Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Amire érdemes figyelni, ha szeretnénk tényleg kikapcsolódni, és a nyaralás végeztével is barátok akarunk maradni.
Baráti társasággal együtt nyaralni általában vidám és hangulatos, legyen szó akár külföldről, akár egy-egy tóparti hétvégéről. A baráti körben egy idő után egyre több gyerek születik, és a baráti nyaralások idővel kis- és nagygyerekes családok közös nyaralásává változhatnak.
Ez nem biztos, hogy mindig zökkenőmentes: hat húszéves fiatal még viszonylag konfliktusmentesen tud eltölteni egy hetet a Balatonnál, de mindez házastársakkal és különböző korú gyermekekkel megspékelve húsz-huszonöt fős, korban a nulla és a negyvenéves kor között nagy szórást mutató társasággá változik. Ennek megfelelően még a legtoleránsabb körben is felmerülhetnek olyan nehézségek, amik akár bosszúsággá, vitává fajulva beárnyékolhatják a gondtalan perceket.
Részben saját élményeink alapján összeszedtünk néhány tanácsot, mire érdemes figyelni, ha tényleg szeretnénk viszonylagos békében kikapcsolódni, és a baráti-családi nyaralás végeztével is barátok akarunk maradni.
1. Legyenek reális elvárásaink!
Az emberek élethelyzete változik, és szülőként be kell látnunk, hogy kisgyerekkel nyaralni nem olyan, mint gyermektelenül. Nem feltétlenül jobb vagy rosszabb, de más, és ennek tudatában érdemes tervezni: nem biztos, hogy a baráti körünkben az a srác, aki mindig a legnagyobb partiarc volt, egy- és hároméves gyerekei társaságában is pálinkázással egybekötött éjszakai meztelen fürdőzést fog kezdeményezni.
A kisgyerekes szülők nagyjából kétféle hibát szoktak elkövetni: megfeledkeznek arról, hogy már gyerekük van és „gyermektelen” nyaralást terveznek, majd csalódnak, amiért kevesebb a buli, a szabadság és a kaland; vagy épp ellenkezőleg a komplett üdülést a gyermekek igényei köré szervezik és gyakorlatilag ki sem mozdulnak a homokozóból. Minden család valahol megtalál egyfajta egyensúlyt ebben a kérdésben – ugyanakkor érdemes felkészülni rá, hogy barátaink esetleg nem pont ugyanott találták meg, ahol mi.
2. Váljunk külön!
Ha ugyanabban a hotelban lakunk vagy épp közösen bérelünk házat, akkor adódna, hogy együtt reggelizzünk, együtt menjünk le a strandra, és este együtt üljünk be sült halat enni. Érdemes átgondolni, nem jár-e ez több logisztikával és bosszúsággal, mintha külön mozognánk. Ha eltérő korú és napirendű gyerekek vannak a társaságban, akkor valószínűleg érdemes elengedni a folyamatos együttlét kényszerét, és megengedni magunknak és a többieknek, hogy néha elváljanak útjaink.
Így a korán kelőknek nem kell órákig toporogni, mire elindulhatnánk, a későn kelőket nem sürgeti senki, a gyerekünk nyugodtan nézegethet tíz percig három fűszálat meg egy kavicsot az út szélén és nem toporog körülötte két türelmetlen nagyóvodás, akik sietnének haza, mert pisilniük kell.
Persze, azért jöttünk, hogy együtt nyaraljunk – azaz érdemes fix találkozóhelyeket és időpontokat megbeszélni (hol szoktunk lepakolni a strandon, nagyjából mikortájt hol ebédelünk), amihez mindenki tudja tartani magát, ha úgy alakul.
3. Közösködjünk!
Nagyobb társaságban sok olyan mindennapi teendő van, amit egyszerűbb közösen vagy feladatokra osztva megcsinálni: egyszerűbb megsütni egy hatalmas adag rántottát annál, mint ha hat család hat serpenyőben süt három-három tojást, csak magának. Ugyanígy, ha egy helyen lakunk, felesleges mindenkinek egyenként elmenni a boltba, ehelyett mehet minden nap más, és az alapvető élelmiszereket vásárolhatjuk közös kasszából közös felhasználásra.
Önellátó nyaraláson megoszthatjuk a házimunkát, így mindenkinek jut olyan nap, amikor nincs dolga, és vigyázhatunk egymás gyerekeire is. Közös fürdőszoba használat esetén arra is érdemes gondolni, hogy egymás után sok kis gyereket megfürdetni rém bonyolult és időigényes, ugyanakkor egy felnőtt méretű kádba két-három ovis is befér egyszerre – és valószínűleg végtelenül élvezik a közös fürdést.
