Milyen lehetőségei vannak egy egyedülálló nőnek a gyerekvállalásra? Szandra negyvenévesen döntötte el, hogy belevág egyedül. Sikertelen inszeminációk és lombikok következtek, majd örökbefogadás révén érkezett meg a kislánya. Lombikozás spermadonorral, mesés egymásra találás a kétéves Fannival, majd a család szétszakadása a gyerek roma származása miatt. Szandrával beszélgettem.
Mióta akartál gyereket?
Mindig is akartam gyereket, de nem jutottam el senkivel a próbálkozásig, és véletlenül sem estem teherbe. A negyvenedik születésnapomon döntöttem el, hogy elég volt a várakozásból, gyereket akarok. Rögtön jelentkeztem a Kaáli Intézetbe, végigcsináltam két inszeminációt, majd három lombikprogramot.
Vannak ilyen paradigmák, hogy ha egy nő gyereket akar, menjen el egy diszkóba és szedjen fel valakit...
Utólag már tudom, hogy ha beléd rakják a megtermékenyült petesejtet és úgy sem tapad meg, akkor elég kicsi az esély, hogy felszedsz valakit pont a peteérésen belüli 12 órában és megfogan. Ez csak azoknak sikerül, akik nem szeretnék.
Simán fogadtak a meddőségi intézetben?
Igen. A Krio Intézetből vettem hímivarsejteket, ötvenezer forint volt egy adag.
Akkor még volt elég donorsperma a rendszerben?
Amikor harmadszor vettem, akkor már csak dánok voltak, legalábbis az általam megadott paraméterekkel. Nem voltam maximalista, csak a magasságot adtam meg, és hogy diplomája legyen, de akkor már annyira rossz volt a magyar felhozatal, hogy nem találtak megfelelőt. Csomó vizsgálatot meg kellett csinálni előtte nekem is.
Volt valami probléma?
Az egyik petevezeték el volt záródva, de minden más működött. Elvileg. Aztán az első két inszemináció nem sikerült.
Mondtak esélyeket, hogy 40 felett mennyi a terhesség valószínűsége?
Öt százalékot mondtak a lombik sikerére. A tb öt próbálkozást fizet.
Egyedülállóknak is?
Igen, nincs megkülönböztetés, de hathavonta kerül csak sor mindenkire, mert az intézetnek van egy éves kvótája, hogy mennyi finanszírozott eljárás fér bele. Ezután volt három sikertelen lombikom.
Kivel tudtad ezt megbeszélni?
A barátaimmal. Öt barátom tudott róla, a szüleim nem. A második lombik után aztán elmondtam a szüleimnek, épp ki voltam borulva a kudarc miatt, mikor felhívtak, utána ők is támogattak.
Hogy néznek egy egyedülálló nőre, aki lombikozik?
A barátaim szurkoltak, és azt mondták, milyen bátor vagyok, de az örökbefogadás kapcsán is felnéznek rám és bátornak tartanak.
Hogy viselted a kudarcokat a lombik során?
Én nem úgy mentem oda, mint a legtöbben, hogy már próbálkoztak, sok mindenen keresztülmentek és tudják, hogy gond van. Én úgy mentem oda, hogy tudomásom szerint semmi bajom, legfeljebb az, hogy negyvenéves vagyok. Igaz, visszatekintve sose lettem terhes, pedig sokszor megszakításos módszerrel védekeztem, nyilván ez is jelent valamit.
És azóta mindenkinek elmondom, aki 35 feletti nő és még nincs gyereke, hogy az AMH (Anti-Müller-hormon) értéke jelzi a petefészek kimerülését, lehet vérből tesztelni, csináltassák meg minél hamarabb, hogy tisztában legyenek a lehetőségeikkel. Ez nekem addigra már nagyon lecsökkent, 0,3 körül volt a harmadik lombik táján, tehát szinte alig volt esélyem teherbe esni. Persze lehet, a sok hormonkezeléstől is tovább csökkent addigra.
És az első két lombikot úgy csinálták meg, hogy ezt a hormont meg se nézték?
Nem, nekik az az érdekük, hogy menjenek a lombikok. Szóval nem volt jó, de nem estem össze, és a második kudarc után jelentkeztem az örökbefogadásra.
Közben nem is volt párkapcsolatod?
Nem. De az örökbefogadást már korábban eldöntöttem, hogy ha nem jön össze, akkor erre az útra lépek.
Az örökbefogadásra jelentkezésnél volt probléma abból, hogy egyedülálló vagy?
