Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A gyerek átszoktatása a saját ágyába a világ legnehezebb feladatának tűnhet, de ha nem tesszük meg, még a házasságunk is rámehet.
Éjszaka van, egyszer csak halkan kinyílik a hálószoba ajtaja, és egy aprócska ember kúszik be a szülői ágyba. Hiába próbáljuk visszavinni a saját szobájába, a forgatókönyv ugyanúgy megismétlődik, így úgy érezzük, nincs más választásunk, engedni kell, ha nem akarunk egész éjjel fel-alá járkálni a gyerkőccel a kezünkben. Ez az eset számtalan szülő visszatérő problémája, rosszabb esetben óriási hisztizéssel és sírással fűszerezve. De vajon mit lehet tenni, hogy életünk értelme nyugodtan átaludja az éjszakát a saját ágyában, és ne kelljen esténként, éjszakánként, hajnalonként hatalmas csatákat vívnunk vele?
Az éjszakai problémák többféleképpen is előállhatnak. Sok családban a gyerek eleinte a szülők szobájában és/vagy ágyában alszik, aki ezt szokta meg, értelemszerűen a szülei közelében érzi magát a legnagyobb biztonságban, főleg éjjel, a sötétben. Természetesen nem az a gond, ha egyszer-egyszer felbukkan nálunk a gyerek, mondjuk mert rosszat álmodott, ám egyébként a saját ágyában alszik. Ha viszont az átvándorlás mindennapos, az semmiképpen nem kedvező.
Kicsit könnyebb eset, ha a pici kezdetektől külön aludt, azonban ilyenkor is előfordulhat, hogy egyik napról a másikra a gyerek nem akar egyedül lenni, és állandóan átkéredzkedik. Ekkor általában valami konkrét ok húzódik meg a háttérben: például látott valamit a TV-ben, rémtörténeteket hallott az oviban, fogzási időszak van, kistestvér született, vagy válnak a szülők. A lényeg, hogy rájöjjünk, vajon milyen egészségügyi gond, vagy trauma hatására változtak meg az alvási szokásai, így könnyebb lesz kezelni is.
Amikor a gyerek fél valamitől, azért jelenik meg, mert apu és anyu megvédi őt - például a riasztó szörnyektől és szellemektől-, így nyugodtan álomra hajthatja a fejét. De ez csak az egyik eset – talán a könnyebb-, hiszen nem mindig a félelem vezeti őket. Ugyanis több ok húzódhat meg mögötte, kezdve az óvodabeli eseményekkel, a szülői szeretet elvesztésétől való félelmen át, az álmosság hiányáig.
Bármi is legyen az oka, előbb-utóbb mindenképp határozottan kell fellépnünk, mivel ha éveken keresztül mindennap köztünk alszik a kicsi, nemcsak az önállósodását hátráltatjuk, de még a párkapcsolatunk is rámehet, hiszen nem nagyon lehet normális női-férfi viszonyokat fenntartani olyan hálószobában, amelynek állandó kiskorú bérlője is van, néha akár több is.
Mit rontanak el a szülők?
Sokszor a szülőknek is kedvező, az együttalvás, hiszen van, akit szeretgethetnek. Az első, hogy eldöntsék, hogy egyáltalán akarják-e azt, hogy a kicsi külön ágyban aludjon. Ez főleg az egyedülálló anyákra érvényes, akik szeretik, ha együtt lehetnek éjszaka a gyermekükkel, azonban amennyiben ez szokássá válik, sokkal nehezebb lesz változtatni rajta - mondja a szakember.
A másik, amit sokszor elrontanak a szülők az az, hogy ha fél valamitől a gyerek, akkor magukhoz veszik és elkezdik őt babusgatni, vigasztalni. Azonban sokkal megnyugtatóbb lenne számára az, ha nem kapnánk fel rögtön kétségbeesetten, hiszen azzal csak erősítenénk a félelmét, mivel így azt hiheti, tényleg meg kell valamitől védeni őt. Maradjunk higgadtak, nyugtassuk meg, de ne vigyük túlzásba a dédelgetést.
Azt azonban tudni kell, hogy nincsenek örökérvényű szabályok, így meglehet, hogy ami az egyik gyereknél bevált, az a másiknál nem fog, így hosszú ideig elhúzódhat, hogy rájöjjünk, a mi esetünkben melyik is a legjobb megoldás. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy az átszoktatás, pláne, ha már hosszú ideje járkál át hozzánk a gyerek, nem fog menni az egyik napról a másikra, így hagyjunk időt a kicsinek arra, hogy megszokja az új helyzetet, és rájöjjön, nem is olyan rossz egy másik szobában aludni.