4. Ne ítélkezzünk!
A gyereknevelési szokások családonként eltérőek lehetnek, és többnyire minden család meg van róla győződve, hogy az ő megközelítésük az egyedüli helyes és célravezető. Próbáljunk ebben legalább pár nap szünetet tartani, csak a nyaralás idejére, és ne háborodjunk fel, vagy legalábbis próbáljuk leplezni megütközésünket, ha a baráti körünk egy tagja tápszerrel eteti a babát, ha folyton a mellén lóg a csecsemő, ha hordozókendőben hordoz, ha babakocsiban tol, ha már az öt hónapos baba egy fogát is fogkrémmel mossa, ha a hároméves is lefekhet fogmosás nélkül, ha szigorú napirend van, ha akkor alszanak és esznek, amikor akarnak, ha ugrálhatnak az ágyon, ha fel se mehetnek a szülők ágyára, ha a szülők ágyában alszanak, ha lányra kék nadrágot adnak, ha este tévét néznek, vagy bármi egyéb módon nevelik félre a jövő generációt.
Persze, el lehet tölteni egész estéket a Bogyó és Babóca létjogosultságát, romboló hatását és irodalmi értékét, vagy épp az üveges bébiétel versus biopiaci répapüré témát firtató parázs vitákkal, de tényleg ezt szeretnénk?
5. Belügyekbe csak módjával avatkozzunk!
Ha több napot töltünk együtt kisgyerekes családokkal, akkor jó eséllyel tanúi leszünk néhány kisebb vagy nagyobb családon belüli nézeteltérésnek: anyu veszekszik gyerekkel, anyu és apu nem ért egyet valamilyen nevelési kérdésben, stb. Kívülállóként érdemes ezekből inkább kimaradni: bár nagy a kísértés, hogy elmondjuk, szerintünk melyik félnek van igaza, a kétszemélyes vitát tízfőssé növelni általában nem vezet jóra.
A legtöbb szülő érzékeny arra, ha kívülállók próbálják nevelni a gyereküket vagy ha megkérdőjelezik őket: vagyis ha a kölyöknek megtiltotta az anyukája, hogy hazaindulás előtt még egyszer bemenjen a vízbe, akkor ne kardoskodjunk, hogy ugyan már, hadd menjen, menjél csak, fiam, meleg van, hamar megszáradsz.
Ugyanakkor ne hallgassunk, ha bántalmazás tanúi vagyunk: akár párkapcsolati, akár a gyerekek ellen irányló fizikai erőszakot látunk, azt ne hagyjuk szó nélkül, beszéljünk az áldozattal, ajánljuk fel a segítségünket, súlyosabb esetben pedig bátran értesítsük a hatóságokat is.
6. Adjunk időt az összerázódáshoz!
Baráti társaságunkkal és gyerekeikkel többnyire nem élünk együtt, így a mindennapi szokásaik, reakcióik elsőre meglepőek lehetnek. Sok ember egymáshoz való alkalmazkodása nem könnyű, de ez nem jelenti azt, hogy az egész nyaralás folytonos alkalmazkodásból fog állni. Jó eséllyel egy-két nap után belerázódunk, megismerjük a többi család napirendjét és szokásait, és a harmadik napon már szemünk se rebben, ha a Kovács gyerekek reggeli előtt tévéznek, a Tóthék meg már hatkor kimentek a strandra. Legyünk türelmesek magunkkal, és adjunk időt az összeszokásnak – végül is azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat és balzsamos nyári estéken vidám társasággal fröccsözzük a Balatonparton. Persze csak halkan, miután lefeküdtek a gyerekek.
7. Vegyük tudomásul, ha nem megy
Előfordulhat olyan, hogy minden szempontból nagyon kedves és jó barátainkkal töltött egy hét után úgy érezzük, a dolog mégsem működött. Nem azért, mert nem kedvesek, vagy nem jó barátok, hanem mert az együttlétben valamilyen szempontból mégis túl sok a feszültség. Ilyenkor el lehet engedni a témát, és az adott családdal a jövőben csak egy-egy hétvégét bevállalni, vagy kicsit nagyobb távolságot tartani a vakáció alatt.
Például kolleganőnk járt úgy, hogy a közös nyaralás alatt derült ki: az egyik baráti pár gyerekei gyakorlatilag nem alszanak. A legnagyobb éjfélkor még ébren volt és üvöltve szaladgált, a legkisebb éjszaka óránként vinnyogott, a két középső pedig felkelt hajnali ötkor, és kötelességének érezte, hogy mindenki mást is felébresszen. A szülők már megszokták, és nappal váltott műszakban pihentek le, mindenki máson viszont a harmadik napon már a végkimerültség jelei mutatkoztak. Szívesen nyaralunk velük máskor is, de biztos, hogy nem alszunk egy épületben - vonta le a tanulságot a kolleganő.
Egy másik porontyos anyatársunk másféle gondokkal szembesült: "nagyon kellemetlen tud lenni az, ha a családokban egészen eltérőek a nevelési elvek. Jártam már úgy, hogy együtt vakációztunk valakivel, akinek a gyerekei nutellás kenyéren, chipsen és málnaszörpön éltek. Ezzel nekem nincsen bajom, csakhogy ilyenkor a többi gyerek is szeretne nutellás kenyeret és chipset reggelizni-ebédeni-vacsorázni. Mit csináljak? Engedjem meg? Ha egy napról beszélnénk, nem érdekelne, de egy hét ezen a diétán azért már erős. Akkor tiltsam meg? Az meg olyan, mintha (in)direkt módon beszólnék a másik szülőpárnak, hogy amit csinálnak, az nem jó. Nagyon kínos helyzet."
