Hogyan, mennyiért és milyen jegyet vegyünk, mi legyen a kézipoggyászban, mihez kezdjünk a gyerekkel a repülőn - minden a kisgyerekes repülésről.
Készüljünk fel, hogy amikor egy utazás miatt visszautasítjuk a nagynénink habart bableves fogyasztására invitáló ebédmeghívását, a szeretett asszony – miután háromszor visszakérdez, hogy tényleg visszük-e a gyereket – a hosszú repülőút miatt fog a szívéhez kapni. Ha pedig azt kezdenénk el terjeszteni, hogy két hónapig fogunk vadkempingezni egy másfél éves ikerpárral Borneón, ismerőseink többsége akkor sem a betegségek és krokodilok, hanem a repülőút hossza miatt aggodalmaskodna.
Tényleg nem bírnak ki a gyerekek egy két óránál hosszabb repülőutat? Az időeltolódás miatt fel fog borulni a napirendjük, és az érettségijükig képtelenek lesznek arra, hogy délben ebédeljenek? És csakugyan csilliárd forintba kerül egy repülőjegy a tengerentúlra vagy Ázsiába? Nem feltétlenül.
Az viszont tagadhatatlan, hogy ha gyerekkel utazunk, mindenképp megváltoznak a szempontjaink: míg korábban az olcsó repülőjegyek iránti lelkesedésünkben könnyedén túltettük magunkat egy reptéren töltött éjszakán, most az ár mellett az is számítani kezd, hogy milyen társasággal, hány átszállással, és milyen napszakban indulunk el.
Repülőjegyfoglalás
Az ár: nem biztos, hogy gyerekkel is az a legolcsóbb légitársaság, ami gyerek nélkül. A felnőtt ölében utazó két év alattiakért nem kell teljes árat fizetnünk, így hagyományos légitársaságokkal néha olcsóbb kisgyereket szállítani, mint venni egy jégkrémet a boltban. (Anna a Reykjavík-London utat 1 Euró 29 centért tette meg). A fapadosok ceruzája viszont vastagon fog: a Magyarországon működő cégek általában 24-30 Euró közötti összeget számítanak fel irányonként. Külön csomagot a gyerek ezért az árért nem vihet, azt viszont még a szőrös szívű fapadosok is megengedik, hogy ingyen feladjunk egy babakocsit. A két évnél nagyobb gyerek számára saját ülést kell vásárolnunk, ami általában nem sokkal olcsóbb, mintha felnőtt utazna.
Hogy a repülőjegyért végül mennyit fizetünk, sok tényezőtől függ. Egyre ritkább, amikor Európán belüli fapados jegyeket akár néhány ezer forintért is megkaphatunk - ha számít az időpont és az
úticél, az oda-vissza útra általában legalább húszezer forintot kell rászánnunk. A Magyarországon működő három legnagyobb fapados az EasyJet, a RyanAir és a Wizzair. Tengerentúli úticélok esetében száz-százötvenezer forint körül alakul az induló ár - ne feledjük azonban, hogy a jól megválasztott célország olcsósága bőven kompenzálhatja a repülőjegy árát.
A jegytípus: a gyerekek természetesen utazás előtt szoktak megbetegedni, ilyenkor a teljes összeget bukhatjuk. Érdemes ezért jegyváltáskor olyan biztosítást kötnünk, ami az egészségügyi okokból lemondott repülőjegy árát az egész családnak visszatéríti.
Vannak ugyan rugalmasan módosítható és visszatéríthető repülőjegyek is, de ezek általában igen drágák. Néhány társaság azonban továbbra is elérhető áron kínálja őket - érdemes olyan „egzotikusabb” cégek ajánlatait is átfutnunk, mint az EgyptAir vagy az Aeroflot. Azt is tartsuk észben, hogy Bécs és Pozsony egy macskaugrásnyira van, érdemes az innen induló járatokat is végigböngészni.
Hasznosak a honlapok, amelyek az összes ajánlatot összegyűjtik, majd az ár, az átszállások száma vagy más szempontok szerint sorrendbe állítják – ízlés dolga, melyiket választjuk, személyes kedvencem az Expedia.com és a Momondo.com. Ha tartunk a lett, üzbég vagy pakisztáni légitársaság szolgáltatási színvonalától, az Airlineequality.com-on elolvashatjuk más utazók tapasztalatait.
Az ülés: ha nem tudjuk előre lefoglalni, szálljunk be a többi utas előtt. Sok fapados csak pénzért kínálja ezt a lehetőséget, de a gyakorlatban senki nem szól, ha kisgyerekkel a sor elejére állunk. Önzésnek tűnik, de minden utas jobban jár, ha nem stresszeljük a gyereket, és a gépen együtt marad az egész család.
Ha az ülés a jegyváltáskor lefoglalható, különösen hosszú utakon érdemes ún. „bulkhead seat”-et választanunk, ahol nem üléssor, hanem elválasztó fal húzódik előttünk. Itt egyrészt több a hely, másrészt a nagyobb légitársaságok falra szerelhető kosarakat is biztosítanak, amikben a kisebb babák kényelmesen alhatnak. Foglaláskor a légitársaságok általában segítenek abban, hogy kisgyerekkel a legjobb helyet kapjuk, ha azonban nem tennék, a Seatexpert.com vagy a Seatguru.com megmondja, mely helyek a legjobbak egy adott géptípuson.
