Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Semmi értelme agyatlanul újra- és újraolvasni a tananyagot, ennél sokkal érdekesebb és hatékonyabb módjai vannak a tanulásnak.
Egyáltalán nem hatékony, ahogy a legtöbb diák tanul – erre a lehangoló következtetésre jutott kutatásai során a St. Louis-i Washington Egyetem két pszichológusa, Henry Roediger és Mark McDaniel. Ketten több évtizede foglalkoznak az emberi tanulás és emlékezet működésével, eredményeikről könyv is született, melyben szerencsére nemcsak a rossz hírt közlik, hanem jó tanácsokkal is ellátják az olvasókat. A lényeget a Vox foglalt össze 8 pontban, lássuk!
Mindent egybevetve a lényeg (majd ez után pontokba szedve is kibontjuk), hogy a jegyzetek, tankönyvek újraolvasása majdhogynem teljesen értelmetlen. Ehelyett inkább az olyan aktív tanulási módokra kellene időt és energiát szánni, mint a tesztelés, a tanulókártyák, folyamatábrák, vázlatrajzok készítése. Már amennyiben a cél valóban a tartós tudás, valamint hogy a kölyök egyre jobban elmélyedjen a témában, és nem csupán a küszöbön álló vizsgán vagy dolgozaton szeretne túlesni valahogy.
1. Ne csak újraolvasd!
A tananyag ugyanis általában akkor világosodik meg, amikor az ember először találkozik vele, és a felfedezés öröme, izgalma is akkor éri a tanulót. Amikor pedig újraolvassa a jegyzeteit, már valódi kíváncsiság, érdeklődés nélkül bólogat, igen, igen, igen, tudom, hallottam már. Új összefüggések, mélységek ilyenkor nem bontakoznak ki, és az sem derül ki, hogy mi az, amit nem tud, ami nem áll össze.
2. Tegyél fel magadnak kérdéseket!
Hát igen, ez már egy következő szint, mert amíg gőze sincs a tananyagról, addig kérdéseket sem fog tudni feltenni. Ha viszont az alapok már megvannak, akkor használhatja akár a tankönyvben, munkafüzetben (ha van) lévő kérdéseket. Ez egyrészt azért hasznos, mert az információ újbóli lekérdezése sokat segít annak rögzülésében, ugyanakkor előjönnek a tudás hézagjai is. A „miért”-tel kezdődő kérdések pedig új összefüggésekre vezethetnek rá, ráadásul ezeket nem lehet pár szóval elintézni, el kell rajtuk töprengni.
3. Építsd be az új ismeretet a már meglévők közé!
Újraolvasáskor érdemes összefüggéseket keresni a már meglévő ismeretekkel. Ez annyira egyszerű és magától értetődő, hogy nem is érdemes tovább boncolgatni, gondoljunk csak arra, hogy mennyivel könnyebb olyan témáról tanulni, amelyben azért többé-kevésbé már otthon vagyunk, mintha valami számunkra teljesen idegen dologról, először hallunk.
4. Rajzold le!
Ha a diák nem rest és készít egy folyamatábrát, esetleg elmetérképet, akkor a saját logikája, gondolatmenete szerint, magának vezeti le a tananyagot – ami biztos megértéshez vezet. Ilyenkor ugyanis nem kívülről szemléli az információt, hanem foglalkozik vele, elmerül benne. Persze nem lehet mindent folyamatábrával szemléltetni, de lehet diagramokat vagy Móricka-rajzokat készíteni, lényeg, hogy tanulás közben maga tegye érthetővé az anyagot saját maga számára.
5. Használj tanulókártyákat!
Ez a kikérdezésnek egy jó módja, ráadásul, amíg készülnek, addig is a tananyaggal foglalkozik a diák. Ugyanakkor azt tanácsolják, hogy azt a kártyát se vegye ki a pakliból, amelyikre egyszer már tudta a jó választ. „Nem az ismétlés általában a rossz, csak az agyatlan ismétlés”.
6. Az utolsó pillanatban nem fog menni
Az eddig felsorolt technikák mind időigényesek, ha ezeket mind megcsinálja a gyerek, arra jó sok ideje rá fog menni, és nem véletlenül. Cserében viszont lesz egy biztos, használható tudása. A tanulnivaló jó beosztása, az idő „széthúzása” és a pihenési fázisok mind fontos szerepet játszanak a hatékonyságban, a tudás elmélyítésében. Jó hír, hogy az így szerzett tudás sokáig megmarad, sőt építeni is lehet rá.
7. A tanáron is sok múlik
Ez az, amire a tanulóknak nincs túl nagy ráhatásuk, a tanár olyan, amilyet kapnak. Ugyanakkor ehhez a ponthoz is van egy jó hírünk: ha a pedagógus a dolgozatoknál, feleltetéseknél nem csak az aktuális anyagot kérdezi ki, hanem vissza-visszakérdez az előzőekre is, azzal valószínűleg nem rosszat akar, hanem szintén a jól felépített, maradandó tudásnak ágyaz meg. Ha még ráadásul az órákat is úgy építi fel, hogy nem egymástól elkülönítve foglalkozik a témákkal, hanem egymással kapcsolatba hozva, összehasonlítva azokat, akkor puszta információ helyett megint csak jártasságot, rálátást ad a dolgokra.
8. Nincs olyan, hogy született matekos
A tanuláshoz való hozzáállásuk szerint, megfigyelések alapján két csoportba sorolhatók a diákok. Az egyik csapat, a „fixáltak” szerint, ha valaki valamiben tehetséges, akkor abból a tantárgyból különösebb erőfeszítések nélkül is jól fog teljesíteni, amíg el nem éri a határait, és akkor ott vége is van. A másik csoportba tartozók hisznek a fejlődésben, úgy gondolják, hogy ha megfelelően hatékony tanulási stratégiákat alkalmaznak, akkor folyamatosan tolhatják ki a határaikat – vagyis bármiből, bármeddig tudnak jól teljesíteni, ha rászánják az időt, energiát.
Tudósok megállapították: nem csak, hogy hatékonyabb a második hozzáállás, de a tanulásban elért sikereket, eredményeket is nagyban meghatározza, hogy melyik típus szerint állnak hozzá az ismeretszerzéshez. Nem nehéz belátni, hogy miért van ez így: ha próba-szerencse alapon egy tanulási módszer nem jött be a vizsgán, akkor a fixáltak feladják, elérték a határukat, kész, ennyi volt, míg a fejlődéspártiak kitartanak és kitalálnak egy másik, hatékonyabb módszert.
