Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A mit, mikor, és a hogyan viszont újabb becsületsértésig fajuló viták alapja. Szeretné tudni, kinek higgyen? Megmondjuk, mi az érvényes álláspont.
A terhesség és a gyermekágy alatt az ember rengeteg tanácsot kap, amelyek többnyire tökéletesen ellentmondanak egymásnak. Ha azt hittük, hogy a szülés, de legalábbis a szoptatás kezdeti nehézségei után már nagyjából egységesedik az álláspont, és nem fogunk többé becsületsértésig fajuló vitákba keveredni fórumokon és a valóságban, hát nagyon tévedtünk. Hiszen hátravan még a hozzátáplálás.
A csecsemők hozzátáplálását illetően nagyjából abban egyezhetünk meg, hogy létezik ilyesmi. A mikor, mit és hogyan már nem ennyire egyértelmű.
A védőnőm (koraősz) azt mondta, négy hónapos kortól kezdjem el barackkal kínálni a szoptatások előtt, hiszen most szép a barack. A gyermekorvosunk azt javasolta, öt hónapos kortól, szoptatások között kóstoltassak vele almalét, majd reszelt almát, mert ebben a korban még rugalmasabbak a babák, könnyebben elfogadják, mint később. A szoptatási tanácsadó szabályosan lesápadt, amikor megemlítettem neki, mire készülök, a La Leche Liga WHO-ajánlásokon alapuló irányelvei szerint ugyanis betöltött hat hónapos korig semmit sem kaphat a szoptatott baba, és ezután is csak szoptatás után kínálhatom.
A rokonok és kolléganők, akik addig általában a megszokott „van elég tejed?”-del köszöntek, a gyerek hat hónapos korában minden átmenet nélkül elkezdték kérdezgetni, hogy „még mindig szoptatsz?”. A másik részük helytelenítően csóválta a fejét, amikor megtudta, hogy a gyerek már krumplit és sütőtököt is evett, igaz, szabad szemmel alig látható mennyiségben, de azt szoptatás előtt.
A Szoptatás Világnapján olvastam egy cikket, amely szerint ezen a napon azokat a nőket köszöntik fel, akik hat hónapig kizárólagosan szoptattak – ebből a versenyből tehát engem már diszkvalifikáltak, hiszen bár szoptatok, de az ötödik hónapban végül is megkóstoltattam vele az almalevet. A hat hónapnál kifeszített piros célszalagot nem szakíthatom át a lelkiismeretes és kitartó többi anyával együtt.
Fél évig semmi mást!
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hat hónapig tartó kizárólagos szoptatást javasol, mivel ez számos előnnyel jár mind az anyára, mind a babára nézve. Ne felejtsük el, hogy a WHO ajánlásait az egész világ számára dolgozza ki, jelen esetben tehát az előnyöket mérlegelve hat hónapos kizárólagos szoptatást javasolnak Kalkuttától Manhattanig mindenkinek.
Nem nehéz látni, hogy ennek az előnyei valójában a fejlődő országokban a legkifejezettebbek, a kizárólagos szoptatásnak ugyanis az a lényege, hogy a csecsemő nem kap romlott ételt, fertőzött vizet, mosatlan gyümölcsöt, és még akkor is elegendő fehérjéhez és vitaminhoz jut, ha egyébként az adott országban éheznek. A WHO egyébként is kívánatos célnak (nem pedig kőbe vésett szabálynak) tartja a körülbelül (nem pedig napra pontosan) fél évig tartó kizárólagos szoptatást.
A tudomány jelen állása
A Cochrane adatbázis szerzői arra keresték a választ, hogy a fél évig tartó kizárólagos szoptatás milyen előnyökkel jár a négy hónapos korban elkezdett hozzátápláláshoz képest. (A Cochrane-nek azért hiszünk, mert ők mindig az adott témában eddig megjelent összes tanulmány eredményét összegzik: tehát előfordulhat, hogy született néhány ellentmondásos eredmény, de a végkövetkeztetésben ezek is benne vannak.)
Jelen esetben összesen 23 kutatás állt rendelkezésre, ezeknek az adatait számolták újra. Az eredmény: a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatásnak valóban vannak előnyei a korábban megkezdett hozzátáplálással szemben, azonban nem sok, és ezek is főleg az anyai oldalt érintik: a kizárólagosan szoptatott babáknál valamivel kevesebb az esélye a gyomor-bélrendszeri fertőzésnek (hiszen gyakorlatilag nem kerülnek kapcsolatba fertőzött étellel, itallal), emellett az ilyen babák anyukái gyorsabban visszanyerik a versenysúlyukat, és később kezdenek el menstruálni.
És ennyi, ebben ki is merülnek a kimutatható előnyök. A négy hónapos korban kezdett hozzátáplálással összehasonlítva a hat hónapos kizárólagos szoptatás nem csökkenti egyéb (például légúti) fertőzéses megbetegedések, allergiás betegségek, elhízás, lyukas fogak, viselkedés- és intelligenciabeli problémák esélyét a babánál.
Akkor most négy vagy hat hónap?
Az ismeretségi körből kapott eltérő tanácsok egyik oka tehát, hogy nagyjából mindegy: 4 és 8 hónapos kor között bármikor el lehet kezdeni hozzátáplálni. Abban egyezik a szakirodalom, hogy a négy hónapos kor előtt, vagy nyolc (más források szerint tíz) hónapos kor után kezdett hozzátáplálás allergiát vagy hiánybetegségeket eredményezhet.
Ezen az időszakon belül pedig a baba és az anya dönt: nem kell hozzátáplálni, ha nem akarunk, és nem kell kivárni a féléves születésnapját, ha már két héttel előtte is szemlátomást szívesen enne, és mi is szívesen adnánk neki.
Azzal kapcsolatban, hogy mivel kell kezdeni, még kevésbé van szabály: az allergén ételeket (szója, mogyoró, tehéntej) érdemes kerülni, de ezt leszámítva elképesztő változatosság uralkodik országok szerint is.
Van, ahol zöldségekkel, másutt gyümölccsel, vagy rizzsel, esetleg egyenesen hallal kezdenek. Az utóbbi években az is felmerült, hogy a gabonafélékben jelen lévő glutén bevezetésével sem érdemes sokat várni, mert az arra hajlamos családokban a túl korai, de a túl késői bevezetés is növelheti a gluténérzékenység kockázatát.
Az ajánlás rengeteg vitát váltott ki, jelenleg a szakemberek azt ajánlják, hogy heti néhány alkalommal egyszerre csak kis mennyiségű glutént adjunk a babának például gabonapehely vagy babakeksz formájában. A gluténérzékenység esélyét a glutén adása után 2-3 hónapig folytatott szoptatás csökkenti, tehát szoptatott babák esetén így érdemes időzíteni.
