Több ráncos hasat az internetre!

Lassan már senki sem tudja, hogyan is néz ki egy valódi női test: akármerre nézünk, tökéletes vagy majdnem tökéletes alakú csajokat láthatunk, a tökéletlenségeket pedig minden lehetséges eszközzel igyekszünk eltakarni. Az egy dolog, hogy jól néznek ki a sztárok az Oscar-gálán, a fehérneműmodellek a buszmegállóban a plakáton, és a pornószínésznők a felnőtt filmekben, hiszen nekik ez a munkájuk, legalábbis részben abból élnek, hogy jól néznek ki (plusz ügyesen vannak retusálva).

Egy fokkal ijesztőbb trend, amikor a hétköznapi emberek is mind tökéletesen néznek ki, legalábbis látszólag, hiszen csinos / szexi fotót gyakorlatilag bárki képes feltölteni magáról az instagramra. Én se vagyok csúnya, maximum lehagyom a képről vagy eltakarom a nem olyan szép testrészeimet, felveszek egy push-up melltartót meg egy szilikonos popsiemelős hasleszorítós bugyit, meg némi smink és egy kevés photoshop és máris megfelelek a társadalmilag elfogadott szépségideálnak.

Hogy mer ez bikinit felvenni?!

Az utóbbi időben elvétve ugyan, de találkoztunk néhány olyan szereplővel az interneten, akik nem feltétlenül hajtanak fejet a fenti trendek előtt. Közös bennük, hogy nem szégyellik (!) megmutatni olyan testrészeiket is, amelyek egy picit tökéletlenek. Aszimmetrikusak. Túl kicsik. Túl nagyok. Neadjisten, ráncosak, lógnak, narancsbőrösek. Legutóbb épp egy - egyébként fiatal és jó alakú - ausztrál kismama verte ki a biztosítékot elsősorban a hasával, ami ugyan lapos, de a szülés után ráncos rajta a bőr.

Az ilyen és hasonló fotók általában kétféle reakciót kapnak: néhányan bátorítják az illetőt és biztosítják róla, hogy így is szép és nincs szégyellnivalója. A többség inkább felháborodik, és mielőtt nemi előítéletekbe bonyolódnánk, meg kell jegyeznem, hogy a felháborodók jelentős része szintén nő. A kiborulás nem elsősorban annak szól, hogy milyen az illető melle / hasa / feneke / hónaljgödre, hiszen úgy elméletben valahol mindannyian tudjuk, hogy nem minden emberi test néz ki pont úgy, mint egy Barbie-baba.

Azaz, nyugodtan lehet az ember (lánya) ráncos, de még formátlan is, csak akkor azt: 1. először is takarja el, 2. másodszor pedig ne tegye ki az internetre. Ahogy egy magyar blogger fogalmaz: kommentelői részéről meglepő volt „az a vallásos düh, amivel néhányan szinte elpusztítanának, csak azért, mert volt merszem fürdőruhában lefotóztatni magam úgy is, hogy nem én vagyon Cindy Crawford.”

Csinálják otthon, a négy fal között!

Persze, tudjuk mindannyian, hogy vannak, akiknek negyven felett (sőt, vannak, akiknek már húsz felett) lóg a mellük. Meg akiknek a szülés után már nem szép a hasuk. Vagy sose volt szép hasuk. Tudjuk. Legyen. De akkor csinálják szépen otthon, a négy fal között! Minek ezt közszemlére tenni? Mi van, ha az ausztrál csaj, vagy egy hasonló majd egyszer csak felvesz egy haspólót és úgy megy ki az utcára? Mit mondok a gyereknek?

Egyáltalán, minek mutogatja magát bárhol valaki, aki nem gyönyörű? Hol van ennek a határa? Legközelebb az Oscar-gálán is olyan nagyestélyiket fogunk látni, ami az előnytelen testrészeket mutatja? Kinek jó ez? Miért érdeke az ausztrál csajnak, hogy instagramon mutogatja a ráncos hasát? Mit kap ő ettől? Mért jó ez neki?

Nem tudjuk, neki jó-e, de nekünk biztosan jó

A hasonló őszinte testfotók tulajdonosai talán büszkék a testükre, vagy talán szeretnék cselekedetükkel egy nagyon picit ellensúlyozni a valószerűtlen médiafelhozatalt. Cserébe nyilván el kell viselniük a kommentelők hadát, akik legszívesebben máglyán égetnék el, amiért „az arcukba tolja” a tökéletestől eltérő testét. Nem tudjuk, nekik ez megéri-e. Az azonban biztos, hogy rengeteg pozitív hozadéka van annak, ha tökéletlen (azaz: valódi) női testeket is látunk az interneten. Minél többet. A sok-sok, arcunkba tölt tökéletességnek köszönhetően ugyanis már generációk óta lassan, de biztosan elfelejtjük, milyen egy valódi emberi test. Ez pedig nagyon sok szinten káros.

