Megáll reggel az ajtóban. Alig észrevehető, kaján vigyorral támaszkodik az ajtófélfának, hogy: „Anya, a szex fájdalmas?”. Nézek rá értetlenül, hisz hónapok, sőt, évek óta túl vagyunk a felvilágosításon, megdumáltunk mindent annak érdekében, hogy semmiféle visszataszító dolgot ne találjon ebben a dologban, semmiféle ellenérzése ne legyen ezzel kapcsolatban. Mondom neki, nem fiam, ezt már átbeszéltük párszor, a szex nagyon is kellemes dolog, ezért is szokták csinálni a felnőttek. „Akkor miért kiabáltál egész éjjel?”. És röhög, baszki, röhög, miközben csóválja a fejét.
Mindamellett, hogy majdnem megfulladtam a kávémban, magamban már el is égettem a gyerekkori traumákról szóló szakirodalmat, amiben a kölyök egy életre szóló sérülést szerez az író szerint azáltal, hogy a szüleit látja vagy hallja szexelni. Nem, én viszont nem úsztam meg ennyivel: „Azért remélem, védekeztetek. Durva lenne egy újabb tesó. És legközelebb kicsit halkabban jó? A macska úgy megijedt, hogy nekiszaladt a szekrénynek” – vág tenyérrel a hátamra, nem is tudom, a cigányútra tévedt kávé vagy a csúnya lebukás miatt. És távozik.
Útközben egyébként még hallom, ahogyan megáll a bagzó macskánk felett, kicsit elszórakozik vele, az meg nyivákol, mit nyivákol, bömböl. „Mintha csak anyámat hallanám” – hallom az előszobából a kölyköt, csak magának megjegyezve, de ügyelve arra, hogy minden szava kivehető legyen számomra. A röhögés megint kibukik, majd elvonul történelmet tanulni. Tizenkét éves. Soha nem fogom tudni feldolgozni ezt a traumát.
Ti buktatok már le gyerek előtt szex közben? Hogyan viselkedtetek? Ő hogyan viselkedett? Megbeszéltétek utána?
