Az álmos felnőtt álmos, az álmos gyerek viszont gyakran ingerlékeny, figyelemzavaros, agresszív vagy éppen hiperaktív. Gyerekek és alvás.
A gyerekek viselkedése, az átlagtól eltérő magatartása sokszor okozhat gondot a szülőknek, de ronthatja a gyermek iskolai teljesítményét és társas kapcsolatait is. A magatartászavarok, teljesítményproblémák természetesen számtalan okból előfordulhatnak, a szakemberek szerint azonban gyakran nem gondolunk egy nagyon triviális okra: sokszor ugyanis azért kezelhetetlen a gyerek, mert álmos.
A nappali álmosság az iskoláskorú gyerekek 17-21 százalékára jellemző, azaz nagyjából öt gyerekből egy ezzel küzd. A nappali álmosság oka pedig az esetek jelentős többségében az éjszakai alvás elégtelensége: vagy nem elég jól alszik a gyerek, vagy egyszerűen csak túl keveset alszik.
Kevés alvás = figyelemzavar?
A kutatók szerint az iskoláskorú gyerekek kialvatlanságának több oka lehet, és ezek között szerencsére olyanok is vannak, amelyek orvosolhatóak: a veleszületett cirkadián ritmusunk mellett a gyerekkori alvás mennyiségét és minőségét befolyásolja a környezet (zajok, a szoba hőmérséklete, fényerősség), valamint a nappali tevékenységek, történések.
Az iskoláskorú gyerekekre gyakran jellemző, hogy délután-este túl sok tevékenységben merülnek el (vagy hobbiból, vagy kötelességből): este még házi feladatokat oldanak meg, dolgozatra tanulnak, késő délután edzésre, különórákra járnak, vagy épp videójátékoznak vagy a közösségi oldalakon múlatják az időt. Ezek mind aktivizáló tevékenységek, amelyek megzavarják a „normál” esti álmosságot, ráadásul az iskoláskorú gyerekeknek gyakran korán kell kelniük – ez a típusú napirend pedig gyakran vezet krónikus kialvatlansághoz, és az abból adódó további tünetekhez.
A kialvatlanság pedig gyerekkorban nem csak abból áll, hogy a gyerek elalszik az órán: a felmérések tapasztalatai szerint az alváshiányos gyerekek gyakran kevésbé képesek szabályozni az érzelmeiket és viselkedésüket, alacsonyabb a frusztráció-tűrésük, azaz könnyebben kijönnek a sodrukból, ráadásul figyelni is nehezebben tudnak. Ezek a jelek hasonlíthatnak a hiperaktív figyelemzavarra (ADHD), sőt, a kutatások szerint diagnosztizált ADHD-ban is jóval gyakoribb a nappali álmosság. A kialvatlan gyerekek rosszabbul teljesítenek az iskolában is, rosszabb a memóriájuk és a problémamegoldó képességük, mint jól alvó társaiknak.
Az álmos felnőtt álmos, a gyerek ingerlékeny
„A felnőttekhez képest gyermekkorban gyakoribb, hogy az álmosság jeleként alacsony frusztrációtűrés, ingerlékenység, érzelmi labilitás, agresszió, a figyelmi összpontosítás nehézségei és hiperaktív viselkedés jelentkezik” - hangsúlyozza Dr. Bódizs Róbert alváskutató, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatási igazgatóhelyettese.
„Persze felnőtteknél is jelen lehetnek ezek az elemek, a különbség inkább az, hogy nálunk az álmosság egyéb tünetei jobban elfedik azokat. A jelenségnek valószínűleg több oka is van, a legvalószínűbb ok az érzelmi és viselkedésszabályozásban fontos szerepet játszó homloklebeny fokozott alvásigénye. A másik valószínű ok az úgynevezett lokális alvás jelensége: vagyis az, hogy az alvás mozaikszerűen az agy körülírt területeiben aktív periódusokban is kialakulhat – magyarul egy-egy agyterületünk 'alhat', amíg a többi éber.
Bár a kutatási eredmények még nem tárták fel a pontos, életkortól függő változásokat, úgy tűnk, hogy a jelenség inkább az egyébként is mozgástöbblettel járó óvodás és kisiskolás korban a legkifejezettebb – vagyis a serdülés előtti időszak az, amikor ez az üzemmód a csúcsra járatódik.” - magyarázza a szakember.
