Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Rossz ötlet háromóránként öt percre mellre tenni és cukros vízzel itatni – akkor is, ha a jó nevű kórházban mondja ezt az összes csecsemősnővér.
Néhány héttel ezelőtt szomorúan vettük tudomásul, hogy a főváros egyik vezető kórházában még ma is meglehetősen elavult, mi több, inkább káros tanácsokat kapnak az újszülöttek anyukái a szoptatást illetően. A szoptatást illetően ugyanis az utóbbi évtizedben sokat változott a tudományos álláspont: konkrétan kiderült, hogy az anyáink idejében alkalmazott tanácsok egy része haszontalan vagy épp kifejezetten csökkenti a szoptatás hatékonyságát.
Vagyis ma már tudjuk, hogy ha szoptatni akarunk, akkor rossz ötlet a pólyába csomagolt újszülöttet háromóránként öt percre mellre tenni, közte pedig cukros vízzel itatni – még akkor is, ha a jó nevű kórházban mondja ezt az összes csecsemősnővér.
Szoptatni nem muszáj
Először is tisztázzuk: a szoptatásnak ugyan van egy csomó előnye, de szerintünk mindenkinek joga van dönteni a saját melléről és életviteléről. Szoptatni főleg eleinte nehéz, és az anya részéről sok lemondást kíván – nem csak a tequilázásról kell lemondani, hanem arról a lehetőségről is, hogy rendszeresen más etesse meg a bébit. A fejlett világban, ahol jó minőségű tápszerek kaphatóak, mindenkinek van hűtőszekrénye és a csapból is ivóvíz folyik, nem követünk el végzetes hibát, ha tápszerrel tápláljuk a gyereket (ugyanez fejlődő országokban már nem ennyire egyértelmű, ott többnyire sokkal biztonságosabb szoptatni).
Tehát dönthetünk úgy, hogy akarunk szoptatni, és dönthetünk úgy is, hogy nem. Sőt, dönthetünk úgy is, hogy szeretnénk, de mégsem sikerül. Ha akarunk, akkor viszont csináljuk jól, ez növeli a siker esélyét is! És ha jól akarjuk csinálni, akkor nagyon sok múlik a kezdésen, vagyis a baba első napjain-hetein – ekkor kell sok energiát fektetni a dologba, hogy később jól menjen.
Persze a friss anyák többsége nem laktációs tanácsadó, így nem biztos, hogy sokat tud a szoptatásról, cserébe rengeteg ellentmondó és köztük sok haszontalan vagy káros tanácsot fog kapni. Elmondjuk, hogy ha szoptatni szeretne, akkor a szakemberek szerint mire figyeljen az első hetekben.
Az első napok: minél gyakrabban!
A tejtermelést részben hormonális, részben fizikai hatások szabályozzák. Az utóbbi konkrétan azt jelenti, hogy a mellbimbó szívogatásának hatására növekszik a tejtermelés, magyarul minél többet cumizik a kisbaba a mellbimbón, annál több tejünk lesz. Ezért értelemszerűen több tejünk lesz, ha sokszor mellre tesszük a kisbabát, és kevesebb tejünk lesz, ha csak háromóránként öt percre tesszük rá, közte pedig mással itatjuk.
A szülés utáni első napokban még nem a „normál” anyatej, hanem úgynevezett előtej termelődik, amely néhány csepp, sárgás színű folyadék. Ebben az időszakban a leggyakoribb, hogy a babákat cumisüvegből itatják cukros vízzel, pedig sokkal célravezetőbb, ha inkább akár óránként odaadjuk nekik az előtejet. Ez fontos immunanyagokat tartalmaz, és bár kis mennyiségű, elég kalóriadús. De annak is van értelme, hogy a csecsemő az üres mellünket szívogassa, hiszen, mint fentebb írtuk, ez a fizikai stimulus segít beindítani, majd fenntartani a tejtermelést.
Az első héten tehát minimum napi 10-12 alkalommal érdemes szoptatni, a szoptatás időtartamát pedig ostobaság korlátozni. A babák általában a mellen töltött idő egy részét aktív szopással töltik – ha megfigyeljük, láthatjuk, hogy a baba szív és nyel – másik részét pedig cumizgatással. Ilyenkor nem nyelnek, nem evés céljából, hanem önnyugtatás céljából szopiznak, ezt a szakemberek komfortszopinak is hívják. A komfortszopi időtartamát sem érdemes korlátozni, de ha már nagyon kikészültünk, akkor persze lehet, az aktív szopás időtartamát azonban sose korlátozzuk!
Az első napokban sok baba aluszékony – ilyenkor két dologra érdemes figyelni. Az egyik, hogy háromnál több óra azért ne teljen el szoptatás nélkül, ha ehhez fel kell ébresztenünk a babát, akkor bármennyire is fájdalmas, tegyük meg. A másik, hogy a „mellre tétel” ne azt jelentse, hogy a baba a mellünkkel a szájában alszik: ha ezt csinálja, ébresztgessük és noszogassuk aktív részvételre. Ha nincs nálunk a baba – mert bármilyen ok miatt inkubátorba került vagy intenzív osztályon kezelik – akkor ebben az időszakban érdemes fejni. Nem biztos, hogy bármit sikerül kinyerni a mellünkből, de tejszaporítás céljából ilyenkor is van értelme a fejésnek, hiszen a fent említett fizikai ingert utánozza.
És ha éhen hal?
