Nemrégiben egy ismerősöm panaszkodott arra, milyen anya- és bababarát kórház már az, ahol a szülés után egy-két órával a gondozónők át is adták az újszülöttet neki, mi több, a baba éjszakára is kint maradt nála. Nem első alkalom, hogy ilyen fajta méltatlankodást hallok, a magyarázatot pedig csak elfogadni tudom, megérteni sose: hogy mert a szülés annyira kiszívta az anya minden erejét, hogy pihenésre van szüksége, amit a gyerek éjszakai felügyelete mellett nem tud megtenni. Emiatt egyébként sokan nemcsak az első együtt töltött éjjelt utasítják vissza, hanem az összes kórházban töltöttet.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyunk egyformák, de nekem a legelső gondolatom ezzel kapcsolatban négy gyerekkel is az, hogy basszus, kilenc hónapig várok türelmetlenül a babára, ezek után alap, hogy nem passzolom le az első adandó alkalommal idegeneknek. És nincs az a fáradtság, ami ezt felülírhatná, főleg, hogy a szerencsétlen gyerek jobban megszenvedi a szülést/születését, mint én. Már 19 évesen is nevettek is rajtam, hogy na, majd meglátom, és a második, netán harmadik gyereknél biztosan másképp gondolom majd, de hát kérdem én, a második, netán harmadik gyerek születése már nem okoz akkora izgalmat az anyának, vagy miért?
A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban szültem legutóbb, szeptemberben. Abban a pár napban én voltam az egyetlen az osztályon, aki kikérte éjszakára is a gyereket, csodálkoztak is a csecsemősök, mert hát ez nem egy bevett szokás. A lányomat úgy kaphattam meg éjszakára, hogy a másik négy szobatársam engedélyét kellett kérnem ehhez, akik szájhúzva, de beleegyeztek a baba jelenlétébe - miután fogadkoztam, hogy a gyerek egy mukkot se fog szólni, tudnak majd aludni tőle.
Ahogyan hallom, és ez rettentően elszomorít, hogy a kezdő kismamáknak is bőszen ajánlgatják a gyakorló anyák, hogy passzolják le a gyereket a kórházi idő alatt. Pedig egy komplikációmentes, természetes szülés után az anya olyan adrenalinbombát kap, hogy az izgatottságtól az első éjjel úgysem fog tudni aludni.
Ráadásul a csecsemők általában a születésük után mély álomba merülnek, szinte az anyáknak kell ébresztgetniük a szoptatáshoz őket. Nem igaz tehát, hogy nem lehet kipihenni a fáradalmakat, ráadásul az újszülöttek sokkal nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak, ha rögtön testközelbe kerülnek, és igény szerint szophatnak.
Ami miatt én úgy döntöttem, hogy a gyerek velem fogja tölteni az éjszakát:
- A gyakori szoptatás hatására:
- hamarabb következik be a tejbelövellés.
- nem keményedik, nem feszül, nem gyullad be a mellem.
- kisebb az esély arra, hogy a baba besárgul.
- a gyerek hamarabb szabadul meg a magzatszuroktól.
- nem veszít sokat a születési súlyából.
- Mivel igény szerint szopik, az anyatejet nem pótolják tápszerrel vagy cukros vízzel.
- Simogathatom, puszilgathatom, nézhetem, beszélhetek hozzá, nyugtathatom, magam pelenkázhatom, ismerkedhetek vele.
Nem mondom, hogy kipihenten távoztam a kórházból, de boldog voltam, és már ismertem a gyerek minden mozdulatát.