„Az örökké nyüzsgő gyerekek álmosan még jobban nyüzsögnek, míg fiatal felnőttkortól kezdve erősebbé válik az alvás egyértelmű igénye, vagyis álmosság esetén az aktivitás csökkentése. Ritkábban, de az is előfordul, hogy a hiperaktív figyelemzavar (ADHD) mögött is súlyosabb, fel nem ismert alvászavar, például alvás alatti légzésproblémák vagy lábmozgászavar áll.”
Miért nem pótolja be hétvégén?
A gyerekkori alvás élettana tehát némiképp eltér a felnőttekétől, ennek köszönhető az a valószínűleg sok szülő által a pokolba kívánt jelenség, hogy a csemeték hétvégén is reggel fél hétkor kelnek (és keltik a család többi tagját). Felnőttkorban rugalmasabban toleráljuk, ha el kell térnünk a belső óránk diktálta igényeinktől, valószínűleg ennek köszönhető, hogy sokan képesek az egész heti koránkelést hétvégén kompenzálni. A gyerekek viszont még nem tudják késleltetni az alvásszükségleteiket, így náluk ez kevésbé működik.
Dr. Bódizs szerint egyértelmű tudományos válasz még nincs erre a kérdésre: „Valószínű, hogy a gyerekek a rosszat is megszokják, megtanulják, és a szokásaiktól nehezen térnek el. Felnőttek körében sem ritka, hogy hétvégén korán reggel megébrednek a hétköznapokon megszokott időpontban. A különbség ekkor következik be: a felnőttek és a nagyobb gyerekek ilyenkor hajlamosak tudomást sem venni a külvilágról és gyorsan visszaaludni, ezért talán nem is emlékeznek erre az ébredésre. A gyerekeket viszont túlságosan is izgatja még a külvilág ahhoz, hogy visszaaludjanak, rögtön bevonzza őket a játékos valóság. Többnyire a serdülőkor hoz ezen a téren változást.”
Mit tehetünk, hogy jobban aludjon a gyerek?
A kielégítő mennyiségű és minőségű alvás pedig gyermekkorban kiemelten fontos. „Gyermekkorban több kapcsolat van az agy idegsejtjei között, mint a felnőtteknél, emiatt ilyenkor több és mélyebb alvásra van szükség, hogy fel tudjunk készülni az új élmények befogadására” - hangsúlyozza a szakember.
„Sajnos, a tudomány önmagában nem alkalmas életmódtanácsok megfogalmazására, csak támpontokat adhat ehhez. Az együttalvás például természetes dolog: újszülöttek, csecsemők és kisgyermekek számára egyértelműen, később opcionálisan. A felnőttek egy jelentős része is jobban szeret valakivel, valaki mellett aludni (ez a valaki általában érzelmileg közel áll hozzánk), miért lenne ez másként a gyerekeknél?
A gyerek tehát alhat a szülőkkel, testvérek esetén pedig a közös szoba lehet jó megoldás. Ha a testvérek alvásigénye eltérő, ami nem ritka, akkor fel kell tenni a kérdést, mi a fontosabb, a szülő vagy a testvér közelsége, vagy a nyugalom? Ezt egy idő után a nagyobb gyerekek maguk is belátják és megválaszthatják vagy akár időről időre megváltoztathatják az alvásuk helyszínét. Az önállósodási törekvéseket pedig természetesen támogatni kell.”
Az alvás helyének megválasztása mellett sokat számít a megfelelő napirend kialakítása is. Közhely, de nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az esti órákban már ne kerüljön sor aktivitást növelő tevékenységre: azaz ne ilyenkor kergetőzzünk a lakásban, vesszünk össze a gyerekkel a házi feladaton, és az izgalmas filmek, videójátékok ideje sem elalvás előtt van. A kisgyermekeknek sokat segítenek a lefekvés körüli szokások, rituálék, amelyek azonos sorrendben követik egymást: vacsora, fürdés, fogmosás, esti mese. Ezek segítenek keretbe foglalni a napot és lecsendesíteni a gyermeket. A nagyobb gyermek már maga is kialakíthatja az elalvás előtti rituálékat, és ezeknek a törekvéseknek is érdemes teret engedni – természetesen ésszerű korlátok között.