Egyáltalán nem. Az egész eljárásról csak pozitívan tudok nyilatkozni.
Milyen gyereket kértél?
Négyéves korig bármilyen neműt, korrigálható egészségi állapotút, nem jelöltem meg semmilyen feltételt a származásra vonatkozóan, ezért kerültem sorra másfél év után.
A magyar rendszerben egyedülállónak nagyjából csak cigány származású gyerekre van esélye...
Igen, ezt az ismerőseim is alátámasztják. Nekem ez nem volt kérdés, a társkeresőn is az volt beírva, hogy ami kizáró ok, az a rasszizmus. A szüleim az örökbefogadást támogatták, de nem került szóba a gyerek származása. Ők azt mondják utólag, nekem kellett volna kezdeményezni velük a beszélgetést arról, hogy nagy valószínűséggel cigány lesz a gyerek, ők nem kérdeztek rá.
Pedig az örökbe fogadható gyerekek többsége cigány származású. Csodálom, hogy nem kérdeztek rá, mert régebben voltak erről vitáink, és tudták, hogy én nem szeretem, ha előítéletesen beszélnek a cigányságról. Ezzel akkor szembesültek a szüleim, mikor először találkoztam Fannikával.
Ő volt az első gyerek, akit felajánlottak?
Volt két kiajánlásom előtte, az egyikük idegi problémákkal küszködött, a másik kislány meg dongalábbal született.
Őket meg se nézted?
Nem. Nem voltak szimpatikusak, kép alapján semmit sem éreztem. Fannika volt a harmadik, akit felajánlottak, ő már kép alapján szimpatikus volt. Pedig az ő története is nehéz, a szülők fiatalkorúak voltak, állami gondozottak, ő viszont teljesen egészséges és jól fejlődik, kép alapján úgy nézett ki, mint egy thaiföldi kislány. Akkor két és negyed éves volt Fanni, nevelőszülőknél élt egy kis faluban.
Előtte bemutatták őt egy másik párnak, akik azért mondtak nemet, mert azt látták, hogy túlságosan kötődik a nevelőszülőkhöz, folyton odament hozzájuk puszit adni, és féltek, hogy ezt nem tudják felbontani. Amikor én mentem, egyből leültem vele a földre játszani, egy óra múlva már ölben vittem ki a buszmegállóhoz.
Később is simán ment az ismerkedés?
Álomszép barátkozásunk volt. Egy hét múlva hétvégén, mikor mentem barátkozni, már én aludtam vele, én fürdettem, én etettem, pelenkáztam, öltöztettem, egyből elfogadott. Úgy éreztem, érzem, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve. Mások történeteivel összevetve ennyire sima összeszokásról még nem hallottam.
A nevelőszülőknél élt egy ötéves kislány, aki már két éve várt örökbefogadókra, ő is tapadt rám, sírt, hogy neki mikor lesz anyukája. Ez segíthette a folyamatot, Fannika túl pici volt még ahhoz, hogy megértse, mi történik, de hallotta, hogy Katika várja az anyukáját, és értette, hogy ő szerencsés, neki megjött az anyukája. Azóta szerencsére Katikának is lett családja. Négy hétvégét töltöttem ott, aztán jött a húsvét, arra a három napra hazahoztam, utána visszavittem, aztán mikor elhoztam végre, akkor csak a nevelőmama sírt. Ő is nagyon támogatta az örökbefogadást, úgy beszélt rólam Fannikának, hogy én vagyok az anyukája. Mire hazahoztam, másfél hónap után, már úgy szólított, Anyuci.
De tudja, hogy te az örökbefogadó anyukája vagy?
Éppen ez az. Mivel ennyire könnyen ment a dolog, egy hanggal nem kérdezett semmit, én belementem a hallgatásba, gondoltam, erősödjünk meg együtt, és majd később beszélünk az örökbefogadásról. Aztán egy időre így maradtunk, ez nem volt téma. Mikor kicsit nagyobb lett, elkezdte mondani, hogy ő az én pocakomban volt, ráhagytam, hiszen egy ilyen beszélgetésre rá kell készülni, nem lehet csak úgy odavetni neki egy félinformációt.
És végül mikor és hogy hoztad fel a témát?
Tavaly négy és fél éves volt, mikor először beszéltem erről vele. A nevelőszülőkről beszéltem, úgy vezettem be, hogy a barátkozás során róluk készült képeket megnézegettük. Gondoltam, hogy hátha akkor eszébe jutnak. De ő nem ismerte fel őket, azt mondta, nem tudja, kicsodák.