A valódi tejtermelés a szülést követő 2-4 naptól kezdve indul meg. Ha a babát a szülés után rögtön mellre tesszük és utána is gyakran szoptatjuk, akkor előfordul, hogy hamarabb belövell a tej. Ha ez nem sikerül, akkor lehet, hogy később. Szinte minden anya aggódik ebben a pár napban a baba éhezése miatt. Ilyenkor a csecsemők valóban veszítenek a súlyukból: normál esetben a születési súlyuk maximum 10 százalékát, azaz a 3 kg-val született baba max. 30 dekát fogyhat. A babák ennyi tartalékkal születnek, a tejbelövellést követően ezt nagyon hamar visszahízzák.
Ha ilyenkor cukros vízzel vagy tápszerrel itatjuk őket, akkor értelemszerűen kevesebbet fognak fogyni, de a mellünkön lógni is, így előfordulhat, hogy később lesz tejünk, kevesebb tejünk lesz, vagy a baba annyira megtanul cumisüvegből inni, hogy utána nem akar majd a mellünkből (ezt hívják cumizavarnak).
Tehát az első napokban alaposan meg kell fontolni a pótlást, és csak indokolt esetben adni. Természetesen ez sem törvényszerű: számtalan olyan baba létezik, akik kiválóan tudnak szopizni, és cumisüveggel meg cukros vízzel se lehet soha elrontani őket.
A tej belövellését követően az első héten továbbra is 10-12 alkalommal érdemes szoptatni naponta. Sokan javasolják az adagok mérését (lemérjük a babát szoptatás előtt és után), hogy kiderüljön, elég-e a tejünk. Valójában sokkal több értelme van a pisis-kakis pelenkák számolásának és a baba néhány naponta történő lemérésének, hiszen ez valóságosabb képet ad a helyzetről.
Az első napokban a babától annyi kakis pelust várunk, ahány napos: első nap egyet, második nap kettőt, a negyedik naptól kezdve pedig napi 3-4-et. A pisis pelenkákra ugyanez vonatkozik (első nap egy, stb.) egészen a tejbelövellésig, utána napi 5-6 darabot kell minimum felmutatni. Ha ezek megvannak, és eközben a baba súlya heti minimum 15 dkg-mal nő, akkor elég tejünk van.
Az első hat hét: még mindig gyakran
A második héttől a hatodik hétig a baba még mindig újszülöttnek számít, így ebben az időszakban még nem javasolják az időpontokhoz, illetve napirendhez kötött etetést. Egyébként a legtöbb szoptatási tanácsadó később sem, de ha mégis szeretnénk, akkor érdemes megvárni ezzel a hatodik hét végét. Az első hat héten még mindig nagyon fontos a gyakori szoptatás, ami azt jelenti, hogy a baba igényeitől függően naponta 8-12 alkalommal kell szoptatnunk.
A későbbi tejtermelés az első hat hétben alapozódik meg, így érdemes tudatosítani magunkban, hogy ez most egy nehéz, ugyanakkor átmeneti időszak, amikor a legelőnyösebb, ha a háztartási és egyéb teendőinket elhanyagolva inkább szoptatunk. Nyugalom, ez nem lesz mindig így: minden baba kinövi az újszülött kort.
A legtöbb baba az első hat hétben is 2-4 óránként eszik, kivéve a növekedési ugrásokat, amikor pár napig gyakrabban. De a 2-4 óra nem aranyszabály, nagyon meleg időben például gyakrabban megszomjaznak a babák, így gyakrabban kérhetik az anyatejet, míg békésebb csecsemők éjszakára már ilyenkor is beiktathatnak egy 5-6 órás szünetet. Ha a baba súlya egyébként hétről hétre szépen gyarapszik, akkor már nem kell felébresztenünk etetni.
Rendetlen csecsemők, kevés tej
A jó babák tehát 2-4 óránként 15-30 percig esznek, a fennmaradó időben alszanak vagy cukin nézelődnek. Bizonyára ilyenek is léteznek, a mi gyerekeinkre azonban minimum kettő vagy több igaz volt az alábbiak közül – amelyek mind teljesen normális jelenségek újszülött korban.
Normális (bár idegesítő és fárasztó), ha az újszülött baba:
- Meglepően gyakran, vagy egy-egy alkalommal igen hosszú ideig igényli a szoptatást.
- Napról napra váltakozik a rendszere: egyik nap háromóránként eszik, másnap óránként stb.
- „Csoportosítja” az etetéseket, azaz egyes napszakokban simán kihagy 4 órát, míg más napszakokban konstans mellen akar lenni.
- A növekedési ugrások idején (kb. 3 hetes, majd kb. 5-6 hetes korban) pár napig a szokásosnál is gyakrabban kér enni.
Ezeket az igényeket az első hat hétben érdemes kielégíteni, hiszen például a növekedési ugrások esetén a tejtermelésünk akkor fogja követni a baba szükségleteit, ha a mellünket minél gyakrabban éri a tejtermelődést stimuláló inger.
A fentiek közül mindegyik esetben felmerülhet az anyában, hogy vajon van-e elég teje. Ennek megállapítására a kakis/pisis pelenkák számlálása mellett a baba súlyának növekedése a leginkább mérvadó. A babát néhány naponta vagy hetente lemérve nyomon követhetjük a súlyfejlődését – a WHO által egészségesnek tartott, normál súlyfejlődési görbéket itt találjuk lánycsecsemők, itt pedig fiúcsecsemők részére. Ha az első hetekben a babánk nem produkál napi rendszerességgel székletet, és napi 5-6 pisis pelust, és súlyfejlődése lényegesen lefelé tér el a fenti görbéktől, akkor érdemes védőnő, gyerekorvos tanácsát kérni.
