Zavar téged, ha más gyerekének a tabletezése beszippantja a te gyereked figyelmét, és elvonja őt a játéktól? A nyilvános, társasági tabletezés, telefonozás illetlenség, sőt, egyenesen az ördög műve, amit üldözni kell, vagy ez az egész csak nyanyás nyafogás, és haladni kellene már a korral? Tegyük végre tisztába a dolgokat, kommentelj, szavazz, de semmiképp se hallgass tovább!
Szakértők szerint az új dolgok megszokása pont egy generációig tart, vagyis a rossz hír, hogy az okostelefonokkal és tabletekkel kapcsolatos kérdések és konfliktusok még legalább 10 évig intenzíven terítéken lesznek (bár már nagyon várjuk, hogy lecsengjenek), jó hír viszont, hogy ez az élet rendje, vagyis egyszer ennek is vége lesz.
Most éppen az a helyzet és a helyzetből adódó nagy kérdés, hogy mi van akkor, ha egy boldog, képernyőmentes estét tervezünk a családdal, mondjuk valami hangulatos kerthelyiségben, a felnőttek esznek-isznak beszélgetnek, a gyerekek játszanak és rohangálnak vidáman. Egészen addig, amíg meg nem érkezik egy másik család két gyerekkel, a két gyerek kezében pedig egy-egy iPad, amin YouTube videókat bámulnak, viszont legalább szépen csendben ülnek az asztalnál. A mi, eddig szépen játszó gyerekeink köréjük sereglenek, a válluk fölött ők is bámulni kezdik a videókat, a felnőttek bosszankodnak mind a két oldalon, és próbálják visszaterelgetni őket, a gyerekek frusztrálódnak, mit lehet itt csinálni?
Hasonló helyzetbe mindenki került már, akinek van társasági élete olyanokkal, akiknek 8 és 18 év közötti gyerekei vannak. Szinte mindig lesz valaki, aki elővesz egy telefont/tabletet, és ha csak nincs közös álláspont, és teljes gyerekcsapatra vonatkozó korlátozás, pillanatokon belül az összes kölyök ott fog tömörülni, és mind a képernyőt bámulja.
Egy felháborodott ausztrál szülő is írt erről nyílt levelet a Kidspot Facebook-oldalára, itt lehet elolvasni. Maga a szerző sem tudja eldönteni, hogy mit gondoljon, először dühös, hogy elrontották az estéjüket, aztán megenyhül, nem tudhatja, milyen napja volt a másik szülőnek, lehet, hogy épp életmenő neki egy kis csönd. Végül mégis abban marad magával, hogy nincs ez így jól, hogy mások belegázolhatnak az estéjükbe, és tönkretehetik a programjukat.
Az eredeti poszthoz jó sokan hozzászóltak mindkét oldalon, volt, aki tényleg felháborítónak találta a dolgot, és teljesen egyetértett a posztolóval, és volt, aki szerint nyilvános helyen tiszta hülyeség ezen háborogni: „attól, hogy én azt szeretném, hogy a gyerekeim vegánok legyenek, más még miért ne ehetne húst egy étteremben?”.
Beszippant
Aki látott már tablethez, telefonhoz szabadon hozzáférő gyereket, az tudja, hogy miről van szó: mint a mágnes a vasat, úgy vonzza őket magához. Olyan nincs, hogy az egyik előkapja a zsebéből az eszközt, a többi gyerek meg vidáman dobál tovább a kosárra, mert ott rögtön vége lesz minden más bulinak. Lassan új fizikai törvényszerűség, hogy egy tablet körül tud összezsúfolódni a legtöbb gyerek egy köbméteren. Sajnos ez van.
Sok szülővel beszéltem, aki bevallotta: ha kishaverok jönnek a gyerekükhöz, az az első, hogy begyűjti és elkobozza az összes telefont és tabletet, különben végig mást sem csinálnának, csak azokat nyomkodnák. Játsszanak inkább analóg, tárgyakkal, azért jöttek! Nem egy népszerű intézkedés, de eddig egy barátja sem maradt el emiatt a gyerekeinek. Még.
A másik nagy kérdés, hogy egyáltalán baj-e, hogy a gyerekek a telefonnal, tablettel játszanak, vagy csak az a gond ezzel (azon kívül, hogy elromlik a szemük és nem mozognak eleget), hogy még nem volt időnk megszokni a dolgot, és azért berzenkedünk tőle, mert mi nem így nőttünk fel, a mostani szülőktől ez még idegen? Hiszen remek játékok és alkalmazások vannak, amikből egy csomót tanulnak, ott van mindjárt a Minecraft, vagy a Musical.ly, amivel vicces és kreatív videókat készíthetnek? És miért rosszabb, ha a saját ízlésük, érdeklődésük szerint választanak videókat, mintha a tévét bámulnák?
Persze az eredeti posztban nem csak ez a probléma, hanem az is, hogy miért kell társas együttlétek alkalmával, nyilvános helyen is beültetni a gyereket a tablet elé, kiszakítani a valóságból, és bámuló zombit csinálni belőlük? De hát ott van a válasz is: van az úgy, hogy ez jelenti a szülőnek a túlélést. Szerintetek mit csinál a gyerekem, amíg ezt a cikket írom? Mivel értem el, hogy békén hagyjon egy órára?
Most nem mi mondjuk meg a tutit, hanem mondjátok meg ti, hogy mit gondoltok erről. Kommenteljetek a Facebookon, vagy válasszátok a könnyebb utat, és szavazzatok instant! Csak őszintén, úgysem tudjuk, hogy melyik volt a te válaszod!
