Zanza!

Tavaly részletesen írtunk az iskolaérettség feltételeiről. Ezúttal Juhász Dániel pszichológust, a Humánia Pszichológia Blog szerzőjét kérdeztük arról, hogy mennyire járnak jól azok az évvesztes gyerekek, akik maradnak még egy évet az óvodában, vagyis hogy a halasztott iskolakezdés segíti-e vagy hátráltatja a legfontosabb alapkészségek elsajátítását és a beilleszkedést.

Megy vagy marad?

Amikor egy óvodás életkora alapján tankötelessé válik (augusztus végéig betölti a hatot), de az óvodapedagógus vagy a szülő nem biztos abban, hogy készen áll-e a gyerek az általános iskolára, mindketten kezdeményezhetnek iskolaérettségi vizsgálatot a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatban, ahol pszichológus, illetve gyógypedagógus szakemberek mérik fel a gyermek képességeit és tesznek javaslatot.

„A hetedik életévüket betöltött gyermekeknek már mindenképpen iskolába kell menniük, az ő esetükben az iskolakezdési vizsgálat abban segíthet, hogy a képességeikhez illeszkedő, legjobb iskolát tudják kiválasztani a szülők, valamint hogy az iskolakezdést segítendő, fejlesztő foglalkozásokon vagy pszichés támogatásban részesüljenek” – magyarázza Juhász Dániel pszichológus.

Ki számít évvesztesnek?

Ha az adott nevelési évben (szeptember 1-től augusztus 31-ig) betölti a gyerek a hatot, tankötelessé válik, vagyis következő szeptemberben megkezdheti általános iskolai tanulmányait, míg a szeptember 1-je után születettek évvesztesnek számítanak és alapesetben kétszer járják a nagycsoportot. „Óvakodnék azonban a kifejezés használatától, mivel az negatív üzenetet tartalmaz a gyermek számára, hiszen azt jelenti, hogy ő valamit elvesztett (ráadásul valami olyat, amiről nem is tudja, hogy pontosan mit is jelent), holott erről szó sincsen” – figyelmeztet a pszichológus. 

Mit jelent az iskolaérettség?

Egy csomó tényező befolyásolja, hogy a gyerek készen áll-e az általános iskola megkezdésére, amelyekről korábban itt írtunk. „Hangsúlyozni kell, hogy az iskolakezdési vizsgálat nem vizsga, hanem állapotfelmérés. A feladatok nem túl bonyolultak, ezért nem igényelnek külön felkészítést sem a szülő, sem az óvoda részéről. Inkább csak összezavarhatja a gyermeket, mert ebben az esetben számonkérésként élheti meg a vizsgálatot, ami fokozza szorongását és kudarcélményhez vezethet az esetleges felmentés esetén” – fűzi hozzá a szakértő.

Az iskolai közeg önmagában stresszhatás

Az iskolai közeg, már csak újdonságából kifolyólag is sok kihívást tartogat; kötött, elvárásokkal, versenyhelyzetekkel és folyamatos számonkéréssel teli világa rendkívül stresszes tud lenni, amely az érzékenyebb gyermekeknek életre szóló keserű tapasztalatokat okozhat. Éppen ezért rendkívül fontos a gyermek stressztűrő, illetve stresszkezelő, alkalmazkodási-, valamint érett érzelemszabályozási képessége.

Ha úgy kerül az iskola falai közé, hogy fokozott szorongással küzd, az gátolja teljesítményét, lefoglalja érzelmi és figyelmi kapacitását, ami végső soron pedig kudarcélményekhez vezethet. Hiába tudja a gyermek kiválóan megoldani a feladatokat, ilyen esetben jobb ha egy évig még marad a megszokott óvodai környezetben, amelyet a problémához leginkább illeszkedő pszichológiai segítséggel szükséges kiegészíteni, hogy egy év elteltével felszabadultan mehessen iskolába – javasolja Juhász Dániel.

