A videójáték kifejezés alatt sok mindent érthetünk, a számítógépen játszható pasziánsztól az aprólékosan kidolgozott, részletgazdag és valósághű fantáziavilágig, a magányos játéktól a hálózatban, több ezer ember által használt programokig bármit. A kérdés az, hogy ezek vajon jót tesznek-e a gyereknek, vagy éppen ellenkezőleg, ártanak.
Egy kifejező hasonlattal élve, senki sem teszi fel azt a kérdést, hogy hogyan hat a testre a táplálkozás, mivel ez annál sokkal bonyolultabb dolog. Attól függ, például, hogy mit eszik az ember, hogy hány kalóriát, mennyi és milyen fehérjét, zsírt, szénhidrátot tartalmaz az étel – vagyis a hatás azon múlik, hogy mit és mennyit fogyaszt az ember – magyarázza a jelenséget a ScienceDaily cikke kutatásokra hivatkozva.
Hasonló a helyzet a videójátékok agyra kifejtett hatásával kapcsolatban is. Azok az akciójátékok, melyekben gyorsan mozgó célpontok vannak, egyszerre sok minden történik, és hirtelen kell jó döntéseket hozni, többnyire pozitív hatással vannak a gondolkodásra – nagyjából ugyanúgy, mint azok a logikai játékok, amelyeket kifejezetten az agyi képességek csiszolására hoztak létre.
Az akciójátékok, mint kiderült, javítják a figyelmet és segítenek fejleszteni mindenféle agyi képességet, például a vizualitást, de ugyanígy a gondolkodást is. Éppen ezért a logikai, gondolkodást serkentő játékok gyártásánál egy csomó elemet ezekből is felhasználnak. Számos más típusú játék azonban egyáltalán nem fejleszti az agyműködést, legalább is pozitív hatást egyelőre nem sikerült találni.
A tartós figyelemnek ugyanakkor nem barátja...
Sajnos rossz hír is akad. A kutatás arra is rámutat, hogy bár nincs rá egyértelmű bizonyíték, hogy a videójátékok rossz hatással lennének a tartós figyelemre – vagyis a két jelenség között nem sikerült összefüggést találni, mégis úgy találták, hogy azok a gyerekek, akik sokat játszanak, kevésbé tudnak odafigyelni a tanórákon.
Sőt, a videójátékok nem csak a szellemi funkciókra vannak hatással, de a viselkedésre is – ideértve például a társas magatartást. Ez a hatás pedig lehet pozitív és negatív is, ami attól függ, hogy milyen játékot játszik a gyerek.
Mivel a modern videójátékok roppant kifinomultak, kidolgozottak, számos tudomány, a pszichológia, az idegtudományok vagy a pedagógia tárházából merítenek, így nem is akkora csoda, hogy kimondottan fejlesztően hathatnak a tanulásra, a magatartásra és az agyi plaszticitásra (alkalmazkodásra). Ráadásul a játékok – mivel azonnali válasz és visszacsatolás érkezik – sokkal erősebb hatást fejtenek ki, mint a passzív, iskolai tanulás.
