19 hét, másfél kiló és egy egzotikus kór.
19 hét, másfél kiló és egy egzotikus kór a szomszédban.
Terhességi hét: 19
Súlygyarapodás: 1,5 kg
Lepkehimlős az egyik ismerősöm. A hír nem lenne nagy szenzáció, biztosan nem is írnék róla, ha nem volna szintén terhes. Az egész családon egyszerre jött ki: az apuka, az anyuka és a hároméves kisfiuk is úgy néz ki, mintha arcfestőnél jártak volna és szép, égő vörös pillangó alakú motívumot kaptak volna az orcájukra. Ez a lepkehimlő látványos része, mint mondják a kellemetlen viszketés, kötőhártyagyulladás meg ízületi fájdalom sokkal rosszabb. A legijesztőbb viszont az, hogy míg a vírus a felnőttekre és gyerekekre nézve tulajdonképpen ártalmatlan, a magzatok harminc százaléka is megfertőződik, ez pedig vérképzőszervi betegséget okozhat náluk.
A nőgyógyász tanácstalan, mint mondja, azt sem tudja, hogy érdemes-e szűretni az anyukát, hogy biztosan az ,,ötödik betegségről" van-e szó (harminc éve még így emlegették) vagy sem, ugyanis a magzat elmúlt 12 hetes vagyis az abortusz szóba sem jön, ultrahanggal pedig így sem, úgy sem lehet megállapítani, hogy sérült-e, vagyis minek idegesítsék az anyukát. Ha megszületik a baba, akkor mindenesetre sokkal szigorúbb kontroll alá kell fogni. Bíznak abban, hogy az ismerősöm is abba a 84 százalékba tartozik majd, akik eljutottak a terhesség végéig és a csecsemő is makkegészségesen jött világra a lepkehimlő ellenére.
Az aggasztó hírek ellenére valahogy nem rettegek. Egyrészt nem tudok védekezni a kór ellen, hiszen mire megjelennek a tünetek, addigra nem fertőz a lepkehimlő. Hozzáteszem, ha egyáltalán megjelennek, mert sokak enélkül megússzák és csak egy későbbi vérvizsgálaton derül ki véletlenül, hogy átestek a pillangókóron. Abban mondjuk hálát adok az égnek, hogy nem jár a nagyobbik gyerek bölcsődébe vagy óvodába, így kisebb az esély, hogy hazahozza a bajt. Mert mint mondják az orvosok, a mostani vírus sokkal agresszívebb, mint az előzőek, fertőzőbb is, ezért nemcsak egy-egy beteg bukkan fel néhány havonta, hanem most naponta több is. Legalábbis nálunk. S általában pont a két-hároméves korosztály érintett, ahol az anyukák várják a következő csemetét.
Na bumm! Mi lesz most? Semmi! Megpróbálunk kevesebb olyan foglalkozásra menni, amit zárt térben tartanak, szerencsére végre itt a jó idő, újra birtokba lehet venni a játszótereket. Szerencsére nálunk nagyon sok, nagyon igényes játszóterek vannak, ahova tényleg nem engedik be a kutyákat. Pár évvel ezelőtt szerelték fel az összeset új eszközökkel és arra is figyeltek a kialakításnál, hogy kellemes sétával néhány percen belül a város minden pontján találjon elfoglaltságot a lurkó.
S míg a nagy játszik, van alkalmam arra, hogy figyeljem, a kicsi hogyan tombol odabenn. Mert már tombol. Imád a hólyagomon feküdni, gondolom, nemsokára ugrálni is fog rajta. Így mindig tudom, hol van a legközelebbi WC. A tisztaságukról inkább nem ejtek szót, nagyjából ki lehet találni, milyenek. Sokszor förtelmesek és az ember lánya szívesebben választaná a bokrokat, vagy inkább tűr. Én tűrök, és ha végre elindulunk haza, szedem a lábamat.
A héten megyünk húsz hetes ultrahangra. Begyűjtöttem hozzá a papírokat, az AFP-eredményt és a biokémiát is, amit szerencsére nálunk ingyen végeznek. A toxoplazma ellenben továbbra is fizetős. Sokba kerül egy terhesség, egy szülés, de hát az, aki gyereket vállal, az nagyjából tisztában van ezzel.
Ha meg nem, akkor rájön.