A lelki képességek is fejlődnek a korral

Fontos tudni, hogy a gyerekek lelke képességeikhez hasonlóan fejlődik: éppúgy, ahogy a mozgás, a számolás vagy a beszédkészség lehet kevésbé ügyes, az is természetes, ha a gyerek pszichés állapotában van elakadás. Érthető, de egyáltalán nem indokolt, hogy a szülők úgy éljék meg azt, hogy pszichológushoz kell fordulniuk gyermekükkel, hogy valamit biztosan rosszul csináltak, vagyis ők “rontották el”. Önismereti elakadásai, traumatikus élményei a gyermekeknek éppúgy vannak, mint a felnőtteknek, ezekkel pedig nem árt, ha szakemberek foglalkoznak – fűzi hozzá a szakértő.

A teljesítményt befolyásoló szorongás, és a sajtkukacság

Szintén jelentős szempont, hogy a gyerek milyen szociális viselkedést mutat a vizsgálat során, hiszen nem túl jó előjel, ha magatartása opponáló, vagy az átlagos izgalomnál nagyobb, a teljesítményét befolyásoló szorongás uralkodik el rajta, vagy éppen motoros nyugtalanság jellemzi. Ha például képtelen megülni a székben, valamint állandóan elterelődik a figyelme, hogyan várhatnánk el tőle, hogy a 45 perces tanórákon nyitottan, magabiztosan és kellő önfegyelemmel vegyen részt? Éppen ezért általában az iskolakezdési vizsgálatnak csoportos része is van, ahol felmérhető, hogy a gyermekek miként reagálnak a csoportos feladathelyzetekre.

Egy év sok idő az idegrendszernek

„A magyar iskolarendszer elvárásai igen magasak, ezért a hetedik életévüket még be nem töltött gyermekek jelentős része jobban jár, ha az óvodában marad. Senkinek sem árt, ha egy évig még egy játékosabb közegben gyakorolhat és fejlesztheti képességeit, ahol a saját tempójának megfelelően, élesebb feladathelyzetek nélkül, hasznosan és aktívan töltheti napjait.

A gyerekek ebben az egy évben fizikailag is sokat változnak, idegrendszerük ellenállóbb, rugalmasabb és fejlettebb lesz, ráadásul ez idő alatt sok segítséget lehet nyújtani a kompenzálandó területeken. A gyermekkel heti rendszerességgel foglalkozhat fejlesztőpedagógus, logopédus, szükség esetén pedig pszichológus is. Így pedig a szülők is nyernek még egy évet arra, hogy felkészüljenek az iskolakezdésre, hogy megtalálják a megfelelő oktatási intézményt, vagy kihasználják az előnyeit annak, hogy gyermekük élvezheti még egy kicsit a szabadságot, és nem az iskolai elvárások körül forog az élete” – nyugtat meg a pszichológus.

Nem büntetés a plusz egy év ovi

Figyelni kell azonban arra is, hogy a gyerek pozitívan élje meg az óvodában maradást. - A legtöbb hátrány abból adódik, ahogyan a gyermek környezete reagál a helyzetre. Ha azt érzi, hogy a késleltetett iskolakezdés miatt megbélyegzik vagy butának tartják, akkor csökkenni fog az önértékelése, nehezen fogja tudni elfogadni önmagát és szorongani kezd.

A gyerekek érzékenyek, és ki vannak élezve minden személyüket vagy viselkedésüket minősítő mondatra vagy tettre. Ezért nagyon fontos, hogy a gyermek reális visszajelzéseket kapjon szülei, óvodapedagógusai vagy rokonai részéről. Olyan visszacsatolásokat, amelyekből azt szűri le, hogy ő kompetens, értékes ember, aki attól függetlenül is szerethető, hogy 6 vagy 7 éves korában éppen iskolába vagy óvodába jár. Ez a gyermekek valódi igénye, és nem az, hogy mesterien tudjanak írni, olvasni és összeadni – figyelmeztet Juhász Dániel.

A gyereknek csak léteznie kell a fejlődéshez

- Előfordul, hogy a szülők amiatt aggódnak, hogy a nagycsoport megismétlése miatt a gyermek esetleg megáll a fejlődésben, netán visszafejlődnek értelmi képességei. Ez azonban teljesen megalapozatlan feltételezés, hiszen a gyermekek élete születésüktől kezdve egy automatikus tanulási folyamat, amely sosem áll meg.

