Az általános iskolai kötelező olvasmányok mindig is megosztották a közvéleményt, mert mindenki azt szeretné, ha olvasni szerető ember válna a gyerekéből, és általában mindenki az oktatást is hibáztatja, ha mindez mégsem következik be.
Arról, hogy mit is kellene olvasson az iskolában a gyerek, többek között a Köznevelésért Felelős Államtitkárságról Dobi Ágnes sajtóreferens adott lapunknak felvilágosítást, aki elmondta, abban az időszakban, amikor nem létezett a kötelező olvasmány fogalma az iskolákban, a közös olvasmányok, házi olvasmányok kijelölése kizárólag az iskolák helyi tanterveinek szintjén volt szabályozott. Az iskolák azt is megtehették, hogy az egyes tanárokra bízták az ezzel kapcsolatos döntést.
2012-ben aztán jött az új Nemzeti alaptanterv, ami „közműveltségi tartalmak” címen ismét megjelöli azokat a műveket, amelyek valamilyen szintű ismerete szükséges az alapműveltséghez, tehát maradjunk annyiban, hogy léteznek kötelező olvasmányok, csak másképp hívják őket.
„A 2013. szeptember 1-jével induló tanévben már a Nemzeti alaptanterv is kiindulási pontként szolgál, amely pontosan meghatározza, hogy mely évfolyamokon milyen művek kötelezőek, ugyanakkor igen sokszor választási szabadságot is biztosít az iskola vagy a tanár számára a tekintetben, hogy az egyes szerzőktől mely művet, vagy egy bizonyos körből mely szerző mely művét válasszák a tanárok” – folytatta a sajtóreferens hozzátéve, hogy a Nat felülvizsgálata a jogszabály szerint 5 évenként történik, tehát az elkövetkező öt évben valószínűleg a Nat rendelet mellékletében szereplő művek lesznek a kötelező szerzők, illetve a kötelező olvasmányok.
„A nemzeti közműveltségi kánon társadalmi konszenzust tudhat maga mögött. Egy-egy szerzőről társadalmi vita folyt az elmúlt évben a kihirdetést megelőzően, illetve összességében azt lehet mondani, hogy a kánon nagy vonalakban változatlan. Arra is gondolni kell, hogy a közműveltség olyan generáció közti kapocs, ami csak akkor tudja megtartani a magyar kultúrát, ha vannak állandó elemei, pl. Arany János költészete, Madách Imre: Az ember tragédiája, Katona József Bánk bán, Kölcsey Ferenc: Himnusz, stb.” – mondta el, kiemelve, hogy a részletekben voltak változtatások, hiszen a kortárs irodalom hangsúlyosabb lett, és bekerültek olyan szerzők, akiknek pályájuk a közelmúltban zárult le, pl. Lázár Ervin, Szabó Magda.
Alsóban és középiskolában nincs gond, felsőben viszont akad
Míg az Index korábban úgy saccolta, nagyjából ötezer oldalt kell elolvasnia egy 9-12 osztályos tanulónak, amit sokall a Magyartanárok Egyesülete is, addig Dobi szerint összességében nem nőtt az eddig szokásos tananyag. „A cél az volt, hogy olyan legyen a kiválasztott művek száma, hogy lehetőség legyen a különböző iskolatípusokban különböző mennyiségben választani, de a minimálisan kötelezőt minden diákkal fel tudják majd dolgozni az iskolákban.”
Gombos Péter, a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának oktatója, és a Magyar Olvasástársaság elnöke úgy véli, nincsen különösebb baj sem az alsós és a középiskolás olvasnivalók mennyiségével, sem a minőségével, viszont felsőben akadhatnak gondok. „Az általános iskolás ajánlott irodalomban valójában évtizedek óta nincs gyökeres változás. Röviden úgy lehetne vázolni, hogy hatodikban el kell olvasni az Egri csillagokat, hetedikben egy Jókai-regényt, ezt leszámítva azonban inkább ajánló felsorolás van” – erősítette meg a sajtóreferens által elmondottakat, bebizonyítva azt, hogy ha túl korán olvastatják a gyerekkel a Légy jó mindhalálig-ot, akkor a szülő a tanárt szidja, ne az oktatásügyet.
„2010-ben volt egy felmérésünk, eszerint Magyarországon példátlanul 'stabil' olvasmánylista van, amely negyven-ötven éve változatlan. Nagyjából hét könyv forog felső tagozaton, amit akkor is tud mindenki, ha most nem sorolom őket fel. Ezek remek, értékes alkotások, de nem biztos, hogy jó az, ha nincs nyolcvan évnél fiatalabb könyv az olvasnivalók között. A legfiatalabb írás a kötelezők közül Tamási Áron Ábelje, és míg A Pál utcai fiúk nem tudja elveszíteni a frissességét, addig A kőszívű ember fiaival küzdenek a fiatalok, a Légy jó mindhalálignak pedig egyáltalán nem is kéne fenn lennie a listán, hisz nem is gyerekkönyv. Nagy öröm viszont, hogy végre előkerültek a kortárs művek is a kerettantervben, bár az sajnálatos, hogy nincsenek konkrétan megnevezve szerzők, címek. Mintha 'diplomáciai okokból' nem akartak volna konfliktust vállalni a tantervírók. Sokkal jobb lenne, ha a kortárs irodalmat is megneveznék, és lennének konkrétan ajánlott művek. Akár tucatnyi is, amelyek közül választhatna a pedagógus.”
