Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Edzésre járatni a gyereket nem olcsó, az idő ráfordítás mellett a pénz is komoly tényező, hogy milyen sportra íratjuk be a gyereket. Felmérték a magyar szülők és gyerekek sportolási szokásait.
Abban biztosak vagyunk, hogy az olimpia évében nem ez lesz az egyetlen sportolási szokásokat boncolgató poszt, mindenesetre ez itt a legfrissebb felmérés arról, hogy a szülőknek az edzésre fordított pénz okozza a legnagyobb terhet, hogy a szülők 3 %-a faragna tudatosan élsportolót a gyerekéből, és hogy manapság már nem a szülő, hanem az edző és a tanár hat leginkább a gyerekek sportolási szokásaira. Ja, és persze az is kiderült, hogy sportos szülőhöz nagy átlagban sportos gyerek dukál.
Átfogó hazai kutatást végzett a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot az elkövetkező 10 évben támogató Procter&Gamble. A cég célja, hogy a 2012-es Olimpiai Játékok évében a gyermekek egészséges fejlődését szolgáló sport jelentőségét és szeretetét népszerűsítse, ezért itthon is feltérképezte a gyermekek és szüleik sporthoz való hozzáállását. A felmérés bemutatta a családok sporthoz fűződő viszonyát, és felvázolta annak a fiatalok fejlődésére gyakorolt hatását is. Nem is olyan meglepő módon kiderült, hogy a gyerekek és fiatalok sporttevékenysége, mozgása nem csupán egészségük, fittségük és állóképességük, hanem pszichológiai és szociális jólétük miatt is nagyon fontos.
A 8-12 évesek sportolnak a legtöbbet
A felmérésben résztvevő 3-17 éves gyermekkel rendelkező nők közel háromnegyedének (73%) sportolnak gyermekei legalább heti rendszerességgel. A sportolók aránya a 8-12 éves gyermekek között a legkiemelkedőbb (83%) - valószínűleg ezt az általános iskolák által nyújtott sportolási lehetőségek is nagyban elősegítik -, majd őket a 13-17 évesek követik (61%), a 3-7 évesek pedig egy kicsit lemaradnak (53%).
Azt is vizsgálták, hogy milyen sportágat választanak maguknak a gyerekek. Nagy általánosságban elmondható, hogy minden korcsoportban a labdajátékok kapják a legnagyobb hangsúlyt, ezt követően pedig és csak ezt követik az egyéb egyéni sportok. Minél idősebb korcsoportba tartozik a gyermek, annál nagyobb a valószínűsége, hogy valamilyen labdajátékot űz, míg az úszás és vízi sportok esetében épp fordított a helyzet.
Az edzéssel járó költségek és a ráfordított idő okoz gondot
Az édesanyák 59%-a szerint a legideálisabb, ha már óvodás korban elkezd sportolni a gyerek. Az anyukák egyharmada viszont az általános iskolás időszakot gondolja megfelelőnek, míg a megkérdezettek 8 százaléka a gyermek igényéhez igazítaná a rendszeres sportolás megkezdését.
A sportolás céljait tekintve a válaszok alapján az alábbi fontossági sorrend alakult ki: gyermek egészsége, élmények szerzése, gyermek boldogsága, fölös energia levezetése, társas kapcsolatok fejlődése, életképesség-, értelem és életfelfogás javulása, munkára nevelődés. Mindezek mellett az egyéb célok említése során még a rendszer és az (ön)fegyelem tanulása kapott kiemelkedő szerepet. A sportolásból származó sikert és az anyagi előnyöket a sportoló gyermekek anyukái nem sorolták a fontos célok közé.
A gyermekek sportolásával járó terheknél az anyák a költségeket (67%) és az idő ráfordítást (59%) említették a legnagyobb arányban. Ám míg a kisebb gyermekkel rendelkezők esetében az időráfordítás a megkérdezettek 67%-ánál jelent terhet, addig a 13-17 éves gyermekkel rendelkező anyáknak már csak 48%-a nyilatkozott ugyanígy, s közel harmaduk egyáltalán nem is érzi tehernek gyermekük sportolását (28%). Valószínűleg ebben a korban már egyedül mennek a gyerekek az edzésekre és nem a szülők viszik őket, ennek köszönhető ez a változás.
A gyerek érdeklődése fontosabb az anyagiaknál
Az egyes sportágak nevelő illetve fejlesztő hatását nézve a legtöbben úgy vélik, hogy egyformán nevelő (56%) illetve fejlesztő (53%) hatású minden sport. Az édesanyák a küzdő sportokat inkább nevelő hatásúnak (16%), míg a labdajátékokat (23%) és vízi sportokat (24%) fejlesztő hatásúnak vélik.
A sportág választásánál a legbefolyásolóbb tényezőnek a gyermek érdeklődését (82%) választották a válaszadók. Ezt követik a környezetben lévő lehetőségek (46%), az anyagi lehetőségek (28%) és a hagyományok (12%). A sportoló gyermekek anyukái gyermekük korától függetlenül ezt a sorrendet választották.
Az anyák 97%-a gondolja úgy, hogy lényegtelen, gyermeke milyen szintre jut el, addig sportoljon, amíg kedve van hozzá. Mindössze 3% szeretné, ha gyermeke élsportoló lenne, miközben másik 6% ellenzi ezt.
Ma már az edző és a tanár a példakép, és nem a szülő
Legalábbis a sportban. Egy-két generációval korábban ugyanis még a szülők voltak nagyobb hatással gyerekük sportolási szokásaira. A felmérésben résztvevő édesanyák személyiségét állításuk szerint a közvetlen családjuk (anya, apa) alakította a legjobban. A válaszadó nők saját sportolási szokásaik kialakításában a legbefolyásolóbb személynek édesanyjukat jelölték (26%). A sorban következők a tanár (25%), az edző és az apa (egyaránt 16%), a barátok/élettárs (8%), a nagyszülők (3%) és egyéb személyek (3%) – pl. testvér.
Ezzel szemben az anyák szerint a jelenlegi ifjúság sportolási szokásaira a legnagyobb hatással lévő személy az edző (35%). További befolyásoló személyek a tanár (26%), az anya (17%), az apa (15%), egyéb személyek (4%) – pl. élsportolók, média – és a barátok/iskolatársak (3%).
Sportos szülőhöz többnyire sportos gyerek jár
A megkérdezett anyukák 42%-a állította, hogy sportol. A sportoló nők 88%-a szabadidejében sportol, ami heti 1-3 alkalmat jelent többségében (76%). Nekik a gyermekeik is nagyobb arányban sportolnak: a sportoló nők 80%-ának sportol a gyermeke, míg a nem sportoló nők csupán 67%-ának.
A kutatásban résztvevő nők 28%-ának van sportoló házastársa/élettársa. A férfiak többsége (79%) szintén szabadidejében sportol, ám itt már megjelennek az igazolt sportolók is (8%). Ők is főként heti 1-3 alkalommal (72%) sportolnak és esetükben is megfigyelhető az összefüggés a gyermek és saját sportolási szokásaik között.
