Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy rakás hülyeség, amit mégis mondunk a gyereknek, pedig megfogadtuk, hogy mi aztán soha! Ha grimaszolsz, úgy maradsz! Na mi van, nincs lábad?
A Huffington Post szerzője a kommentelők segítségével összeszedett egy listát azokról a dolgokról, amiket, bár megfogadtuk, hogy sosem mondjuk majd a saját gyerekünknek, mégis kicsúsznak időnként a szánkon. Nem gondoltam volna, hogy ezek ennyire univerzálisak, hogy az amerikai/kanadai lista gyakorlatilag változtatás nélkül megállja a helyét itthon is. A gyüjteményt kiegészítettük pár hazai örökzöld darabbal is.
Összeszámoltam, én 13-at mondtam már, főként a szarkasztikus vonalból, de azért innen-onnan becsúszik még egy-egy. És a vicc az, hogy már mondat közben rájövök, megint az anyám beszél a számból, de akkor már késő. Az önök száján mennyi csúszott már ki? Mi hiányzik a listából?
Az ellentmondásos:
- Ne nézz így rám!
- Ha még sokáig grimaszolsz, ilyen marad az arcod.
- Ha úgy viselkedsz, mint egy kisbaba, én is úgy kezellek majd. (vö: kérsz egy cumit és egy pelenkát is?)
- Csönd legyen már, a saját gondolataimat sem hallom!
- Egy napon hálás leszel érte!
- A gyerekeket látni kell, nem hallani.
- Azért mert azt mondtam!
- Kínában (Afrikában) éheznek, te meg nem eszel?
- Szerinted kaszáljuk a pénzt?
- Ha te ennyire nem vagy képes vigyázni a dolgaidra, majd odaadjuk őket a szegény gyerekeknek!
A szarkasztikus
- Na mi van, nincs lábad?
- És ha a barátod leugrik a hídról, te is utánaugrasz?
- A Kata/Peti mamája (ezt vagy azt is) megengedi? Szeretnél odaköltözni? Segítek csomagolni!
- Csukd már be az ajtót! Barlangban laksz?
- Úgy néz ki a szobád, mint ahol hurrikán (földrengés) pusztított.
- Olyan, mintha a falnak beszélnék.
- Játsszál csendkirályt!
- Csak ha vér folyik (akkor zavarhatsz)
- Mi ez a modor? Az ólban nevelkedtél?
A fenyegetőzős
- Amíg az én házamban laksz/Amíg az én kenyeremet eszed, az én szabályaimat tartod be!
- Isten adott eszet, használd már!
- Hülye kérdésre hülye válasz.
- Szeretni nem kell, csak megcsinálni!
- Nem kérdeztem. Mondtam.
- Remélem, visszakapod majd a gyerekeidtől!
- Kikérem magamnak ezt a hangot kisasszony/fiatalember!
- Fejezd be a bőgést, vagy gondoskodok róla, hogy legyen okod bőgni!
- Elég ebből a tenyérbemászó pofából!
- Ne kelljen még egyszer elmondanom/visszajönnöm/visszafordulnom!
- Akkora pofont kapsz, hogy a fal adja a másikat!
