Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Aki kamaszt nevel, gyakran kényszerül nemet mondani gyerekének, de egyik tiltás sem olyan nehéz, mint amikor a gyerek továbbtanulási vágyait kell visszaverni. Hiszen mindenki tudja, hogy a tanulás, a tudás a boldogulás egyik kulcsa, diplomával sokkal többet lehet keresni, mint anélkül. És egyáltalán, hogy lehet nemet mondani a gyerek továbbtanulási szándékaira, ha nemcsak esze, de kitartása és ambíciója is van?Úgy, hogy nincs rá pénz.
Egyrészt a diploma megszerzésébe fektetett erő és pénz csak hosszú távon térül meg, de mi van akkor, ha a családnak esélye sincs kigazdálkodni a tandíjat, a szállást, és a főiskolás, egyetemista lét költségeit? Márpedig, ne legyenek illúzióink, komoly százezrekről, milliókról beszélünk, különösen akkor, ha a gyerek csak költségtérítéses képzésre kerül be, mondjuk valamelyik budapesti intézménybe.
Aki szülőként ilyen helyzetbe kerül, valószínűleg jó sok álmatlan éjszakát tölt el azzal, hogy valahogy mégis megoldást találjon. Vagy egyáltalán nem, mert ilyen is van: az érettségiző gyerek a szülei lelki, szellemi és anyagi támogatása nélkül indul neki, de mert okos és ambiciózus, kikaparja magának a gesztenyét.
2012-ben a Corvinus egyetemen az államilag támogatott helyek száma drasztikusan, 95 százalékkal esett vissza. Igaz 2013 óta újra növelték az államilag támogatott férőhelyek számát, a megélhetési költségek és az albérletárak ugyanakkor még mindig hatalmas terhet jelentenek, ha a gyereknek vidékről kell Budapestre költöznie.
A költségtérítéses helyeken egyébként 250-300 ezer forintot kértek, kérnek el félévente. Emiatt sok, gyenge anyagi hátterű, viszont tehetséges diák esik el a bejutástól, hiszen ha még a költségtérítést ki is tudná köhögni valahogy a család, a nem állami támogatott képzésben részvevők nem jogosultak sem kollégiumi helyre, sem pedig állami ösztöndíjra. Nagyjából úgy néz ki tehát, hogy sokszor egy középosztálybeli család sem tudja megteremteni az anyagi feltételeit, hogy a gyerek a Corvinusra (vagy bármely más budapesti főiskolára, egyetemre) járhasson.
Az ő támogatásukra hozták létre a Corvinus Egyetem Rajk László Szakkollégiumának tagjai a Szabó Kálmán Tehetségprogramot. 2012 óta évente átlagosan hét egyetemistát támogatnak az első éves tandíjnak megfelelő összeggel, még akkor is, ha a kiválasztott államilag támogatott helyre jut be. Ebben a szerencsés esetben szintén megkapja a diák az egyébként szabadon felhasználható összeget, amit így megélhetésre, albérletre, vagy bármire fordíthat.
Ezekben a hónapokban a Szabó Kálmán Tehetségprogram önkéntesei, corvinusos diákok járják a vidéki gimnáziumokat, közgazdasági szakgimnáziumokat, hogy megismertessék az általuk kínált lehetőséget a végzősökkel. A programot 2012-ben azzal a céllal alapították, hogy olyan középiskolás diákokat segítsenek hozzá ösztöndíjhoz, akik anyagi okok miatt nem tanulhatnának tovább a Corvinuson – mondta el a Díványnak Dobák Zita Anna, a program egyik koordinátora. Tavaly 32 középiskolába jutottak el az önkénteseik, de szeretnék, ha minél többen hallanának erről a lehetőségről, és minél többen megpályáznák a támogatást.
