Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Meg lehet tervezni az utazást úgy is, mindenkinek jó legyen, és még a fogzás nyűge is beleférjen. A stressz ellen a rugalmasság a fegyver.
A jól sikerült kisgyerekes utazások egyik titka a gondos tervezés. Ez nem azt jelenti, hogy az olyan apró részleteknek is utána kell nézni, mint hogy a nyaralás hetedik napjának szállásához legközelebb eső boltban kapható lesz-e a gyermek kedvenc bébiétele, a burgonyakrémes kukorica pulykahússal.
Inkább arról van szó, hogy érdemes minden családtag igényeit figyelembe véve kiválasztani az úticélt, és alaposan tájékozódni a helyi körülményekről. Az információgyűjtéshez hasznos, ha valamennyit tudunk angolul: az olyan nemzetközi fórumokon, mint például a TripAdvisor, még olyan típusú kérdéseknek is utánanézhetünk, hogy melyik szúnyogriasztó-márkát érdemes használni egy adott régióban.
Ha a tervezés csak az utazás kereteit szabja meg, rugalmasabban tudjunk kezelni a nem várt helyzeteket. Nem okoz majd gondot például, ha mégsem lesz kedvünk keresztül-kasul járkálni az országban, mert nagyon megviseli a gyereket a fogzás, vagy váratlanul rájövünk, hogy a kisgyerekes utazásosdi mégsem nekünk való.
Thaiföldön nekünk sokkal könnyebb volt azzal a tudattal utazni, hogy a legrosszabb esetben visszamegyünk a tengerpartra, végig ugyanazon a szálláson maradunk, és akkor minden nap pancsolunk a tengerben, megnézzük a halakat a hotel lobbijában, és megsimogatjuk az étterem kertjében bóklászó macskákat. (Szerencsére Anna ezt is élvezte, és azt is, hogy úton voltunk.)
A tervezés sok nyűgétől megszabadít, ha utazási irodával megyünk – sőt, bizonyos úticélok esetében sokkal jobban is megéri, és ami nem jelenti azt, hogy a szervezett programok, népdalestek, tevegelések láncait letépve ne önállósíthatnánk magunkat. A legtöbb helyre viszont jóval olcsóbban eljuthatunk, ha magunk tervezzük meg az utazást, és így jóval nagyobb esélyünk van arra is, hogy ki tudjunk lépni a csak turistáknak fenntartott "művilágból".
De lássuk, hogy a tervezés különböző fázisaiban mire érdemes figyelni!
Az úticél kiválasztása
- Mindenkinek legyen jó. Ha a gyerek a tengert vagy az állatokat szereti (ami majdnem biztos), anya túrázna kicsit, apa pedig megnézne néhány gótikus katedrálist, menjünk oda, ahol mindez elérhető közelségben megtalálható.
- Miért ne mehetnénk oda, ahova éppen olcsó a repülőjegy? Pont a rengeteg utazás ébresztett rá, hogy minden országban van valami jó vagy érdekes, akár a vágyaink netovábbjának számító Izlandról, akár a már létezésével is jelentőst meglepetést okozó Azerbajdzsánról van szó. Ha tavaly télen nincs akciós jegy Gran Canariára, hozzá végtelenül olcsó apartmannal, azzal a buta előítélettel kell meghalnom, hogy a Kanári-szigetek csak olyan pocakos, elkényelmesedett turistáknak való rezervátum, akiknek a hónapokon át mesélt legnagyobb kalandja egy vélt vagy valós ételmérgezés.
- Kisgyerekkel csak olyan országba menjünk, ahol jó a közbiztonság és megfelelő az egészségügyi ellátás. Ha elhagyjuk Európát, a három évnél kisebbekkel kerüljük el a maláriával fertőzött területeket, mert a kicsik nem szedhetik a megelőző gyógyszereket. Ez jelentősen leszűkiti az úticélok körét.
- A szezon legeleje vagy legvége mindig olcsóbb. A karácsonyi szünetben utazni piszok drága.
- Európán belül utazni viszonylag olcsó, és egy tizenhárom német várost és hegyi falvakat érintő körutazás sokkal gyerekbarátabbnak bizonyulhat, mint babakocsival, metrózva eljutni a Keletibe és elvonatozni Gyöngyösig. Izlandon még a csak földúton elérhető gleccser közelében, egy konténerben berendezett kávézóban is volt patyolattiszta pelenkázó, méghozzá a mozgássérült vécében. A szállás és az étkezés viszont Nyugat-Európában drága.
- Ha sokkal messzebb szeretnénk utazni, többe kerül a repülőjegy, viszont könnyen lehet – különösen Dél-Kelet Ázsiában – hogy a szállást és az étkezést fillérekből megússzuk. Minden az igényeinken múlik, de két hét Olaszország árából egy hónapig vígan eléldegélhetünk Ázsiában. Amit megspórolunk az utazáson, elveszítjük a pizzán és a vörösboron.
