Arany, márvány, brokát, selyemdamaszt, délutáni teasüti, és ha akarja, még a gyerek is kaphat 19- századi trónörökös szerkót. Ez ám a menőség!
Semmiképpen sem szeretném állítani, hogy a nők nem tudnak jól helyezkedni a szüléshez, de mondjuk abszolút tévedésben él, aki más lehetőség meglétekor is mondjuk egy hegy csúcsán, bogarak és kosz között csinálja. Oké, csak viccelni próbáltam, nem kellett volna. Tőlem mindenki úgy vajúdik és szül, ahogy akar; ha a folyamat végén minden érintett életben marad és boldog, akkor a dolog kétségtelenül sikeresnek mondható.
A magam részéről persze kihagynám a köveket, a hangyákat meg a koszt, és a következő szülésemnél (már ha valami csoda folytán lenne még olyan, és addig rémesen meg is gazdagodnék) meg sem állnék Japánig.
Van ott egy „szülőszoba”, ami egy 19. századi palota, és egy fehérneműüzlet keresztezéseként írható le a leginkább – hozta le a Mommyish.com, mi pedig lefordítottuk a cikket.
A Rocket News 24 szerint a világ legelegánsabb szülészeti és nőgyógyászati kórháza a Japánban, Tokió egyik legmenőbb negyedében található Mizuguchi Hospital. Az intézmény az haute couture divat által inspirált ultra-luxuskivitelű szülésekre specializálódott. A betegeket „vendégeknek” hívják, és természetesen teljes körű kiszolgálásban részesülnek, a magzati vizsgálatoktól a délutáni teához felszolgált süteményig.
Ez mondjuk, lássuk be, elég hülyén hangzik, normális ember csak röhög rajta, kivéve azok, akik szerint az ilyen extra puccos dolgok sohasem idióták, legfeljebb „különcök”.
Ott van például az Elisabeth Plan nevű lakosztály, amit sajnos nem rólam neveztek el, hanem egy sokkal elegánsabb hölgyről. Bizony, a mi Sissinkről, Erzsébet királynéról, akit 17 évesen koronáztak császárnévá, és akit akkoriban a világ legszebb nőjének tartottak (és szintén meglehetősen „különc” dolgai voltak, állítólag állva aludt egy fém ágylábhoz kötözve, az arcán pedig bőrmaszkot viselt, amit nyers borjúhússal tömtek ki, állati viccesen nézhetett ki.)
Szerencsére az Elisabeth Plan-ben nem kell nyers borjúhússal töltött arcmaszkot viselni, és senkinek sem kell az ágy lábához kötözve szülnie. Valójában az Elisabeth Plan ágyának a feje aranyból van (ofkorsz), és rózsaszín atlaszselyem bizbasz is van rajta, emellett mindent, amit arannyal lehet borítani, azt be is borították.
A csillárok kristályból vannak (mondjuk ez szerintem alap), a padló márvány (valami újat, légyszi), arról viszont abszolút semmi elképzelésem, hogy vajon hogyan tárolhatják a CTG vagy NST gépet, de van rá egy húszasom, hogy azok is minimum Swarovski kristállyal van kirakva.
És hát ott vannak a ruhaneműk is, természetesen nem probléma, ha valaki úgy szeretné bebugyolálni az újszülött gyerekét, mint egy 19. századi hercegnőt. Sőt, ő az igazán együttműködő „vendég”.
Biztos vagyok benne, hogy itt született Eloise, mielőtt az anyja elküldte őt a Pláza Hotelbe, hogy rábízza a szenilis angol nevelőnő és pudlija gondjaira.
Igazából kerestem volna még több vihogni valót a kórház weblapján, csak sajnos véletlenül odaklikkeltem, ahol azt taglalják, hogy mit adnak enni a Mizuguchi Hospital vendégeinek, miután megszülték a gyereküket. És akkor eszembe jutott, hogy nekem egy pohár joghurttal és három szelet fehér kenyérrel szúrták ki a szemem a kórházban 36 óra vajúdás után (ez Németországban történt, és a német kórházak tényleg nagyon-nagyon jók egy csomó dologban, de a kaja, hát az nem tartozik ide).
Nos, ennek tükrében ez a luxusszülés dolog a világ legjobb ötletének látszik.