Az ösztöndíjprogram három pillére közül a legfontosabb természetesen az anyagi támogatás, ami az első tanévben jár. Ezt a 250-300 ezer forintot – amit egyébként a támogatók, többek között gyógyszergyárak biztosítanak – akkor is megkapják a kiválasztottak, ha egyébként államilag támogatott helyre sikerült bejutniuk. A pénz felhasználását nem ellenőrzik, nyugodtan fordíthatják arra, amire szeretnék, albérletre, életre, utazásra, vagy bármire.
A második pillér a szakmai segítség: mivel a program ügyvivői szintén a Corvinus Egyetem hallgatói, pontosan tudják, hogy mik azok a kihívások, amelyekkel az egyetemre frissen bekerülők szembesülnek. Ezért szerveznek nekik vizsgafelkészítést a nehéz tantárgyakból, és angol nyelvtanfolyamot.
A harmadik pillér pedig a személyes mentorálás: aki a tehetségprogramba bekerül, annak máris van egy jó barátja az egyetemen, aki szükség esetén segít megoldani a problémákat. Dobák Zita szerint ez nagyon sokat számít akkor, amikor az érettségiző már eleve azon is elgondolkozik, hogy merjen-e egyáltalán Budapestre költözni, hiszen a nagyváros sokszor elég ijesztő tud lenni.
Mi lesz az első év után?
Ennek a tehetségprogramnak az a célja, hogy lehetővé tegye az egyetemre való bekerülést azoknak, akik az ösztöndíj nélkül ezt nem engedhetnék meg maguknak. Az egyetemi élet során azonban általában feltárulnak olyan lehetőségek, amelyeket korábban nem láttak, vagy nem tűntek reálisnak, így végső soron egy év után az ösztöndíjasoknak az önfenntartásra kell beállniuk, tovább már nem jár a támogatás. A helyükbe új érettségizők kerülnek, a következő évtől már őket segíti a program.
Az első két évfolyam támogatottjai egyébként már túl vannak az alapképzésen, és senki sem morzsolódott le menet közben – mesélte Dobák Zita. Az egyik támogatott, egy elég rossz anyagi helyzetből érkezett fiú a második évben tagja lett a Rajk László Szakkollégiumnak, ahol sokat fejlődött szakmailag, nem régen pedig már Krakkóban tartott előadást egy konferencián.
Ennél sokkal szomorúbb, de jól végződő történet Nikié, akinek az édesanyja, aki egyedül nevelte őt és két testvérét, éppen az érettségi előtt halt meg. Niki a program segítségével bejutott a Corvinusra, amit sikerrel el is végzett, és jelenleg egy külföldi egyetemre készül, mesterképzésre.
Ezekből a történetekből is kiderül, hogy kiválasztáskor nem csak az számít, hogy mennyire okos és jó tanuló valaki, és hogy mennyire szorul rá az ösztöndíjra, hanem az ambíciók is sokat nyomnak a latba.
Most kell készülni a jelentkezésre
Eddig évente 40-50 középiskolás jelentkezett a programra, és átlagosan heten kerültek be. A kiválasztás januárban zajlik, hogy mindenki úgy adhassa be a jelentkezési lapját, hogy tudja, elnyerte-e az ösztöndíjat, vagy sem. A jelentkezési tudnivalókat itt találjátok.
Komoly próbaérettségi és felvételi beszélgetést követően évente 10 főt választ ki a kuratórium, közülük általában heten valóban felvételt is nyernek a Corvinusra, vagy az ELTE alkalmazott közgazdaságtan alapszakára – ők lesznek az adott év támogatottjai.
A hosszú távú cél pedig az, hogy más szakkollégiumokkal együttműködve a programot több egyetemen is bevezessék. Szeretnék, ha a jelenlegi egyetemista generációnak igénye lenne mások segítésére és a társadalmi felelősségvállalásra. Így azok számára is megnyílna a felsőoktatásba való bekerülés lehetősége, akik más szakmák iránt érdeklődnek.
