Ezekért az én gyerekeim is sírnak, viszont meg sem hallom, mert soha, semmilyen körülmények között nem kapják meg, mivel rutinosak vagyunk.
Amikor megkaptam a feladatot, hogy írjak egy cikket azokról a játékokról, amikért az idei karácsonyi szezonban sírni fognak a gyerekek, azt gondoltam, hogy ez egy jutalom. Kezemben egy bögre forró teával letáborozok a kanapén, és egész nap, munkavégzés címszóval tévét nézek, hogy mélyebben megismerjem a kínálatot. Egyben azokat a termékeket, amikért természetesen az én gyerekeim is sírnak, viszont már meg sem hallom, mert soha, semmilyen körülmények között nem kapják meg, mivel egyrészt rutinosak vagyunk, másrészt jobban ismerjük őket, mint ők magukat.
Nagy segítségemre volt a tájékozódásban a Minimax, ami egy olyan csatorna, amin a reklámokat csak elvétve szakítja meg mese, vagyis a gyerekek szuperül kikupálódnak az aktuális játéktrendekből, nekem pedig viszonylag egyenletes eloszlásban érkezett az információ (reklám), és a cikkírásra szánható idő (mese). Igaz, a harmadik ilyen ciklus után már könyörögtem, hogy valaki szánjon meg, és üssön agyon egy szívlapáttal, mégis hősiesen folytattam a tévénézést, hogy önöknek már ne kelljen.
A következő kategóriákat sikerült megkülönböztetnem:
Interaktív játékok, mint például Ralfi, a sétáló bobtail kutya, vagy Blublu, a hatalmas plüss delfinbébi, ami hülye hangokat ad ki, és pislog, és más hasonló állatok. Ralfi jelenleg akciósan 13 ezer körül már megkapható, Blubluért (szintén akciósan) már csak 15 ezret kérnek 20 helyett, megfontolandó.
Az elv az, hogy a játékállat puha, és hasonlít az igazihoz, ami miatt viszonylag könnyen elcsábulnak azok a szülők, akik nem hajlandók élőállatot beengedni az otthonukba. Akinek ugyanis van rendes kutyája, soha nem vesz, illetve gyerekként nem kér kamut, mert minek. A játék viszont nem hullajtja a szőrét, nem kell reggel kivinni pisilni, és nem nyal bele a vasárnapi pörköltbe. Igaz, a gyerek sem játszik vele egy hétnél tovább. Valamit valamiért.
Interaktív babák: Esznek, pisilnek, sírnak, másznak, alszanak, mint egy rendes gyerek. Ezek a tulajdonságaik tapasztalataink szerint elsősorban az értékesítést segítik, a játék során gyakorlatilag pár nap után irrelevánsak.
Az általunk vásárolt kakiló babának szerencsére hamar elfogyott a tápláléka, onnantól kezdve sima, ringatható játékbabaként funkcionált, ami azért volt nagyon dicséretes, mert innentől kezdve hagyhattuk a gyereket elmélyülten játszani, és nem kellett állandóan résen lenni és megzavarni őt, hogy szoptatáshoz mindenképpen tartsa a babát a bili fölé, különben vizes lesz a szőnyeg, agyrém.
Kreatív játékok. A minden kétségen felülálló sztár idén is az „intelligens” gyurma. Nem tehetek róla, muszáj idézőjelbe tennem, mert szerintem az intelligencia nem itt kezdődik, de ne akadjunk le. Máskülönben ugyanis ez valóban egy nagyszerű tulajdonságokkal rendelkező, szuper játék, van belőle egy csomó fajta, és mind mást tud (vö. Gyűjtsd össze mind!) de bármelyik képes lekötni az összes gyereket a tapasztalataink szerint.
Hátránya ugyanakkor, hogy mindenbe belediffundál, vagyis határozott utasítások kíséretében adjuk át a gyereknek: csak a dobozába tehetik le, illetve porózus felülethez semmiképpen se érjen hozzá, ideértve a kanapé huzatát, a ruhadarabokat és a gyerek haját is, mert onnantól a játék helyett folyamatos kármentéssel tölthetjük az időnket.