Mit mondtál?
Hogy mielőtt én megtaláltalak volna, a mamánál meg a papánál laktál. Akkor elhangzott az örökbefogadás szó is, akkor tanulta meg, mi az, hogy örökbefogadás. Szép lassan bővítettük az ismeretanyagot: hogy nem az én pocakomból született, hanem a szívemből. Ezt nagyon élvezte. Később került szóba, hogy őt másik néni szülte.
Olvasok neki örökbefogadós meséket, a Tündérkerti mesében benne van egy fiatal lány, aki leteszi a kisbabát a tündérpár házának küszöbére, mert ő nem tudja felnevelni. Sokszor beszélünk erről, tudja, hogy nagyon fiatal, szinte még gyerek volt az a bizonyos néni, akinek a pocakjából ő született.
Ezért is kezdtem a Romadoptba (cigány gyerekeket örökbefogadók klubja) meg az Örökbe.hu találkozókra járni, hogy találkozzak örökbefogadó szülőkkel, tudjam, hogyan kezelik ők ezt a témát, és ő is legyen ilyen társaságban. Ő ezt az akadályt is jól vette. Tavaly voltunk látogatóban a nevelőszülőknél is. Ott nem ismert föl semmit, de az igaz, hogy a nevelőmamához rögtön átkéredzkedett az ölemből, amikor kiszálltunk a kocsiból, tehát valamire tudat alatt emlékezett.
Felvonult fél órára a fiúkkal (unoka és nevelt fiú, illetve vő) játszani az emeletre, egy pillanatig nem aggódott, hogy én most őt megint otthagyom. Jól érezte magát, nem rázta meg a találkozás.
Az nem került szóba, hogy neki miért nincs apukája?
Dehogynem! Azt mondtam, hogy azért nincs, mert nekem nincs párom. Tudja, hogy keresünk, erről szoktunk is viccelődni, hogy ez nem úgy megy, hogy bemegyünk egy boltba, és kérünk egy méter nyolcvan centi apukát.
Keresel társat?
Természetesen. Apukát simán tudnék szerezni bármikor, aki jó apja lenne a gyereknek, de ez nem elég, én magamnak is párt akarok. Akikkel eddig találkoztam, nem azon múlott, hogy ők nem akarták volna, hanem én nem akartam. Nekem kicsit nehézkesen megy már, hogy beleszeressek valakibe, és ne legyen nős, vagy ne legyenek más akadályok. Anélkül pedig nem megy.
Mikor mondod el az ismerkedésnél, hogy van egy gyereked?
Rögtön. Ott is van a regisztrációs lapomon, és azt is elmondom, hogy örökbe fogadtam, attól még találkoznak velem.
Ez jó, nem? Mert nincs egy másik apuka képben.
Igen, a legtöbb férfinél probléma, ha a gyerek szíve máshol van, és azt mondja, nem te vagy az apukám. Ő viszont nyitott szívvel áll hozzá.
És ahhoz mit szólnak a férfiak, hogy cigány a gyerek?
Mint mondtam, ez eddig még senkinél nem volt probléma, de nem is érdekelne, mert ha ez akadály, akkor nekem úgyse kell az a férfi. Volt olyan randim, ahova őt is elvittem, és mondhatom, inkább pozitívan reagáltak rá, mint negatívan.
A kislányoddal beszélsz a cigányságról is?
Tud a cigányságáról is, tudja, hogy ő jóval barnább, hallgatunk cigányzenét, járunk cigány táncházba. Mikor egyszer mentünk az óvodába, azt mondta: „Nekem barna a bőröm, azért, mert cigány vagyok.” Ezt aztán megbeszéltük. Ő nagyon okos és nagyon érzi a társadalmi elvárásokat, mit kinek nem mondunk, hogy nem illik valakit megbámulni vagy megkérdezni, hogy miért nincs lába a bácsinak.
Tudja, hogy vannak, akik csúnyán beszélnek a cigányokról, de csak azokról, akik nem viselkednek szépen, nem öltöznek szépen, de ha ez mind rendben van, akkor nincs gond. Azt akarom, hogy rendben legyen az identitása, ezért beszélünk a témáról, de nem viszem túlzásba sem. Azt szeretném, hogy kettős identitása legyen, magyar is, hiszen én nevelem fel, de cigány is, a gyökerei miatt. Azt mindenképpen szeretném elkerülni, hogy identitás nélküli felnőtté váljon.
