Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mit mond rólunk, ha a gyerek eltitkolja a jegyeit? Semmi hízelgőt. A bizalomhiány, félelem ellen a jegy helyett az erőfeszítést kéne értékelnünk.
Az iskola megkezdésével egyre nagyobb teher nehezedik a gyerekek vállára: nem csak maguknak akarnak megfelelni, hanem a tanároknak, osztálytársaknak, na és persze a szülőknek is. Sőt, leginkább az utóbbiaknak, így nem ritka, hogy olykor-olykor nem mondanak el nekik mindent. Az ok persze többféle lehet, de bármi is álljon a háttérben, szinte nincs olyan diák, aki ne hazudott volna legalább egyszer az iskolai teljesítményét illetően.
Ilyenkor persze kreatívabbnál kreatívabb módszereket találnak ki, csakhogy a szülőknek ne kelljen szembesülni a rossz osztályzatokkal, beírásokkal.
„Mivel nem akartam, hogy a szüleim tudomást szerezzenek a rossz jegyeimről, általában két ellenőrzőm volt: az egyikben voltak a valós osztályzatok, míg a másik volt a szülői ellenőrző. Mondanom sem kell, abba finoman szólva is szelektáltam”
„Én rendre nem mondtam el a szüleimnek a rossz jegyeimet, így nem egyszer megesett, hogy bizonyítványosztáskor nem kis meglepetést okoztam nekik. Mivel persze ekkor nagy veszekedések és lecseszések voltak, egy félévi bizonyítványosztás után az egyik jegyemet szépen megmásítottam. Persze lebuktam”
„A mi osztályunk a hamisítást profi szintre fejlesztette: mi nem csak az ellenőrzőben lévő jegyeket változtattuk meg, hanem a naplóban lévőket is. Rendszerint az egyeseket javítottuk át négyesre. De volt olyan is, hogy plusz jegyeket írtunk bele, amikor egy-egy tanár valamiért kiment a teremből. Ügyesek voltuk, sose buktunk le!”
„A jegyeimmel soha semmi probléma nem volt, mivel alapjáraton jó tanuló voltam. A probléma az inkább a magatartásom volt az iskolában, ugyanis nem tudtam magam lekötni az órákon. Ezért persze állandóan kaptam a beírásokat a tanároktól, sőt, nem egyszer az igazgatótól is. Anyut ezzel természetesen mindig kiakasztottam, ezért amikor már meguntam a folytonos veszekedést, egyszerűen nem mondtam el, ha intőt kaptam, az aláírást meg megoldottam magam. Amikor kiderült, onnantól már sajnos külön levelet kapott anyu.”
Ilyen és ehhez hasonló sztorikról igen gyakran hallani, a gyerekek körében azért, mert a legújabb, legjobb módszerek szélsebesen terjednek, a felnőtteknél pedig azért, mert egymásnak panaszkodnak, ha a gyerek átvágta őket. Persze a legtöbbször ilyenkor jön a büntetések arzenálja, a távirányító elkobzásától kezdve, a szobafogságon át, a pár napos „szeretetmegvonásig” mindent bevetnek a szülők, csak hogy többé nem forduljon elő ilyen. De vajon elég ennyi?
Nem csak a gyerek a hibás
Persze magát a konkrét bűnt nem a felnőtt követte el, hiszen nem ő hazudott, vagy hallgatta el dolgokat, azonban a szülő épp olyan hibás a történtekben, ugyanis a gyerek valamiért nem mert, vagy nem akart őszinte lenni.
"A jegyek elhallgatása mögött eleve ott rejlik a probléma: az osztályzat jeleníti meg a szülő szemében, teljesítette-e az elvárást a gyermek. Holott inkább a befektetett energiát kellene értékelni. Olykor egy hármasért többet küzd a gyermek, mint a könnyebb tantárgyból vagy engedékenyebb tanárnál az ötösért. A szülőnek nem a jegyek alapján kellene tájékozódni, és mérsékelt jelentőséget kellene tulajdonítani nekik.
Sokkal fontosabb, hogy lássa, mi történik gyermekével az iskolában és otthon, mi okoz számára sikerélményt és nehézséget. Ha szükséges, így időben tud segíteni, és nem utólag kell aggódni a jegyek miatt. Ha mégis megtörténik, hogy a szülő a bizonyítvány láttán értesül a problémáról, ne azt állítsa fókuszba, hogy lehet, hogy kettesre zárták le a csemetét, miközben egy hete azt állította, négyesre áll, hanem azt próbálja kideríteni nyugodt hangnemben, nem hibáztató módon, mi történt, mi tartotta vissza attól, hogy szóljon."- mondja Cziglán Karolina pszichológus.
Tehát ha eseteg kitudódik, hogy a gyereke elhallgatott valamit, akkor persze amellett, hogy elmondja neki, hogy nem szép amit tett, próbálja meg feltárni az okát, hogy miért is hazudott. "Vajon túl nagy elvárásaim vannak felé?" "Túl kemény megrovásban részesül a rossz jegyek és beírások miatt?" "Nem érzi úgy, hogy nyugodtan és őszintén megbeszélhetőek a problémák?" Amennyiben ezeket a kérdéseket felteszi magának és a gyereknek, és válaszokat is kap rá, akkor nagy valószínűséggel kitudódik, miért is hallgat el dolgokat a csemetéje, így ha az alapproblémán közösen dolgoznak, akkor a későbbiekben egyre ritkábban, majd sose lesznek ilyen és ehhez hasonó lódítások.
Sajnos azonban van, hogy a gyerekek egymás közt szítják a feszültséget, mivel meglehet, hogy egyikőjük testi fenyítésben részesül a rossz jegyek miatt, és ennek híre bizony elterjed. Éppen ezért a többiek el kezdenek félni, nehogy náluk is előfordulhasson hasonló, így inkább hallgatnak. Természetesen ha őszinténleül megbeszélni gyermekével a dolgokat, akkor erre is fény derül. Ebben az esetben persze biztosítani kell őt arról, ilyen soha nem fordulhat elő.
E-napló, e-ellenőrző a megoldás?
Hogy a szülők minden esetben értesülhessenek a gyerekük tanálmányi eredményeiről,egyre több iskolában bevezették az úgynevezett elektronikus naplót és ellenőrzőt. Az e-ellenőrzőhöz a szülők kapnak egy jelszót, majd azzal belépve megtudhatják a valós osztályzatokat. Az e-napló pedig a pluszban beírt, az eltávolított vagy átírt jegyek problémájára nyújt megoldást.
Sokan ennek örülnek, hiszen így kiküszöbölhető az, hogy ne szerezzenek tudomást a jegyekről, azonban nagy számban vannak azok is, akik úgy gondolják, ezzel csak a szülő-gyerek bizalmatlanságot alapoznák meg, ezért ők inkább bele se néznek. Ön mit gondol erről?