- Még ha gyakorlott utazók is vagyunk, nem kell rögtön Kambodzsával kezdeni. Amikor Annát elvittem az egy hónapos státuszjelentésre a gyerekorvoshoz, ugyanúgy izgultam, mint amikor csaknem másfél évvel később nekiindultunk Thaiföldnek. Kezdésnek megteszi az ország másik végében lakó nagybátyánk több naposra tervezett aranylakodalma, vagy bármilyen hely, ahonnan könnyen és hamar haza tudunk menni. (Sőt, utazni sem kell – ez is csak egy lehetőség.)
Utazás előtt
- Be kell szerezni valamilyen azonosító okmányt a gyereknek. Európán belül a legtöbb helyen elég a személyi igazolvány, ami első alkalommal ingyenes. Az útlevélhez mindkét szülő hozzájárulása kell, vagyis egyszerre kell megjelennie anyának és apának az okmányirodában (vagy a jegyzőtől kell szerezni hozzájáruló nyilatkozatot). Az okmányokhoz helyben készítik a fényképet, ami egy pár hónapos baba esetében nem könnyű: az ügyfélszolgálatos furcsa hangokat kiadva, a kezében idétlen plüssállatokat rázogatva próbálja gyermekünk tekintetét a megfelelő irányba terelni. (Egyes országokban nem árt, ha visszük magunkkal a gyerek születési anyakönyvi kivonatát is, ugyanis a kákán is csomót kereső határőrök kedvéért olykor igazolni kell, hogy valóban mi vagyunk a szülei.)
- Nézzünk utána, hogy kell-e az adott országba vízum. Ha igen, akkor a gyereknek is kell.
- Kisgyerekre mindenképp kössük meg az elérhető legjobb biztosítást.
- Elképzelhető, hogy Európán kívüli országokba a kötelezőkön kívül más oltásra is szükség van – a háziorvos vagy a nemzetközi oltóközpontok nagyon készségesen segítenek. Ennek érdemes már a tervezés kezdetén utánanézni, nehogy a kifizetett repülőjeggyel a zsebünkben derüljön ki, hogy van köztük olyan, amit a gyerek nem kaphat meg.
Szállásfoglalás
- Nem muszáj az összes szállást előre lefoglalnunk, de érdemes megtervezni, hogy egy helyben maradva akarunk-e csillagtúrázni, vagy néhány naponta odébb állunk.
- Ha a szezon közepén utazunk és este érkezünk egy városba, biztonságosabb előre lefoglalni a szállást, egyébként érdemes teret hagyni a spontaneitásnak. A helyszínen gyakran szélesebbnek bizonyul a választék, mint az interneten foglalható szállások esetében, és személyesen meggyőződhetünk a szoba adottságairól. Ha foglalunk, érdemes utánanézni, hogy a szállás korábbi vendégei hogyan értékelték a szolgáltatást a TripAdvisoron, és a legtöbb szállásfoglalással foglalkozó weboldalon is vannak értékelések.
- Ha helyben keresünk szállást, gyakran lehet jócskán alkudni is. Ennek oka egyszerű: mondjuk szerda van, szombatig szeretnénk megszállni valahol. Aki szerda délutánig nem tudta kiadta a szobáját (házát, apartmanját) szombatig, az valószínűleg már nem is fogja tudni kiadni. Vagyis abba a helyzetbe kerül, hogy kevesebb bevétel kontra nulla bevétel. Ilyenkor meglehetősen sokan választják inkább a kevesebb bevételt, és adnak jelentős árengedményt.
- Sok helyen rengeteget spórolhatunk, ha étterem helyett napközben szendvicseken/bébiételen élünk, esténként pedig összeütünk valami gyors kaját – kisgyerek mellett amúgy is korán haza kell menni. A konyha akkor is jól jön, ha a babánk még nincs hat hónapos (és tápszeres), és folyton fertőtleníteni kell a cumisüvegeit. Mi Izlandon sem költöttünk sokat, mert kibéreltünk egy garzont, és Anna vacsoráját, altatását követően ott főztünk vagy grilleztünk a lakáshoz tartozó kis kertben, akár este 11-kor, a lemenő nap fényében.
- Olcsóbb szállások között kereshetünk a Booking, a Hostelworld, a Hostelbookers nevű oldalakon. Az Airbnb-n magánemberektől bérelhetünk szobát vagy lakást, akár egy hétre, országtól függően akár nagyon olcsón is.
A következő részben végigvesszük, hogyan és hol érdemes repülőjegyre vadászni, és azt is, hogyan repüljünk kisgyerekkel úgy, hogy ne készüljünk ki sem mi, sem a gyerek, sőt, még az utastársainkat is megkíméljük, amennyire lehet.
