Tele vannak a strandok felnőtt felügyelete nélkül kint lévő kamaszokkal, pedig a szülők így nem is engedhetnének oda ilyen korú gyereket.
Miközben a strandokat járva folyamatosan rácsodálkozom, hogy 12-14 éves gyerekek felügyelet nélkül tartózkodnak nemcsak a vízben, hanem a fürdő egész területén, sorra olvason a híreket arról, hogy pont ebből a korosztályból kerül ki a legtöbb fulladásos baleset. Oké, sajnos egyre több szülő nem tudja megoldani a gyereke nyári felügyeletét sem, hiszen míg nagyobb városokban van kijelölt, ingyenes napközis iskolatábor, addig vidéken erre legtöbbször nincsen lehetőség.
A kölyök tehát vagy egész nap a Minecraft előtt kockul, vagy sors- és kortársaival a szülők tudta nélkül elszökik közeli tóhoz. Más épeszű magyarázat ugyanis nincsen arra, hogyan kerülnek kiskorúak felnőtt felügyelete nélkül a vízbe.
Ismerőseim körében gyors felmérést végeztem, arra voltam kíváncsi, ki mikor engedi el baráti társasággal a gyerekét strandolni, illetve milyen feltételek mellett. Mint kiderült, nem hallucináltam, tényleg általános dolognak tűnik, hogy kiskamaszok egyedül úsznak (már aki tud közülük egyáltalán úszni). Az általam megkérdezett szülők többsége a gyerek 14. életévének betöltése után már elég érettnek vélte a kölyköt, hogy párban vagy bandában, a felügyeletük nélkül strandra menjen, és ugyanezt az álláspontot képviseli a Porontyos anyák többsége is. Csak kevesen gondolkoztak úgy, hogy míg a fiuk vagy lányuk 18 éves nem lesz, addig nélkülük nem mehet térdig érő víznél mélyebbe.
Most biztosan sokan fel fognak hördülni, de a gyámhatóság álláspontja szerint az utóbbiak cselekednek helyesen. Tudni kell ugyanis, hogy már az is veszélyeztetésnek számíthat, ha a gyereket hosszabb ideig magára hagyjuk otthon, az a szülő pedig, aki beleegyezését adja egy ilyen haveri strandolásra, halmozottan követi el a hibát. A szakember szerint tök mindegy, hogy a 16-18 éves mennyire tűnik megbízhatónak, egy esetleges tragédia bekövetkezése után ez nem fogja őket felmenteni a felelősség alól.
Vagyis nehéz az ügy, hiszen egy tinédzser kezét valóban nem foghatjuk folyton, cikinek is tűnik, ha nélkülünk nem mozoghat, előbb vagy utóbb pedig meg kell tanulnia minden helyzetben helytállnia. De sajnos valóban csak utólag derül ki, hogy helyesen döntöttünk-e, amikor bíztunk benne - bár a gyámügy véleménye szerint azt is csak nagy szerencsének lehet nevezni, ha nem történik semmi baj, helyes döntésnek semmiképp.
És hogy miért nem elég a saját gyerekünkbe vetett bizalom? Mi saját bőrünkön tapasztalhattuk: 12 éves lányom barátnőjével és annak édesanyjával ment el strandolni. Lányom még nem magabiztos úszó, úgyhogy megtiltottam neki, hogy mély vízbe menjen. Ő értett is a szóból, a barátnője viszont sajnos nem, valami miatt jó murinak gondolta, hogy a medence szélén álló gyereket belökje az úszóknak kijelölt vízbe. Tényleg csak a szerencsén múlt, hogy nem történt tragédia, szóval, ha engem kérdeztek, jó ideig felnőtt felügyelete mellett sem engedem strandra, ha az a felnőtt nem én vagyok.
Kontra
"Hű, én biztosan nem lennék ilyen szigorú a gyerekeimmel, már csak azért sem, mert pontosan emlékszem, hogy mi is jártunk a barátnőimmel uszodába, strandra, és egyáltalán nem szerettem volna, hogy monduk valamelyikünk anyukája ott pesztráskodjon. Én tuti el fogom engedni a lányaimat, ha teljesen biztosan úsznak, ami kábé már most is megvan, és ha kijelölt strandra mennek, vagyis olyan helyre, ahol azért van valamiféle felügyelet, és nem mondjuk egy bányató fürdeni tilos részére. Az enyémek még csak alsósok, de már így is meg szoktam nekik engedni, hogy a barátaikkal, de nélkülem bemenjenek a nem mély vízbe mondjuk a déli parton, vagy akár egy budapesti strandon." - kontrázott rá kolleganőnk a szigorúságra.
