Mennyivel több idő ugyanazt a pár dolgot megvenni gyerekkel, mint gyerek nélkül? És mennyivel költ többet, aki gyerekkel van? Kipróbáltuk.
Nem vagyok büszke magamra, de az olvasóért mindent. Gyerekkísérlet. Azt akartam tesztelni, hogy mennyivel több időt és pénzt jelent gyerekkel elmenni bevásárolni, mint gyerek nélkül. És igen, mindezt a karácsonyi rohanás jóformán utolsó etapjában, aranyvasárnapon.
A teszt főbb ismérvei: adott egy anya, egy apa és egy gyerek. Nálunk az apa volt a kontrollcsoport, anya, vagyis én meg a tesztcsoport a négy és féléves lányommal együtt. A helyszín az Allee bevásárlóközpontban lévő Interspar volt, az időpont pedig vasárnap délután 5 óra.
Csináltam egy alap bevásárlólistát, az azon szereplő dolgokat kellett beszerezni mindkettőnknek a lehető legrövidebb idő alatt, vagyis nem fért bele semennyi nézelődés, alapesetben. Ez a gyerekkel persze nehezen megoldható, de hát pont emiatt csináltam a tesztet.
A lista tartalma: fél kiló paradicsom, 1 kifli, 1 kakaó, 1 joghurt, 1 felvágott, 1 kg narancs.
Egyszerre indultunk el ötkor a hipermarket bejáratától, de az óvodás korú gyermekemmel már a zöldség-gyümölcs standon elakadtunk, mivel ő akarta megmondani, hogy melyik paradicsom a legszebb, és különben is ő mindent jobban tud, úgyhogy jobb lesz, ha rá hallgatok.
Így is tettem, aminek eredményeképpen sok mindenről meggyőzött, pl. hogy ha már veszünk narancsot, akkor vegyünk hozzá egy kis mandarint is, és a paradicsomhoz kell még zacskós saláta is. Ezek mind ésszerű magyarázatok voltak, ezért belementem a plusz darabok beszerzésébe is, de azért nem voltam mindenhol ennyire vajszívű. Meg is lett az ára.
Mivel a bevásárlást a rendelkezésre álló bevásárlókocsi segítségével abszolváltuk, ezért nem is volt olyan nagy kihívás, bár az elején azért nehezményezte, hogy nincsen gyerekeknek való bevásárlóautó, ami az üzlet előtt szokott lenni a bevásárlókocsik mellett, de csak egy pár darab, és vasárnap pont egy sem volt. Mire sikerült ezt elfogadtatni vele, többször is leizzadtam, de nem csüggedtem.
Mivel utána szó nélkül beült a bevásárlókocsiba, nem kellett fizikai erőkifejtést alkalmaznom, amikor eltérítem a gyereket az édességes polcoktól, de lelki megrázkódtatást sikerült elérnem mind a lányomnál, mind magamnál.
A végeredmény: csupán öt perccel tartott tovább az én vásárlásom gyerekestől (mondjuk ehhez hozzáadhatunk még öt percet a kezdeti bevásárlókocsis nehézségek miatt), mint a férjem egyedüli köre, viszont én és a lányom sokkal inkább megtépázott idegekkel kerültünk ki az üzletből. Mert természetesen a pénztárhoz vezető úton vannak kitéve a legnagyobb gyerek-csalogató ajándékok: az ördög itt most egy elemes plüss cica képében lepett meg minket a kassza felé tartva: kislányom amint meglátta, először szép szóval, majd változatosabb módokon: könyörgéssel, hisztivel, sírással igyekezett értésemre adni, hogy neki márpedig muszáj megkapnia a szóban forgó macskát. Röviden: nem lett happy end a teszt vége, mivel a cica az üzletben maradt, a síró lányom és az idegtől kipirosodott anyja pedig még otthon is a történtek hatása alatt nyögött.
A végeredmény: plusz tíz perc, plusz ezer forint és plusz tíz ősz hajszál a gyermekkel vásároló alany, vagyis az én javamra. És azt hisze, ezt most egész olcsón megúsztuk, mert nem egy nagybevásárlásról volt szó.