Nem hasonlítotok egymásra, te szőkésbarna vagy, kék szemű, ő fekete hajú, kreol bőrű. Mit szólnak az emberek?
Rögtön kapom mindenkitől az kérdést, hogy indiai vagy török. Még ha megmondom, hogy örökbefogadott, akkor is kérdezik: de Magyarországon született? Nem gondolom, hogy ez tagadás, ahogy ezt sok örökbefogadó szülő véli, egyszerűen csak nem gondolják, hogy cigány. Az óvónők mondják, hogy néhány szülő tőlük is kérdezte, hogy külföldi-e az apukája. Én ezt nyíltan kezelem, mindig megmondom, hogy örökbe fogadtam. Engem nem zavar, és azt akarom, hogy őt se zavarja. Amíg nem tudta, addig a feje fölött mondtam, hogy örökbefogadott, most már ő is hallja.
Mit szólnak ehhez az emberek?
Szokták mondani, hogy le a kalappal, bátor, nemes tett, jó ember vagyok, felnéznek rám. Az örökbefogadás kapcsán semmilyen negatívumot nem kaptam, sőt, kinyílt a világ, sokkal több barátom van azóta. A kollégáim is jól állnak hozzá. Mondták egyesek, hogy addig reagál ilyen jól a környezet, amíg a gyerek kicsi meg aranyos, de már ötéves múlt, és még mindig nem probléma.
Az oviban is elmondtad, hogy örökbefogadott?
Persze, de nem volt semmi gond, imádják őt. De a csoportban van egy vietnami kisfiú és még egy egzotikus külsejű és nevű kislány, meg egy szőke kislány, aki viszont roma. Rajta nem látszik, de a családon meg az öltözködésén igen. Sokkal fontosabb, hogy ki viszi a gyereket az oviba, és hogy van öltözve, a másik kislányon egyértelműen látják a szülők, hogy roma. Sok negatívumot hallok más örökbefogadóktól, de szerintem sok függ attól, milyen a gyerek, hogy viselkedik, és ki viszi.
Milyen egyedül nevelni egy gyereket? Hogy oldod meg?
Ezzel nincs gondom, mert nagyon jó a munkahelyem, nagyon megértőek, viszem táncra, úszásra, rengeteg kulturális programra járunk, minden belefér, mert 4-ig dolgozom, szerencsére minden közel van, gyalog járunk az oviba.
Ami nehezebb, hogy szoktam néha külföldre járni hivatalos utakra, csak 2-3 napra. Sajnos a szüleimmel nem olyan a kapcsolatunk, mint lehetne, meg hát az öcsém gyerekei az elsődlegesek, így ilyenkor minden nap más vigyáz Fannikára, Fanni keresztanyja, az én keresztmamám, esetleg más barátok. Mindig meg szoktam oldani, és szerencsére Fanni is szívesen van azokkal az emberekkel, akiket szeret.
Az öcsémmel már egy ideje korábban sem volt jó a kapcsolatunk, de mikor megtudta, hogy Fannival ismerkedem, akkor megírta nekem e-mailben, hogy többet nem találkozunk.
Az öcséd tudta, hogy gyereket akarsz?
Igen, csak gondolom arra nem számított, hogy cigány lesz a gyerek. Mikor először láttam Fannit, aznap este rögtön a szüleimhez vezetett az utam. Nekik rögtön elmondtam, hogy szeretném elkezdeni vele a barátkozást, az öcsém tőlük tudta meg. Addigra már nem voltunk olyan igazi testvéri viszonyban.
Mutattál fotót a gyerekről a szüleidnek?
Igen, és sajnos, amilyen naiv vagyok, elmondtam a családi hátterét, pedig hazudhattam volna, vagy mondhattam volna, hogy többet nem tudok. Az öcsém akkor szakított velem, pedig akkor még csak elkezdtem a barátkozást.
Mi baja volt az öcsédnek?
Ő azt mondta - bár ezt is csak a szüleimtől tudom, áttételesen - hogy neki semmi baja nincs a cigányokkal, csak a saját két gyerekét félti. Egyrészt a diszkrimináció miatt, hogy majd ha a játszótéren együtt játszanak a lányommal, akkor ők is belekeveredhetnek egy esetleges incidensbe, másrészt, hogy a vér szerinti szülő utána akar majd járni, hogy hol a gyerek, kideríti, kik vagyunk, és az öcsémig is eljutnak, és zsarolni fognak minket, őt is.
Elég profi paranoia.