A napszak: míg a felnőttnek apró kényelmetlenség, ha éjjel három és reggel hét között a rijádi repülőtéren kell teázgatnia, a gyereknek ugyanez tönkreteszi az éjszakáját. Érdemes nem felborítani az egészen kicsi gyerek napirendjét, és az Európán belüli utakat napközben (nem hajnalban és nem éjszaka) lebonyolítani; a hosszabb utaknál és a jet lag leküzdése szempontjából kifejezetten előnyös, ha az éjszakát a gépen töltjük.
Mit tegyünk a kézipoggyászba?
- A babakocsit egészen a repülőbe való beszállásig használhatjuk. Mivel a babakocsit általában átvilágítják, a biztonsági ellenőrzésnél ki kell vennünk belőle a gyereket, és le kell pakolni róla minden egyes ráaggatott plédet, kabátot, pulóvert, zenélő zsiráfot.
- A „szokásos” úti csomagon (pelenkázáshoz szükséges dolgok, pótruha, kedvenc plüssállat, stb.) bőven csomagoljunk a gyerek kedvenc rágcsálnivalójából és bébiételéből. Sok társaság ingyen is ad, de persze nem biztos, hogy gyermekünk kényes ízlésének megfelel az utaskísérő által ajánlott répás marhahús.
- Ha a gyermekünk szereti a vizet, az utaskísérőknél bármikor feltankolhatunk. Ha azonban csak a kompótlét issza meg, pakoljunk belőle bőségesen – az utastér levegője nagyon száraz, és így a gyerekek is hamarabb megszomjaznak. (Amikor egyedül utazunk, a táskánkban maradt műanyag palack alján kotyogó féldeci almalé végzetes fegyvernek számít a biztonságiak szemében, ám ha gyerekkel vagyunk, gyakorlatilag bármennyi folyadékot felvihetünk a repülőre. De lehet, hogy fel kell bontanunk és meg kell kóstolnunk.)
- Szórakoztatószett: ha viszünk laptopot vagy tabletet, érdemes rá letölteni a gyerek kedvenc meséit, zenéjét. Miután már így sem fér egy gombostű se a kézipoggyászba, legyünk megfontoltak a többi játékkal kapcsolatban: egy-egy könyv, néhány matrica, papír, toll, apró dobozba rakott apró tárgyak bőven elegendők lehetnek.
A repülőút
Sokan vannak, akik rossz emlékű utak hatására (vagy zsigerből) szirénázó szörnyetegeknek tekintik a babákat, és legszívesebben fel sem engednék őket a gépre. Bár elég sokat repültem, nekem mindössze egy ilyen kellemetlen emlékem van, és sosem értettem ezt a hozzáállást: a kisgyerek csak nyaralni nem mehet, a nagybátyja esküvőjére igen? És vonatra azért szállhat? Vagy villamosra? És vajon ne tiltsuk meg a repülő igénybevételét annak, aki túlsúlyos, és másfél ülést foglal el; dobhártyaszaggató hangerővel hallgat metálzenét; vagy a repüléstől való félelmében jól berúg, és utastársait hangos óbégatásokkal invitálja közös táncra? (Megtörtént esetek.)
A közhiedelemmel ellentétben ráadásul a kicsik nem azért sírnak, mert jelzi bennük egy szerkezet, hogy repülőn vannak, és az rossz nekik, hanem azért, mert éhesek, szomjasak, fáradtak vagy unatkoznak. Ezeken a dolgokon viszont lehet segíteni, és a szülőnek kutyakötelessége mindent megtenni azért, hogy gyereke jól érezze magát a repülőn. Épp ezért:
- Fel- és leszálláskor fokozottan ügyeljünk arra, hogy lekössük a figyelmüket. A kisebbeket érdemes etetni, mert a nyeléstől könnyebben kidugul a fülük.
- Legyen elegendő étel és ital nálunk, nehogy a repülőn kerüljünk bajba.
- Nyugodtan kérjük a stewardessek segítségét, akár abban is, hogy ültessenek olyan helyre, ahol szabad ülés van mellettünk.
- Minél nagyobb egy gyerek, annál inkább a szórakoztatása a fő feladatunk. A jó hír az, hogy a gyerekek nem tesznek különbséget a világ és a játékaik között: számukra minden érdekes lehet. Próbáljunk meg ilyen szemmel körülnézni: lapozzuk végig a magazinokat, és mutogassuk meg Vlagyimir Putyin, a városba bemerészkedő rókák vagy az új trolibuszok fotóit. Játsszunk a mozgó karfával és a lehajtható kisasztallal, látogassuk meg a repülőn utazó többi gyereket és cseréljünk játékot, és ha kell, százszor is menjünk velük végig az üléseket elválasztó folyosón.
Anna sosem sírt pár percnél tovább, s a thaiföldi repülőutak 9 óráját végigaludta. Persze lehet, hogy legközelebb nem lesz ilyen szerencsénk, de tény, hogy rajta kívül még nagyon sok baba van, aki nem keseríti meg utastársai életét, csak őket nem veszi észre és nem jegyzi meg senki.
