Olvasónk, Gabi olyan helyzettel találta magát szembe, amire nem volt felkészülve. A gyerek óvodájába ugyanis felvettek egy "másmilyen" kisfiút, Kristófot, akinek állapota számtalan kérdést vetett fel Gabi négyéves lányában, Petrában. A kislány a négyévesek egyenességével megpróbálta Kristóftól megtudni, mi a baj vele. A dologból viszont csak az sült ki, hogy Petra nem kapott választ a kérdéseire, Kristóf viszont sírva fakadt a zaklatástól. Gabi pedig, hiába próbált utánaolvasni a témának, hogyan készítse fel a gyereket a másságra, nem lett okosabb.
Tanácsot szeretnék kérni tőletek, illetve az olvasóktól, mert én teljesen tanácstalan vagyok. A négyéves lányom (Petra) ovijába új kisfiú érkezett, akit Kristófnak hívnak. Nagyon kedves kisfiú, de más, mint a többi gyerek, nem tudom pontosan, miért, de a fejlődése egyértelműen elmaradt az átlagtól. Ugyanannyi idős, mint Petra, de kevésbé ügyes, nem annyira jól beszél, és a szobatisztasággal is gondai vannak, ezért még pelust hord. Mivel ez egy magánóvoda, és kis csoportok vannak, fel tudják vállalni a nehezebb eseteket is. Kristóf érkezése előtt a szülőket is összehívták, és elmesélték, hogy lesz egy ilyen különleges új jövevény.
Nagyon megörültem ennek, mert szerintem fontos az, hogy a gyerekek minél többféle emberrel kapcsolatba kerüljenek, hogy toleráns felnőtt legyen majd belőlük.
A gond csak ott kezdődött, hogy arra már nem voltam felkészülve, hogyan néz majd ez ki a mindennapokban. A lányom elég jó megfigyelő, ezért nagyon hamar észrevette, hogy Kristóf másmilyen, mint a többiek, és egyből meg is akarta tudni, miért van ez. Az óvónők elmondása szerint odament Kristófhoz, és megkérdezte őt, miért hord még mindig pelekát. A kisfiú nem tudott "normálisan" válaszolni erre, a lányom viszont nem nyugodott bele, és tovább faggatta őt is, és az óvónőket is, hogy miért van ez, mikor pelenkát csak a kisbabák hordanak. A vége az lett, hogy Kristóf sírni kezdett, az óvónénik valahogy elsimították ezt a konfliktust, de legközelebb az érdekelte, miért nem tud Kristóf rendesen beszélni, megint máskor pedig az, hogy miért nem tud úgy rajzolni, mint a többiek.
Az első ilyen eset után próbáltam neki magyarázni, hogy nem mindenki egyforma, és nem szabad Kristófot faggatni, mert az neki rosszul esik, és senkit nem szabad megbántani. Csak sajnos az volt a helyzet, hogy Petrában meg még nagyon sok kérdés volt, amikre igaziból nem kapott választ, ezért kérdezősködött a továbbiakban is.
Próbáltam olvasni erről a témáról, megkérdeztem sok ismerőst, hogy mit lehet csinálni, és csak egyre jobban összezavarodtam. Olvastam arról, hogy el kell magyarázni a gyereknek, hogy mindenki más, és vannak olyan problémák, amiken nem lehet segíteni, ezért vannak szemüveges emberek, vagy bottal járók, vagy műfogúak, vagy négyévesen pelenkásak. De olvastam olyat is, hogy nagyon káros dolog a gyerek figyelmét a másságra felhívni, és egyáltalán nem lenne szabad úgy beállítani Kristófot, mint akit az határoz meg, hogy másmilyen, mint a többiek. Volt, aki azt tanácsolta, hogy kérjem meg Kristóf szüleit, hogy egyszer válaszoljanak Petra kérdéseire, de volt olyan ismerős is, aki szerint ezt nem lenne szabad, mert nagyon bántó.
Én egyáltalán nem értek ehhez, és nincs ilyen ismerősünk, és az összes tanács logikusnak tűnt nekem. Úgyhogy most fogalmam sincs, mit mondjak a lányomnak. Szerintem az is normális, hogy nem érti, hogy valaki mitől olyan furcsa, mint Kristóf, de persze nem szeretném, hogy a kíváncsiságával bántsa azt a kisfiút. Mit csináljak? Hogyan magyarázzam el neki a helyzetet?
