Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Azok a nők, akik ehetnek vajúdás közben, hamarabb megszülnek, mint azok, akik csak pár korty vizet kapnak. Magyar szülészetek, jó reggelt!
Vajúdás közben nem eszünk, és szigorúbb helyeken, például ahol én szültem, inni sem szabad: egy ponton úgyis rád kötik a cukros infúziót, abból jön folyadék is, energia is, mi a probléma. A szigorú szabálynak van értelme, vajúdás alatt ugyanis előállhat olyan állapot, amikor sürgős császármetszésre és/vagy műtéti beavatkozásra van szükség, tele gyomorral pedig nem lehet (illetve kockázatosabb) altatásos érzéstelenítést végezni.
A természetes szülés hívei szerint persze ez totál felesleges emberkínzás, a cukros infúzió nem olyan, mintha ennénk-innánk, és sokkal hatékonyabban képes az ember szülni, ha jól érzi magát, mint ha infúzióhoz kötve éhezik. A sürgős esetek, amikor azonnali, altatásos műtétre van szükség, pedig igen ritkák, és emiatt felesleges minden egyes egészséges nőt hosszasan éheztetni – hiszen a vajúdás a tágulási szakasszal együtt egy napig is simán eltarthat.
Egy friss összefoglaló tanulmány most az utóbbi tábor véleményét látszik igazolni, pedig a Szülészet és Nőgyógyászat (Obstetrics and Gynecology) nevű orvosi szakfolyóiratban jelent meg. A kutatás eredményei szerint azok a nők, akik ehettek vajúdás közben, hamarabb megszültek, mint azok, akik csak jégkockát vagy pár korty vizet kaptak.
Enni vagy nem enni?
Apróságnak tűnik, mégis évtizedek óta vita tárgya a vajúdás alatti étkezés vagy koplalás. Az egyik első tanulmány az 1940-es években íródott a témában, ez arról szólt, hogy hasznos lenne, ha a nők inkább nem falatoznának vajúdás alatt, mert ha műtétre kerül a sor, akkor a tele gyomor komoly veszélyforrást jelent. Utóbbi megállapítás ma is ugyanúgy érvényes: ha tele gyomorral elaltatnak, a gyomortartalom visszafolyhat a tüdőbe és ott úgynevezett aspirációs tüdőgyulladást okozhat.
Az aspirációs tüdőgyulladás gyakorisága 0,5 százalék alatt van, ha az embert üres gyomorral altatják, és 2 százalék körüli, ha tele gyomorral kell megműteni (mert sürgősségi műtét szükséges és azt a pár órát sincs idő kivárni, mire kiürülne a gyomor). Az aspirációs tüdőgyulladás veszélyes dolog, nehezen gyógyul, sok szövődménnyel járhat (tüdőtályog, tüdőtágulás, légzési elégtelenség), az altatással összefüggő halálesetek 10-25 százaléka aspirációból ered. Szóval nem vicc, egyértelmű, hogy hacsak lehet, érdemes elkerülni, hogy az embert tele hassal altassák el egy műtéthez.
Ugyanakkor a negyvenes évek óta sokat fejlődött a fájdalomcsillapítás, ezért napjainkban a szülészeti ellátásban elég ritka az altatásos műtét. A császármetszések nagy része gerincvelői érzéstelenítésben történik, ahhoz nem kell aludni. De hiába ritka az olyan eset, amikor el kell altatni az anyát, mégis létezik, mivel egyes szülészeti szövődmények esetén csak így lehet biztonságosan operálni. És mivel teljes egészében, száz százalékban sosem lehet kizárni, hogy épp ennek az egészséges nőnek ez a jól induló vajúdása fog a műtőasztalon végződni, így a jelenlegi ajánlások koplalást javasolnak.
Hatékonyabban szülünk, ha legalább inni kapunk
A kutatók most az eddig megjelent olyan vizsgálatokat összegezték, ahol vajúdás alatt csak pár korty vizet vagy jégkockát kapó nők csoportját hasonlították össze vajúdás alatt ennél többet evő nőkkel. Az „ennél többet evő” csapatban elég nagy különbségek mutatkoztak: volt, ahol bármit ehettek a nők, volt, ahol mézes datolyaszirupot kaptak, néhány másik kísérletben szénhidráttartalmú italokat engedélyeztek (szóval a darabos ételt azért kevés esetben engedték, inkább folyékony dolgokról volt szó). Összesen tíz kutatás eredményeit összegezték így, amelyben majdnem négyezer nőt vizsgáltak.
Az eredmények szerint a koplaló és a nem koplaló csoportban nem volt eltérés az altatásos szövődményeket illetően, ugyanakkor a nem koplaló nők kimutathatóan rövidebb ideig vajúdtak. A tanulmány szerzői szerint azért ez nem azt jelenti, hogy akkor két pofára majszolhatjuk a rakott krumplit és a nutellás zsömlét a szülőágyon: úgy gondolják, hogy a szénhidráttartalmú, folyékony élelmiszereknél talán érdemes meghúzni a határt. Vagyis a tudomány mai állása szerint érdemes lenne átgondolni a nagyon szigorú koplaltatást és legalább a cukros italokat beengedni a szülőszobába. Esetleg egy-két kocka csokit?