Az utóbbi ötven-száz évet leszámítva ugyanis sok-sok évezredig az emberek megszámlálható mennyiségű (fél)meztelen testet (vagy mellet, vagy segget, vagy hasat) láttak életük során, és ezek – talán néhány festményt, később korabeli fotót leszámítva - jórészt valódi testrészek voltak.

Hoppál Bori testtudatoktató szerint jelen korunkban „mire egy fiatal fiú eljut addig a pillanatig, hogy testközelbe kerüljön egy igazi mellel, vagy egy lány odáig, hogy neki magának mellei legyenek, ideális mellek százait látták már képeken, filmekben.” Mindez, ha akarjuk, ha nem, gyökeresen változtatja meg a saját testünkhöz és a mások testéhez való viszonyunkat, a szexualitásunkat és összességében az életminőségünket.

Mire nőként elérjük a kamaszkort, gyakorlatilag fel sem merül, hogy előnyben részesítsük a kényelmet a látvánnyal szemben, így jó eséllyel töltjük életünk jelentős részét alakformáló fehérneműkben, kényelmetlen cipőkben, sminkben, óvatosan vigyázva arra, nehogy túl önfeledten bulizzunk, mert akkor felcsúszhat a pólónk és kilátszik az a csúnya anyajegy. Ez a társadalmi közmegegyezés, aki vét ez ellen, az pedig nyilván lázadó és máglyára vele.

#mombod ** Images of young women in bikinis flood our Instagram feeds daily. Sexual, near naked, provocative pictures that get a lot of attention and make other women who don't look the same feel inadequate. Well here's a different kind of provocative image for your feed. An image that says, my body is stretched, sagging and uneven but I'm still attractive. You don't stop looking good in a bikini once you have kids, you just look like a different kind of good. When your body no longer looks like the Instagram bikini model and you have a mom bod, be proud! Put on your bikini and belly chain, do your best Kylie Jenner in the pool pose and be proud that your child thinks you're the most beautiful person in the world... That's all that matters anyway. #motherhood

Haddas Ancliffe (@dahs) által közzétett fénykép,

Elégedetlenség mindenek felett?

Ahogyan társadalmi norma a női testképzavar is: az a normális, ha legalább egy picit elégedetlen az ember a testével. Női körben illik erről panaszkodni: ha Kati elkezdi mondani, hogy túl vastag a lába, Reni meg, hogy lóg a segge, akkor én se ülhetek ott csendben a nem egészen lapos pocakommal meg az enyhén aszimmetrikus melleimmel, mert szerintem ez mind teljesen rendben van így. Legalábbis furán fognak rám nézni. Ha valakinek itt-ott lóg, amott túl nagy, ott meg túl kicsi, és mégis azt állítja, hogy elégedett a külsejével, akkor az azért egy kicsit kattant. Vagy hippi. Vagy szed valamit. Ha smink és melltartó sincs rajta, akkor meg tuti, hogy őrült. 

A kamaszlányok körében egyre gyakoribbá váló testképzavarokról már sokat írtunk, és arról is, hogy a tökéletesség-dömpingnek köszönhetően már az általános iskola elsősök is szégyellik a testüket. A testképzavarok jelentős része felnőttkorra is fennmarad – aztán pedig adott esetben gyereket szülünk és aztán meg lassan megöregszünk, ami további elégedetlenségre adhat okot. A súlyosabb testképzavarok étkezési zavarokhoz, depresszióhoz, öngyilkossághoz vezethetnek. Egy, a testével komolyan elégedetlen nő kevésbé tud kiteljesedni a párkapcsolataiban, a karrierjében, és összességében kevésbé boldog életet élhet.

A tökéletlen hasakat és melleket posztoló bátor bloggerek talán egy picit ellene hatnak annak a folyamatnak, amelyet Richard Shusterman filozófus kultúránknak a testi szépség felszínes sztereotípiáival kitartó megszállottságaként és a szupermodellek, szépségkirálynők, testépítők alapján felajánlott normák általi boldogtalan leigázottságunkként ír le. Nélkülük talán észre sem vennénk, hogy le vagyunk igázva.

Oszd meg másokkal is!
Mustra