Kié az iskola? - tette fel a kérdést Horn György Pokorni Zoltánnak és Vekerdy Tamásnak a Van másik iskola című rendezvény nyitóbeszélgetésén. A három szereplő közül az évek óta a független iskolarendszer mellett kampányoló Vekerdy Tamáson kívül Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke, és az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási Bizottságának elnöke, illetve félig moderátorként Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium igazgatója, és az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke.
Mire való az iskola? - tette fel a kérdést Horn, mire Vekerdy hosszan kifejtette, hogy az iskolának abban kéne segítenie, hogy a gyerek kibontakoztathassa a a személyiségét. Csakhogy a "legyél, aki vagy!" helyett ma a "legyél, akivé tenni akarlak!" elv a jellemző. Horn szerint ráadásul Hoffmann Rózsa a Rákosi-rendszerben járt iskolába (1954-1966 közt) és számára ez az iskola az eszménykép.
Ha ez nem lett volna elég a sokkhoz, Pokorni szerint az elmúlt húsz évben csak romlottak az iskolák, egyszerűen rossz választ adtak a versenyre, ráadásul megszűnt az iskolák közösségformáló ereje, a gyerekek már nem a sarki suliba járnak, hanem oda, amit a szülő jónak vél, és ez számos problémát okoz. Ráadásul a továbblépés a felsőoktatásba is egyre nehezebb. Pokorni élesen bírálta a délutáni kötelező iskolát, véleménye szerint "se forrás, se tartalom nem áll mögötte, csak egy törvényi paragrafus".
Vekerdy szerint minden konzervatív liberális tűrhetetlennek tartja az államosítást, és azt, hogy októberben közlik a tanárokkal, hogy ők szeptember óta tagjai a Nemzeti Pedagóguskarnak, a megkérdezésük nélkül, kvázi kötelező jelleggel.
Pokorni erre nem reagált, viszont véleménye szerint a konzervatívok is centralizálnak, lásd Roosevelt és Charles de Gaulle példáját, de „ettől még nem lesz valaki moszkovita etatista”. Ebben nem sikerült egyezségre jutniuk, mint ahogy abban se, hogy kellenek-e alternatív tantervek, vagy elég lenne-e a gyakran hivatkozott finn iskolarendszer, amelyben csak állami intézmények vannak, viszont minden iskola magára igazíthatja az állami tankövetelményeket.
Abban azért sikerült egyezségre jutni, hogy nem jó, ha egy ember személyes mániái jelennek meg az oktatásban, illetve, hogy az egyházi intézmények kiemelt támogatása semmiképp sem jó, de abban nem alakult ki közös vélemény, hogy vajon kell-e egyáltalán független iskola, vagy az államiaknak kéne rugalmasabbnak lenniük. Az biztos, hogy a sajátos nevelésű gyerekek szülei ki vannak szolgáltatva a rendszernek, legyen a gyerek zseni vagy épp részképességzavaros, és számukra kevés választási lehetőség jut.
"Ma Magyarországon az alternatív iskolák problémakezelő intézmények - legalábbis így gondolják az emberek" - fejtette ki Pokorni, akinek négy gyereke jár Waldorf iskolába.
A nagy kérdés, hogy jobbak-e az alapítványi iskolák mint az állami fenntartásúak? Ezek az iskolák jellemzően autónomok, alternatív tantervük van, és számos olyan pluszszolgáltatást nyújtanak, amit az állami intézmények nem tudnak biztosítani. Persze ennek ára van, gyakran igen magas, bár egyes iskolákra jellemző az ösztöndíj, vagy a szociális alapon való fizetési lehetőség. Fizetni azért kell a legtöbb iskolában, mert az állami normatíva kb. a kiadások 70 százalékát fedezi.
Ami mindenképp az alapítványiak mellett szól, hogy a szülőknek jóval több lehetőségük van az iskolában zajló folyamatokba való beleszólásba (az államiból maximum elvinni lehet egy másikba a gyereket), az egyedi fejlesztés előtérbe kerül, ráadásul a hit-és erkölcstan sem kötelező, csak ha szerepel a pedagógiai programban.
