Rengeteget hallani mostanában a Pető Intézetről, főképpen persze a létező, vagy nem is létező pénzügyi gondjaikról. Mi meg arra jöttünk rá, hogy valójában nem sokat tudunk arról, mi is történik itt, kik és miért járnak ide, mit csinálnak, mi történik itt a hétköznapokban.
Úgyhogy elmentünk, és engedélyt kaptunk arra, hogy egy átlagos hétköznapon beüljünk a csoportokba, és csendes megfigyelőként megnézzük, milyen az élet a Petőben.
A Nemzetközi Pető Intézet tevékenysége igen sokrétű. Foglalkoznak fejlesztéssel, ezen belül is korai fejlesztéssel, és van ovi és iskola is. Itt olyan gyerekekkel foglalkoznak, akik központi idegrendszeri probléma miatt mozgásukban sérültek. A gyerekek egy része teljesen ép értelmű, és vannak olyanok is, akik értelmi állapota korosztályukétól elmaradott.
Emellett az intézmény főiskolaként a konduktorképzés nemzetközi központja is. Itt a sérültek minden korosztályának minden problémája folyamatosan egy helyen van jelen, tehát olyan gyakorlati lehetőséget biztosít a főiskola konduktor hallgatóinak, ami máshol nem található meg. Ez a két dolog, a fejlesztés a képzés szimbiózisban működik, a csoportok ellátásában, a fejlesztésében a hallgatók is részt vesznek, így a gyerekekre több figyelem jut, a vezető konduktorok pedig szakmai tapasztalatot, iránymutatást nyújtanak a fiataloknak.
A Pető Intézetben kétféle konduktív óvodai csoport működik, a tisztán sérült gyermekekből álló és az integráló óvodai csoportok, utóbbiban egészséges és sérült gyerekek egész napjuk során együtt fejlődnek. Ezt megelőzően a korai fejlesztő részlegükben három hetes "intenzív tanfolyamokat" is tartanak a gyerekeknek és szüleiknek, aminek az a célja, hogy az ott megtanult dolgokat később otthon is alkalmazni tudják.
Néhány érintett szülővel beszélgetve egyértelműnek látszik, hogy a Pető Intézet jelenlegi kapacitásának sokszorosára is lenne igény. Sok egyéb helyre járó gyerek sajnos az ideálisnál csak kevesebb fejlesztést kaphat, amit - ha megteheti - a szülő pótol magánúton, saját zsebből.
És hogy hogyan vélekednek az itt lévő fejlesztésről az anyukák?
„Kisfiam, Botond már a harmadik éve jár ide a Pető oviba. Mi Fejér megyéből járunk ide, mivel a környéken nem találtunk olyan intézményt, amelyik ilyen komplexen biztosítana számunkra fejlesztést, bár már kipróbáltunk sok mindent. Botond halmozottan sérült - kórosan hipotón, vagyis túlságosan laza izomzatú, valamint nem tud jól beszélni - de szellemileg ép kisfiú. Úgy gondolom, a foglalkozások alkalmával itt minden fejlesztést megkap, bár mellette hétvégén mi még eljárunk többek között lovagolni is.
Nálunk az ovis időszakot megelőzte egy 3 hetes babás-mamás csoport és ott tanultunk meg a konduktív pedagógia otthon alkalmazható elemeit, és rá fél évre jöttünk az oviba, ahol hétfőtől péntekig reggeltől délutánig tartanak az órák. Itt mindent megtanulnak, talán egy kicsit többet is, mint egy átlag oviban, mivel nagyon kiélezetten vannak tematikai hetek, hónapok, és azon belül is nagy hangsúlyt fektetnek a mozgás és a beszéd fejlesztésére. A foglalkozások nagyon hasznosak, ám kimerítőek, így otthon inkább a pihenésen van a hangsúly. Fontos hozzátennem, hogy az összes foglalkozás lényege az, hogy önállóságra tanítsák a gyerekeket. Tehát ha nem bírja megfogni a kanalat, akkor oké, ne fogja meg a kanalat, hanem fogja meg az én kezemet (amiben van a kanál), de ő emelje a szájához az evésnél, hogy maga a mozdulat rögzüljön.” /Kata/