Ha a gyermek az óvodában játszik, társaival kooperál és jól érzi magát, egyáltalán nem hiábavaló, gyermeteg dolgokat csinál, hanem folyamatosan gyakorol, élményeket gyűjt, amelyek által fejlődik. Ezért van az, hogy iskolás gyerekek is szoktak játszani,. Azért, mert a játék olyan speciális tevékenység, amely nem cserélhető fel mással, és rengeteg pozitív hozadéka van – fűzi hozzá a szakértő.

Ha a szülő nem görcsöl rá, a gyereknek is jó lesz!

A gyerekek még nem rendelkeznek személyes tapasztalatokkal az iskoláról, így valójában nem tudják, hogy mi is az, amit annyira várnak. Általában azért szokták izgatottan várni, mert azt gondolják, hogy akkor ügyes, okos és jó gyerekek, ha már mehetnek az első osztályba. A kisgyerekek általában hallgatnak a szüleikre és különösebb kérdések nélkül elfogadják azt, amit ők jónak látnak a számukra, ezért a szülői ambícióknak köszönhetően a legtöbb gyermek azt válaszolja, hogy “igen, szeretnék iskolába menni”, amikor szóba kerül a téma.

A tapasztalat viszont az, hogy nincs különösebb problémája a gyermekeknek az óvodában maradással – feltéve, hogy a szülők is el tudják fogadni a helyzetet. Ellenkező esetben ugyanis a gyerekek azt érezhetik, hogy ők nem elég jók, netán értéktelenek, amely nagy feszültséget kelthet bennük. A szakértők szerint éppen ezért érdemes a szülőknek azt képviselni és hangoztatni, hogy nincsen ezzel semmi baj (tényleg nincs!), és milyen jó, hogy maradhat még egy évet az óvodában, mert ott sokkal többet lehet játszani, és már mindenkit jól ismer, az iskola pedig meg fogja várni.

Persze a legjobb, ha a gyermek már úgy érkezik az iskolaérettségi vizsgálatra, hogy tisztában van azzal, hogy ilyen javaslat is születhet, és ez a szülők számára elfogadható opció lesz. 

Rugalmatlan oktatási rendszer

Hámori Szilvia és Köllő János 2011-ben készült tanulmányának alapfeltevése az volt, hogy a késleltetett iskolakezdés sok hátrányos helyzetű gyermeket segít abban, hogy felzárkózzon a kedvezőbb helyzetből induló társaihoz. A vizsgálati eredmények végül igazolták is ezt a hipotézist: a legfeljebb általános iskolát végzett anyák gyermekeinek esetében az évvesztés pozitív hatása a negyedikeseknél a teszteredmények 80 százalékában, a nyolcadikosoknál pedig – a tesztelt kompetenciáktól függően – 25-40 százalékban érvényesült. A diplomás anyák gyermekeinek körében az évvesztesek előnye azonban már lényegesen kisebb: a hatás a negyedikeseknél 30 százalékra, a nyolcadikosoknál 20 százalékra tehető. A vizsgálatból az is kiderül, hogy az évvesztés hatása sokkal erősebb az olvasás- és íráskészség terén, mint a matematikánál – utóbbinál a szerzők szerint a veleszületett képességek befolyása minden valószínűség szerint nagyobb. A késleltetett iskolakezdés tehát segíti az alapvető készségek elsajátítását, de ez a hatás idővel elhalványul. Ugyanakkor a tanulmány szerzői szerint az eredményekből az nem következik, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése céljából érdemes lenne a beiskolázási kort egy évvel feljebb tolni, hasznos lenne viszont az alsó tagozatos oktatási programot szellemében, eszközeiben és a nevelt gyermekek kiválasztásában az óvodaihoz közelíteni.

„Az óvoda és az iskola között a gyermekek szempontjából jelenleg óriási szakadék tátong, amelyet nehéz átívelni még a minden szempontból iskolaérettnek mondható gyermekek számára is. Ezért fontos lenne közelíteni a kettőt egymáshoz, és jó lenne, ha az iskolák jobban tudnák integrálni a modern pedagógia eszközeit és szemléletmódját, amelyek pontosan ebbe az irányba mutatnak. Ez persze nem könnyű, amikor az iskolarendszer felülről szabályozott módon, évről-évre inkább az ellenkező irányba változik, és kevésbé szerveződik a tudományos eredmények alapján” – tette hozzá Juhász Dániel.

Blogmustra