Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A két betegség gyakran jár együtt, de az még nem teljesen világos, hogy egyik okozhatja-e a másikat, vagy öröklött hajlam okozza mindkettőt.
A kamaszkori evészavarok közül az egyik leggyakoribb az anorexia nervosa, amely kórosan alacsony testsúllyal, testképzavarral és lányoknál menstruációs zavarokkal jár. Velejárói az emésztési zavarok is, amelyeket ezidáig másodlagosnak tartottak, azaz úgy gondolták, a koplalás vezet emésztőszervi tünetekhez. Egy friss kutatás szerint az összefüggés ennél bonyolultabb: anorexiások körében ugyanis kiemelkedően gyakori a cöliákia, magyarul a gluténérzékenység.
A szakemberek szerint ezt azért nagyon fontos tudni, mert a két betegség tünetei között sok átfedés van, így könnyen előfordulhat, hogy rossz diagnózist kap a páciens. A gluténérzékenység és az anorexia közös tünetei a hasi fájdalom, a kellemetlen teltségérzet, a hasmenés és az alacsony testsúly.
Többrétű összefüggés
A valódi gluténérzékenység teljes biztonsággal csak bélbiopsziával diagnosztizálható. A kutatás során a szerzők majdnem 18 ezer olyan esetet vizsgáltak, ahol ez megtörtént, vagyis akik biztosan gluténérzékenységben szenvedtek. Őket 90 ezer nem cöliákiás nővel hasonlították össze, és a két csoportban felmérték az anorexia nervosa gyakoriságát.
Az összefüggés többirányú volt: a gluténérzékenység diagnosztizálást követően a páciensek másfélszer nagyobb eséllyel lettek később anorexiások. A cöliákia diagnosztizálását pedig több mint kétszeres eséllyel előzte meg anorexia, azaz a már meglévő anorexia diagnózis. Azok a nők is nagyobb eséllyel lettek anorexiásak, akiknél a vérvizsgálat cöliákiára utalt, azaz gluténellenes antitesteket találtak a vérben, de a bélbiopszia eredményük normális volt.
A kutatók úgy gondolják, az egybeesésre többféle magyarázat is lehet. Lehet, hogy a gluténérzékenységet sokszor eleinte félrediagnosztizálják és anorexiának tartják, és csak később derül ki a tünetek valódi oka. Vagy épp fordítva. De az is könnyen lehetséges, hogy a két betegség együttjárása genetikai hajlamnak köszönhető, azaz az anorexiára való örökletes hajlam együtt jár a gluténérzékenységre való örökletes hajlammal.
Gondolni kell mindkét betegségre
A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy oda kell figyelni ezekre a páciensekre, és orvosként gondolni kell a másik diagnózisra is: azaz anorexiások esetén gluténérzékenységre, míg a gluténérzékenyeknél anorexiára. A kutatók azt sem tartják kizártnak, hogy az anorexiára egyébként is hajlamos személyeknél a gluténérzékenység az „utolsó csepp”, aminek segítségével anorexia nervosa alakul ki: a gluténérzékenyeknek ugyanis nagyon figyelniük kell az étkezésükre. Ez a fokozott figyelem önmagában természetesen nem okoz anorexiát, de ha az illető már amúgy is hajlamos volt rá, akkor az étkezésekre való fókuszálás ronthat az étkezési zavar tünetein.
A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy bár az összefüggés csak nők esetében igazolódott, lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy az anorexiás férfiak kevesen voltak. Ettől még férfiak esetében is érdemes észben tartani, hogy a két betegség előfordulhat együtt is.