„Az én helyzetem kicsit speciális, mivel nekem hármas ikreim vannak, és mindhárman más állapotúak: az egyik teljesen egészséges, a másik enyhén, a harmadig pedig súlyosan mozgássérült. Ketten járnak az integrált óvodába, és egyikőjük a konduktív csoportba. Magával a módszerrel még otthon ismerkedtem meg, ott egy konduktor foglalkozott a gyerekekkel, és már akkor láttam, hogy ez az a módszer, amire szükségük van. Ami nagyon jó, hogy a teljesen ép gyereket nem kellett másik óvodába vinni, hanem befogadták, ami mindenképp nagy segítség, mert messziről járunk be. Persze vele ugyanúgy foglalkoznak, mint egy normál intézményben, sőt véleményem szerint ez így sokkal többet is ad, mert akik ide járnak, megismerik a sérült gyerekeket is, így már kiskorukban meg tudnak barátkozni azokkal, akik egy kicsit mások.” /Csilla/
„Mi az óvoda előtt is jártunk ide korai fejlesztésre, ami hatalmas segítséget jelentett, mivel gyermekem ataxiás, ami egyfajta egyensúly/koordinációs zavar. Minden évben óriási a fejlődése. Külön jó, hogy az intézményen belül néha vannak előadások a szülők részére, amikor beszélni lehet arról, ki hogyan viszonyul ehhez az egészhez, főleg azért, mert ez egy életen keresztül végigkíséri az érintetteket, és ezért otthon is a konduktív módszer szerint kell élnünk.” /Tamara/
Konduktor, konduktív pedagógia
A konduktor egy különlegesen képzett pedagógus, tanító vagy óvodapedagógus képzésük mellett azt is megtanulják, hogyan lehet a konduktív pedagógiával komplex módon fejleszteni, ellátni, gondozni, megnyitni a sérült gyerekeket.
A tevékenységük egyik legfontosabb célja az, hogy olyan tudást adjanak a gyerekeknek, amit ők a mindennapi életükben használni tudnak. Vagyis például a torna során elsajátított tartás, mozdulat hogyan használható járás, ülés, evés vagy éppen pisilés közben. Az egész napos tevékenység úgy van összeállítva, hogy annak minden eleme a gyerek fejlesztését (is) szolgálja.
Ez a gyakorlatban például úgy néz ki, hogy a torna során olyan gyakorlatokat végeznek egy gyerekkel, amikor derékszögben kell tartania a lábfejét, így segítve, hogy a megrövidült izmok, inak megnyúljanak, ami kell a járáshoz. Majd ugyanezt a tartást segítik elő nála az asztalnál ülve, állva vagy éppen a bilin ücsörögve is. És ugyanez történik minden egyes apró mozdulattal, tevékenységgel. Itt még a szőlőszemek és körtedarabok elvétele a közös tálról is valamilyen nagyobb célt szolgál.
A konduktív pedagógia nem a szent grál, nem minden gyermeknek ez a leg megfelelőbb módszer. Magyarországon fogyatékossággal élő gyermekek szülői szerint sokaknak beválik, és sokaknak nem, mások arra esküsznek, hogy egyéb, kiegészítő kezelésekkel együtt járjon ide a gyerek.
De hogy mi is a konduktív szemlélet lényege? „A Pető Intézet 1945 óta azon dolgozik, hogy a központi idegrendszeri károsodás következtében mozgássérüléssel küzdő gyermekeknek és felnőtteknek abban segítsen, hogy élhetőbb életet éljenek. A Pető Intézet világhírű magyar pedagógiai módszerével, a konduktív neveléssel éri el a fogyatékossággal élő gyermekek és felnőttek egyedülálló fejlődését.
A konduktor mindig magasabbra és magasabbra igyekszik rakni a lécet úgy, hogy ez folyamatos sikerélménnyel párosulva idővel a gyermek, vagy felnőtt-nevelt saját belső igényévé is válik. A fejlesztés egyik fontos eleme, hogy mindig legyenek kihívások a gyermek számára, a szülők pedig megtanulják, hogy az aktivitás növelésének kárára mehet adott esetben a túlzott kiszolgálás. Jól meg kell választani, hogy a legkorszerűbb eszközök közül is melyek azok amelyek a kívánt fejlődést szolgálják és melyek azok amelyek indokolatlanul sok segítséget adnak.”- mondja Makk Ádám Balázs, az intézmény kommunikációs vezetője, aki maga is konduktor.
„Ezek a gyerekek lelkileg rendkívül edzettek, nagyon fegyelmezettek, és kitartóak. Valószínűleg azért, mert ebbe születtek, és szoktak bele. Természetesen van, hogy náluk is eltörik a mécses, viszont azt tanulták, hogy menni kell, csinálni kell, így mindig azon vannak, hogy sikerüljön nekik a következő feladat. Szerencsére a konduktorok igazán türelmesek, és ha valamit nem tudnak megcsinálni elsőre, akkor semmi baj, akkor sikerülni fog másodjára, harmadjára, vagy tizedjére.”- teszi hozzá az egyik szülő.