Az ágy maradjon ágy
Manapság igen kreatív gyerekbútorokat kapni. A kiságy például sokszor nem egy szimpla ágy, hanem egy szuper autó, vagy repülő. Ennek persze nincs olyan gyerek, aki ne örülne, igen ám, de előfordulhat, hogy ezt játéknak tekinti a kicsi, és nem pedig pihenőnek, főleg akkor, ha napközben abban játszik. Persze legyenek mókás bútorok a szobájában, azonban az ágy maradjon meg inkább ágynak, olyan helynek, ahová csak akkor tesszük a gyereket, amikor aludnia kell, játszani és büntetésből viszont soha! Ha valakit rendszeresen az ágyába tesznek be büntetésképpen, egyáltalán nem meglepő, ha nem táplál majd túl pozitív érzéseket az alvóhelyével kapcsolatban.
Tartsuk azt is szem előtt, hogy sokan nem szeretnek teljes sötétségben egyedül szundítani. Ekkor jó szolgálatot tehet egy vidám éjszakai fény a szobában, valamint nyitva is hagyhatjuk az ajtót, hogy közelebb tudhasson minket magához a gyerek.
Legyen következetes!
Rengeteg szülő esik abba a hibába, hogy hol megengedi a kicsinek, hogy velük aludjon, hol pedig nem. Nem csoda, ha a gyerek fel van háborodva, ha egyik nap lehet neki, a másik nap meg nem. Ezért, ha úgy érezzük, eljött a különszoktatás ideje, legyünk következetesek, és ne engedjük a mi ágyunkba kúszni őt! Ha eddig velünk volt éjszakánként, ne lepődjünk meg, ha nehezebben megy a saját ágyba szoktatás, mivel nehéz megbarátkoznia az új helyzettel. Bizonyára sírni fog, és ekkor kerülünk az első dilemmába: vajon siessünk a megnyugtatására, vagy hagyjuk őt magára?
Régebben voltak olyan vélemények, hogy hagyni kell a gyereket sírni, azonban ma már inkább azt javasoljuk, hogy a szülő menjen oda, és nyugtassa meg a kicsit, viszont kizárólag a saját ágyában! Fontos, hogy ne vegyük ki, ne kezdjünk el játszani és főleg, ne vigyük át magunkhoz. Várjuk meg, míg lehiggad, utána hagyjuk magára - javasolja Baky Ildikó, gyermekpszichológus.
A következetességhez hozzátartozik az is, hogy rendszert vigyünk a mindennapokba. Tehát fontos, hogy ugyanabban az időpontban fürdessük meg és fektessük le, mivel ekkor ehhez a kicsi előbb-utóbb alkalmazkodni fog, és elálmosodik az adott időpontban. Továbbá tartsuk azt is szem előtt, hogy az esti rituálékra – a fürdés, esti mese- szánjunk elég időt, hiszen ez még inkább felkészíti a gyereket az alvásra.
Jutalmazás?
Csábító lehet, hogy a gyereket valamilyen jutalommal próbáljuk meg rávenni arra, hogy ne mászkáljon át hozzánk. Például megígérjük neki, hogy ha éjjel nem bukkan fel, reggel kap valamit. Csakhogy, ahogy arról már ebben a cikkben is szó volt, ez veszélyes fegyver, ha ugyanis a gyerek jutalmat kap olyan dologért, ami amúgy elvárható lenne, rögvest úgy fogja érezni, hogy az adott dolgot csak a jutalomért csinálja, és teljesen hiányozni fog a belső motivációja. Szóval, ahogy már korábban írtuk, dícsérjen, de ne jutalmazzon, főleg, ha alvásról van szó.
Fehér zaj
Sok gyerek nem csak a sötétségtől retteg, hanem a néma csöndtől is. Számukra érdemes a szobájukba tenni valamilyen monoton hangforrást, például egy hangosabban ketyegő órát, vagy halk, megnyugtató zenét, mivel az anyaméhben sem volt teljes csend: a baba mindig hallotta az anya szívverését, illetve a belek mozgását. Bármennyire is érdekes, a kicsik sokkal jobban és mélyebben tudnak így aludni, mintha némaság lenne körülöttük. Többek között ezért is akarnak szorosan hozzánk bújni esténként, hogy hallhassák a szívverésünket és a lélegzésünket.
