Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha megkapta, a gyerek nyomkodni fogja. Ezeket a szabályokat tartsa be ön, és tartassa be vele is. Útmutató az új kütyük gazdáinak és szüleiknek.
Ha a gyerek megkapta, nyomkodni fogja, ez ellen nem tehetünk semmit, és nem is kell tiltani. Inkább ésszerű szabályokat kell alkotni, amiket a gyerek be tud tartani, és mellette szabadnak érezheti magát, élményeket szerezhet a digitális univerzumban, hiszen a világ fejlődése nem áll meg, sőt.
Ma már alapvető készségnek kell lennie mindenféle kütyü és számítógép használata, de a szülőknek mindenképpen résen kell lenniük. Dr John Coleman és Suzie Hayman, a Parents and Digital Technology (Szülők és a digitális technológia) című könyv szerzői öt pontban foglalták össze a legfontosabb szabályokat a szülők számára arról, hogy hogyan kezeljék a gyerek digitális korba lépését.
Mivel karácsonyra sok családban érkezik valamilyen nyomkodnivaló kütyü, összeszedtük, mit kell tudni szülőként.
1. Szabja meg a határokat!
A szülőség rendkívül nehéz meló tud lenni. A felnőtt feladata megszabni a határokat, kijelölni a korlátokat, lefektetni a szabályokat és be is tartatni azokat. Fontos azt is felismernünk, hogy mikor kell ezekkel élnünk, még ha nehéz is:
„Tudom, hogy amikor azt mondod, hogy utálsz, az azért van, mert este 10 van, és én azt mondtam neked, hogy ideje kikapcsolni a számítógépet. De mivel én vagyok a felnőtt, nekem kell gondoskodnom arról, hogy mindez gördülékenyen menjen.”
2. Legyen tisztában a veszélyekkel!
Elcsépelt közhely, de mégis igaz: a digitális világ az információáramlás szupersztrádája. Hayman azonban hozzáteszi: valóban csodálatos tud lenni, ha bekapcsolódunk ebbe a vérkeringésbe, szórakozunk, közben fantasztikus dolgokat fedezünk fel, csodás helyeken járunk. De egyszer csak megjelenik egy troll, vagy egy rossz szándékú kommentelő, és átgázol rajtunk.
A szülők egyik legfontosabb feladata, hogy észrevegyék ebben a csodás univerzumban a veszélyt. És persze az, hogy segítsenek a gyereknek, hogy ő is észrevegye, tisztában legyen ezekkel a fenyegetésekkel.
Jó előre beszéljük meg vele, mik azok az online történések, amiknél azonnal kérje felnőtt segítségét: pl: ha idegen üzenget neki vagy akar vele személyesen találkozni, vagy ha valaki bántó kommentekkel piszkálja mondjuk egy közösségi oldalon.
Azt is fontos együtt végignézni, milyen programot, platformot milyen biztonsági beállításokkal használhat - pl: ki láthatja a profilját, illetve mit lát belőle valaki, aki nem ismerőse -, és azt is, hogy ezeket csak a jóváhagyásunkkal változtathatja meg.
3. Ne csak a számítógép előtt eltöltött idő mennyiségét figyelje!
A „monitoridő” egy hamis illúzió, amikor arra gondolunk, hogy a gyerekek hogyan használják a digitális technológiát – állítja Dr. John Coleman. Jobban tesszük, ha megnézzük, hogy a gyerek éppen mire használja a számítógépet.
„A monitoridőben sok minden benne van – lehet, hogy számítógépen csinálja a házi feladatát, esetleg valami kreatív tevékenységet végez vagy egy iskolai projekten dolgozik. Ezért a monitoridő önmagában nem jó „mértékegység”.
4. Éppen ezért: tudja ön is, hogy mire használja gyermeke a számítógépet!
Hatékony szabályokat csak akkor tudunk alkotni, ha tudjuk, hogy gyerekünk mire használja a számítógépet. Lehet, hogy tanul vele vagy általa, szociális kapcsolatait erősíti, esetleg szórakozik. A szabályoknak rugalmasaknak kell lenniük, hogy ezeket a tevékenységeket is hatásosan tudjuk kordában tartani, és ne tiltsunk semmit feleslegesen.
Ez csak akkor lehetséges, ha figyelünk rá és tisztában vagyunk azzal, hogy gyermekünk mire használja a digitális technológiát.
5. Kommunikáljunk, és érezzük jól magunkat!
„Minden a kommunikáción múlik” - mondja Hayman. „A szülő feladata, hogy felhívja a gyerek figyelmét a veszélyekre, hogy bevezessen bizonyos szabályokat, amiket a megfelelő helyen és időben be is tartasson. És amíg ez működik, a gyerekek szabadon élvezhetik élményeiket. Azt hiszem, ez az, amit az emberek nem szoktak felismerni. Szabjanak határokat, tartassák be azokat, és érezzék jól magukat!”
