Az új NAT-tól sem lesz jobb iskolásnak lenni

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Készül az új Nemzeti Alaptanterv, Nahalka István oktatáskutató pedig megírta a kritikáját. Ne legyenek illúzióink, a kormányzati hozzáállás nem változott. Paradigmaváltás? Muhaha! Csökken a leterheltség? Hát az nem. Szabadabb lesz az iskola? Hát izé, az sem. Pedig milyen jól indult.

Viszonylag gyakran szoktunk keseregni az oktatás helyzete felett itt a Díványon, amivel nem vagyunk egyedül, sőt, úgy másfél évvel ezelőtt egész tiltakozáshullám söpört végig az országon miatta. Emlékeztek még a kockás inges, esernyős tüntetőkre? Ha nem is olyan látványosan, mint akkor, de a háttérben még most is lázasan dolgoznak a civil tanárok az oktatás jobbá tételén. Csakhogy amit ők csinálnak, az jelenleg egy „B” terv, amit szinte semennyire sem vesznek figyelembe az „A” terv megalkotásakor.

Az „A” tervről, az új Nemzeti Alaptantervről tavasszal beszélt az Indexnek Csépe Valéria pszichológusprofesszor, a dokumentum kidolgozásával megbízott miniszteri biztos. Az új NAT-ot már jövőre, a 2018-19-es tanévben be szeretnék vezetni, úgyhogy épp itt az ideje megnézni, hogy mi várható.

Aki az utóbbi időben látott közelről iskoláskorú gyereket, elégedetten nyalogatta a száját a tavaszi Index interjúra: lesz itt érdemi változás, méghozzá a jó irányba! Mi is sci-fibe illőnek bélyegeztük, amit Csépe Valéria mondott, de tiszta jó értelemben. Csupa olyan dologról beszélt, amit minden szülő, gyerek és jó pedagógus hiányol: a tananyag passzolni fog az életkori sajátosságokhoz és a gyerekek gondolkodásához, lesznek izgalmas és motiváló számítógépes tanulójátékok, növekszik a tanárok szabadsága, és mindezt úgy hozzák majd össze, hogy a változások konkrét tényeken és adatokon alapulnak, és közben végig egyeztetnek majd a szakmával is. 

Ehhez képest a minap megkaptuk a nyilvánosságra került dokumentum kritikáját. Ebben a Civil Közoktatási Platform szakértője, Nahalka István oktatáskutató a következőképpen fogalmaz: „Jól érzékelhető, hogy az országban komoly illúziók alakultak ki azzal kapcsolatban, hogy a NAT „ügyét” végre (állítólag) szakmai csoportok vették a kezükbe, és még a napvilágra került kevés információból, a résztvevők kommunikációjából is sokan azt olvasták ki, hogy végre jelentős, a korszerű pedagógia irányába tett szakmai lépések következnek.” Mintha csak rólunk írta volna.

A szakember szerint azonban ez egyáltalán nem így van, sőt, éppen ellenkezőleg: az új Nemzeti Alaptanterv pontosan azon az úton halad tovább, amin eddig járt az oktatás. „Nem pusztán a konkrét megfogalmazások rosszak, hanem az irány” – fogalmazott Nahalka István, aki emellett hiányolja a tényeket, adatokat, elemzéseket, kutatási eredményeket, és a szakmai elmélyülést. Látott viszont a dokumentumban szakmai igénytelenséget, ad hoc ötleteket, szakmailag és nyelvtanilag hibás leírásokat.

Na de mi a baj konkrétan?

Hát abból elég sok van. Az alapos szakmai kritikából azokat a dolgokat mazsoláztuk ki, amelyeket szülőként a legfontosabbnak tartunk, és szerintünk a leginkább változás után kiált, de aki szeretné, a teljes dokumentumot is elolvashatja.

• A szakértő szerint új hozzáállásról, megközelítésről szó sincs. Az új NAT koncepcióban megfogalmazott „jelenségalapú” megközelítést a finn iskolareformból vették át, ám itt egyáltalán nem takar olyan nagy ívű változásokat, mint Finnországban: szó sincs tantárgyak megszűnéséről, az oktatás projektesítéséről.
• Ugyanakkor az új NAT koncepció nem nyújt megoldást a gyerekek túlterheltségére sem, holott még az EMMI szerint is ez az egyik legnagyobb probléma. A javaslat szerint nem csökkenteni kell a tananyagot, hanem súlyozni, ez azonban a szakértő szerint nem jelent megoldást, hanem csak a további központosítást segíti elő.
• A koncepció egyébként még csak föl sem veti, hogy probléma lenne a központosított tartalmi szabályozás, vagyis, hogy az iskolák és a tanárok szinte semmiféle szabadságot sem élveznek tartalmi kérdésekben. Ehelyett további centralizálásra tesznek javaslatot, például ellehetetlenítenék az alternatív kerettanterveket, és kötelezően választható módszereket (az meg mi?) vezetnének be.
• Szó sincs benne a tankönyvek problémájáról, mármint arról, hogy lassan már csak egyféle létezik (nyilván ez is kötelezően választandó, vagy micsoda).
• Nem támasztják alá érvekkel, hogy miért hosszabbítanák meg egy évvel az általános iskolát. Annyit írnak, hogy szükséges az alapkészségek megerősítése, de ez az érv a korszerű pedagógiai ismeretek szerint gyenge lábakon áll, és más módon is meg lehetne ezt oldani. Tegyük hozzá, ez is hol így van, hol úgy, hol kilencéves lenne az általános, máskor meg nem.
• Ugyanígy a tanév hosszához is hozzányúlnának, de a dokumentum kritikája szerint ennek szükségességét nem igazán támasztják alá adatok, csupán a politika által megfogalmazott igény alátámasztására hoztak fel hevenyészett érveket.
• Az új NAT sem kínál megoldást a differenciálásra. Megvan az a karikatúra, amiben minden kisgyereket egyforma kockára szabnak az iskolában, akármilyen is legyen? Na, erre kell gondolni.
• Nem foglalkozik az esélyegyenlőtlenség kiegyenlítésének a problémájával. A korai (végzettség nélküli) iskolaelhagyás súlyos problémáját felveti ugyan, de csak ötletelés szintjén, mert a valódi okokat nem tárja fel.

Ezek csak a legfontosabb és legközérthetőbb hibák, de tovább is van még bőven. Ha szakértője, vagy feketeöves érdeklődője vagy a témának, itt egy táblázatos összefoglaló arról, hogy mi szerepel az új NAT koncepcióban, és helyette minek kellene a civil tanárok szerint.