Dobi Ágnes szerint ezzel szemben mindössze attól tartózkodtak az összeállítók, hogy végleges értékítéleteket alkossanak olyanok esetében, akiknél ez még nem kristályosodott ki. „Az alaptanterv elfogadásakor az a döntés született, hogy csak olyan szerzők kerülhetnek be, akik már lezárt életművel rendelkeznek. Kivételt képez a Sorstalanság című regény, amely az elnyert Nobel-díj miatt jelenhetett meg az irodalmi-díjak között lehetséges elemként. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a kortárs irodalmat ne lehetne, sőt ne kellene tanítani. A kortárs irodalom esetében több szerző közül is lehet választani, de arra is van példa, hogy csak a feldolgozandó művek száma szerepel. Megjelentek olyan régebbi szerzők is, akik korábban kimaradtak, a mai irodalmi értelmezés szerint azonban mégis jelentős életművel rendelkeznek.″
„Fontos szempont volt, hogy ne csak a régmúlt irodalmi alkotásai jelenjenek meg. Az 1-4. évfolyam műlistája egyértelműen alátámasztja ezt. Itt szerzők, és nem művek vannak felsorolva, néhány a szereplő nevek közül: Kormos István, Lázár Ervin, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor. Ezen kívül javaslatok/példák szerepelnek a kortárs alkotókra nézve is. Lackfi János, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Szabó T. Anna; Tóth Krisztina, Varró Dániel, Dávid Ádám, stb.″
Kötelező olvasmányok ingyen
A Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján már ingyenesen elérhetők a kötelező olvasmányok, de mi is közöltünk cikket az e-könyvek hasznosságáról, amiből kiderül, a klasszikusok akár fillérekért elérhetők. Azt érdemes figyelembe venni, hogy tableten nem annyira jó olvasni a gyereknek, az e-könyvek nem véletlenül nem színesek, hanem e-ink technológiát használnak, ami kényelmesebb a szemnek.
Digitális bennszülötteket tanítunk analóg módszerekkel
Míg az általunk megkérdezett szülők jó része ki van bukva a kötelező mennyiségén, sokszor minőségén is, addig Gombos Péter ennél többet olvastatna a gyerekekkel. „Nem a mennyiséggel van a baj, hisz többnyire évi egy, maximum két regény van megjelölve. Nagyobb baj, hogy – elsősorban felsőben – nem igazodik az oktatás, az irodalomtanítás a jelentősen megváltozott diákokhoz. Mára szinte csak 'digitális bennszülöttek' ülnek az iskolapadban, akiket egészen más módszerekkel, szövegekkel, más úton kellene olvasóvá nevelni. Ez az út persze komplikált, és valójában már az előző generációval sem tudtunk mit kezdeni, nemhogy az újjal. Más út kellene, és ez nem elsősorban tantervi kérdés. Szinte egyénre, gyerekre szabottan kell dolgoznunk, hogy tanítványaink megismerjék az élményszerző olvasást. Ha ebből kimaradnak, az olvasás számukra kimerül az információszerzés és a kötelező feladat teljesítésében, nagy bajban leszünk már öt-tíz év múlva is.”
Arató László a Magyartanárok Egyesületének vezetője korábban az Indexnek arról beszélt, hogy „A kőszívű ember fiainak, illetve általában Jókai egy-egy regényének kötelezővé tétele az általános iskolában és a középiskolában a jelképe annak a tantárgyfelfogásnak, amely nem hajlandó számot vetni a diákok megváltozott befogadási szokásaival: Jókait éppen kivételesen gazdag nyelve teszi olvashatatlanná a mai kiskamaszok többsége számára.”
A budapesti gyakorló iskola tanára továbbá elmondta, hogy az sem jó, hogy igyekeznek rövid olvasmányokat feladni, holott a buszon 12-13 éves gyerekek többszáz oldalas fantasy-regényeket bújnak. Így aztán semmi baj nem lenne, ha minőségi ifjúsági irodalmat választanának, olyat, ami témájában, nyelvezetében sokkal közelebb áll a mai gyerekekhez.
Szerinte nagyon népszerűek például az amerikai Louis Sachar könyvei Magyarországon (Stanley, a szerencse fia, Bradley, az osztály réme) vagy Lois Lowry Az emlékek őre című könyve, de a Dívány is írt már művekről, amiket a gyerek biztos, hogy élvezni fog, igaz ezek elolvasására közel sem valószínű, hogy iskolakezdéssel lesz ideje.