A másik nagy kreatív sztár idén az IDO3D toll, ami egy 3D-s varázsceruza, bármit meg lehet vele rajzolni állóban a reklám szerint. A gyerekemet meggyőzte, én megnéztem róla pár nem promó videót, úgyhogy engem nem. Biztos jól elszórakoznának vele a kölykök egyszer-kétszer, de szerintem a valós eredmény nagy valószínűséggel egy cseppet sem hasonlítana arra a csodára, ami a reklámban szerepel.
Én ott vesztettem el a hitemet, amikor láttam, hogy valójában előrajzolt lapos elemeket kell simán átmásolni a tollal, majd, miután megszilárdult, ezekből lehet összeállítani a 3D tárgyat. Innentől kezdve szerintem lehet rajta vitatkozni, hogy ezt tényleg kreatív játék-e, vagy sem, szerintem az utóbbi. Bár lehet, hogy kipróbálom a 3D rajzolást sima ragasztópisztoly és színes-csillámos ragasztórúd segítségével, mert az ötlet egyébként tényleg jópofa.
Frozenes holmik: Nos, ez külön kategóriaként szerepel szinte mindenhol, akkora sztárok a Jégvarázs című mese szereplői. Hosszasan írtunk már róluk mi is, de a tárgy, amitől az agyam majdnem elindított egy frontális lobotómiát saját magán, az Elza kesztyűje volt.
Ezzel az objektummal a fagyos királylányt lehet utánozni, amennyiben egy kézmozdulatára jéggé változik körülötte minden. Valójában egy borotvahabszerű valamit lövell ki magából (utántöltőt is lehet hozzá kapni 3500-ért), a kesztyű és a műanyag, hogy is mondjam… jégkilövő egység tizenháromezerbe kerül, szerintem megéri, ha a gyerek éppen azt szeretné. Na jó, nem.
Extra plüssök (Pisolone hálózsák): Amióta gyerekeim vannak, minden évben figyelem, hogy vajon mit találnak még ki, mivel turbózzák fel a plüssöket, amiket normál esetben már minden szülő kitiltott a házból azon a napon, amikor három kukazsáknyi puha állatott tett le a helyi családsegítő központba, majd elfutott, hogy esélyük se legyen visszaadni, mert azokkal van teli az összes tárolóhely. Vagyis a plüssgyártók pontosan tudják, hogy nem elég a cuki arcocska és a puha test, kell valami extra is a jószágnak, hogy megvásárolják. Idén tádám, a hálózsák funkció az, 25 ezerért. Már megint bevették a gyerekeim, nem baj, majd elfelejtik ezt is, mint a megtölthető plüsst, és társaikat.
Társasjátékok. Mi kétszer futottunk neki, hogy társasjátékot vásároljunk reklám alapján, az egyik a Jolly Octopus nevű holmi volt, ami általában egy parti idejéig sem volt képes lekötni a figyelmünket, a másik pedig a Csótánycsapda, amiben rövidesen elpusztult a nanorobot csótány, ezzel véget is ért a játék használhatósága, de nem is reklamált miatta senki azóta. Társasjátékokról már korábban is írtunk, úgyhogy ezt most nem ismételnénk meg. Vannak jók is, ne adják fel a keresést! Több ajánlót is írtunk már a korábbi években is, itt, és itt, és itt, és itt is.
Hát, sokat nem segítettünk, belátom. Mindent egybevetve ugyanakkor sikerült levonnom a végkövetkeztetést: a reklámokban azok a játékok szerepelnek, amiket nagyon el szeretnének adni, nem pedig azok, amelyekkel nagyon jót fog játszani a gyerek. Jé. A két kategória ugyan néha fedi egymást, de ez igen ritka esetben történik csak meg valóban, fájdalom.
Habár ha ön tud ellenpéldát, ne habozzon megosztani velünk kommentben!
