Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Akinek születik oviskorban kistestvére, vékonyabb iskolás lesz. A kutatók még nem értik az okokat, de mi tudjuk: valaki mindig elveszi a csoki felét.
A kistestvér születése többnyire némiképp sokkoló az elsőszülött gyermek számára, azonban hosszú távon rengeteg előnye is van – például mindig lehet kivel játszani, nem kell egyedül aludni egy szobában, és a szülők is több szocpolt kapnak.
Egy friss kutatás szerint a kistestvér születése ráadásul még az elhízás ellen is véd: a Pediatrics (Gyermekgyógyászat) című nemzetközi szaklapban megjelent tanulmány szerint kisebb eséllyel híznak el azok a gyerekek, akiknek még nagyóvodáskora előtt hoz a gólya egy kistestvért.
Háromszoros esély az elhízásra
A kutatók csaknem hétszáz amerikai gyereket vizsgáltak, és figyelemmel követték a testsúlyuk alakulását születésüktől kezdve egészen első osztályos, azaz hatéves korukig. Közben azt is regisztrálták, született-e a vizsgált gyereknek kistestvére, és ha igen, mikor.
A kutatók eredményei szerint azokra a gyerekekre volt igaz az összefüggés, akiknek a kistestvére 24 és 54 hónapos koruk között jött a világra, azaz még nagyóvodáskoruk előtt megszületett. Az ilyen nagytestvérek később, azaz kisiskolás korukban alacsonyabb testtömegindex-szel (BMI) rendelkeztek kistestvér nélküli kortársaikhoz képest. Másképp fogalmazva, a kisebb testvérrel egyáltalán nem rendelkező hatévesek háromszor akkora eséllyel voltak túlsúlyosak, mint a megfelelő időben kistesót kapó gyerekek.
Mégis mi okozhat ilyesmit?
Az okokat illetően a kutatók leginkább csak találgatnak. Lehetséges, hogy a kistestvér érkezésekor megváltozik a család napirendje, beleértve az étkezési szokásokat is, és ennek a hatása válik érezhetővé.
Az is lehet, hogy a nagyobb testvér aktívabbá válik azáltal, hogy születik egy kicsi is: például anyukája kevesebbet cipeli vagy tolja babakocsiban, hiszen kell a hely a picinek, így a nagyobbik gyerek több gyaloglásra (vagy hazánkban a hungarikumnak számító kismotorozásra) kényszerül.
Esetleg egyszerűen többet játszik a testvérével, és a kétszemélyes játékok aktívabbak, több mozgással járnak (például gyöngyfűzés helyett lehet kergetőzni), vagy akár az is lehet, hogy aktívabban, többet segít a szülőknek akár a háztartásban, akár a kisebbik gondozásában. A szakemberek úgy vélik, a pontos ok kiderítése további kutatásokat igényel majd.
Persze mi, akiknek van kistestvére, szomorú tapasztalataink alapján pontosan tudjuk a megoldást: azért nem híztunk el, mert mindig oda kellett adni neki a csoki felét.