Igen. Hiába mondtam, hogy rákérdeztem a gyámhivatalban, és nem volt még olyan eset, hogy a vér szerinti szülők kiderítették volna a gyerek hollétét az örökbefogadás után, általában nem is érdekli őket. A szüleim ezután annyira parásak voltak, hogy megkértek, a kocsimmal ne is menjek be a faluba a nevelőszülőkhöz, nehogy valaki meglássa a rendszámot, és az alapján kiderítse, ki vagyok. Ezt betartottam.
A szüleid mit szóltak?
Amikor a szüleim megtudták, először még jobban vették, de aztán az öcsém agymosása hatására teljesen ellenem fordultak. Kiabáltak velem, aztán már húszéves sérelmek kerültek elő. Édesapám is mondogatott olyanokat, hogy ötven százalék a genetika hatása, és majd tizennégy évesen férjhez akar menni a gyerek, gyereket szülni, és ha felnő, biztos rátapadnak majd a roma fiúk. Azt is felhánytorgatták, hogy engem nem érdekelt az ő véleményük, nem ültem le velük erről beszélgetni.
Hogyne érdekelt volna, teljesen ki voltam borulva hetekig, mikor épp örülnöm kellett volna a gyereknek. De hiába beszéltünk volna erről korábban, én szemen köptem volna magam, ha azt mondom, hogy a származása miatt nem kell nekem egy roma gyerek. Nem úgy barátkoztam, mint más, hogy a család támogat, hanem ellenszélben.
Addig ment az idegháború, amíg haza nem hoztam Fannit, akkor megbékéltek, de addig reménykedtek, hátha a kemény ellenállás el tud tántorítani. Kérdezősködtem a családi hozzáállásról, elfogadásról más cigány gyereket örökbefogadó szülőktől, és hát senkitől nem hallottam még hasonló történetet sem.
Azóta se beszél veled az öcséd?
Azóta se. De ehhez hozzá kell tenni, hogy én sem vágyom rá. A kiábrándulásnak ezen a fokán már nehéz elképzelni a feloldást.
Családi eseményeken se?
Á dehogy! Abban a bizonyos elbocsátó szép üzenetében kategorikusan leírta, hogy semmilyen családi eseményen nem fogunk találkozni. Ezért nem is ünnepeltük meg édesapám 70. születésnapját, mert az öcsém nem beszél velem, így elmaradt mindenféle ünneplés. Sokan mondták, hogy beteg az öcsém. De a szüleim szerint ez a normális, és én vagyok a hibás.
Fannika találkozhat az unokatestvéreivel?
Nem. Azt se tudják a fiai, hogy Fanni létezik. Vagyis ez így nem igaz. Az öcsém első házasságából való keresztfiammal, aki már majdnem 16 éves, nagyon jó a kapcsolatunk, szoktunk együtt nyaralni, kirándulni, gyakran találkozunk. Viszont emiatt már vele sem tartja a kapcsolatot az apja (persze itt is igaz, hogy korábban sem volt jó a kapcsolatuk). Nem felelünk meg az ő elvárásainak, nem ugrálunk úgy, ahogy ő fütyül, így egyszerűen kiiktatott minket az életéből. Tudom, ez szörnyen hangzik, és az is.
A szüleid elfogadták a lányodat?
Ők nagyon szeretik Fannit, nagyon jól foglalkoznak vele, igazi szuper nagyszülők. Ha nem lenne az öcsém, szerintem minden rendben lenne. De így mi mindig is másodrangú családtagok leszünk, úgy tekintik, hogy Fanni miatt szakadt szét a család, ami nem igaz, mert előtte is rossz volt a viszony, csak nem ennyire. Fanni egyébként azt se tudja, hogy van testvérem. Később el fogom neki mondani, de ez szerintem ráér, ha jobban megérti.
Szerinted meg fog oldódni ez a viszály?
Nem látok erre esélyt. Az öcsémmel nem, a szüleimmel pedig a túlélésre játszunk, hiszen szeretnek és én is szeretem őket. Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültek, de nem gondolom, hogy nekem van a nagyobb szerepem az előidézésben. Ezt nem merték volna velem megcsinálni, ha lenne mellettem egy férfi.
Így hiába vagyok 45 éves, azt gondolják, a beleegyezésüket kellett volna kérnem, az öcsém is azt gondolja, hogy tőle kéne tanácsot kérnem, hisz egyedül vagyok. Ha találnék egy férfit, aki kiáll mellettem, az lehet, hogy javítana a helyzeten.
Még több történet az örökbefogadásról az http://orokbe.hu/ oldalon olvasható.
