Ne hidd, hogy te vagy az egyetlen, aki kényelmetlenül érzi magát a játszótéren. Nyugi. Más gyereke is üt minden látszólagos ok nélkül, hajigálja a játékait vagy éppen vörösbe boruló arccal hisztizik, csapkod, s mikor csitítani próbálod, ellenállásképpen még beléd is harap. Ez tulajdonképpen természetes.
Ezek a viselkedési formák ugyanis természetesek a kisgyermekek életében. Azonban néhány trükkel, odafigyeléssel megtaníthatjuk az apróságoknak, hogyan kezeljék hirtelen támadt indulataikat. Próbáld megérteni gyermekedet, és ügyes taktikát alkalmazva tanuld meg kezelni ezeket a helyzeteket!
Talán meglepő, de az agresszív viselkedés a kisgyermek normális személyiségfejlődésének velejárója. A még néha-néha felmerülő nyelvi nehézségek, a kifejezőképesség hiányosságai, függetlenedés utáni erőteljes vágy, illetve a még fejletlen önkontroll miatt használják gyermekeink fizikai erejüket, hogy céljaikat elérjék. Fontos, hogy tudassuk velük, az agresszív viselkedés nem helyénvaló, nem elfogadható, helyette próbáljuk elmagyarázni, milyen más módon fejezhetik ki érzéseiket.
No. 1: A kulcs a következetesség
Ha például a játszótéren gyermeked váratlanul elkezdi a homokot dobálni a többi kicsire, fogd meg és vedd ki a homokozóból. Ülj vele, nézd, ahogy a többiek játszanak, közben pedig magyarázd el neki, hogy visszamehet, ha úgy érzi, hogy képes a többiekkel homokozni anélkül, hogy bántaná őket. Kerüljük az olyan jellegű mondatokat, hogy „Mit szólnál, ha ők is megdobálnának téged homokkal?”. A kisgyermekek kognitív érettsége még nincs azon a szinten, hogy képesek lennének beleképzelni magukat a másik helyzetébe, vagy viselkedésüket megváltoztatni verbális érvelés hatására. A következményeket azonban nagyon is jól megértik.
No. 2: Őrizd meg a hidegvéred!
Ha gyermekünk agresszív reakciójára eszelősként üvölteni kezdünk, és még egy jól irányzott pofon is elcsattan olyan mondatokkal fűszerezve, hogy „rossz vagy!”, ne várjunk csodát! Indulatos viselkedésünk gyermekünkre is átragad, sőt mi több, ezzel új módszert adunk a kezébe. Ehelyett próbáljunk indulatainkon uralkodni, hiszen a gyerekek nagyon könnyen elsajátítják a látott viselkedési formákat. Ha nyugodtan viselkedünk a kényes helyzetekben is,
érzelmeinket kontrolláljuk, gyermekünk is hamarabb lép az önkontroll elsajátításához vezető
útra.
No. 3: Szabjunk határokat!
Minden esetben próbáljunk meg azonnal reagálni gyermekünk agresszív viselkedésére. Ne
várjunk, amíg pl. harmadszorra is megüti a testvérét. Azonnal tudatosítani kell benne, ha
valamit rosszul csinált. Távolítsuk el a szituációból egy időre (egy-két perc is megteszi), ez
a legjobb módja annak, hogy megnyugtassuk. Egy kis idő elteltével ő maga is megérti, miért
kellett az aktuális tevékenységét megszakítania, majd képes lesz összekapcsolni a viselkedését
annak következményeivel.
No. 4: Fegyelmezz folyamatosan!
Mindig reagálj gyermeked agresszív viselkedésére. „Megint megütötted Marcit, ez azt jelenti, hogy most egy pár percig nem játszhatsz!” Ha kiszámíthatóan, következetesen cselekszel, csemetéd egy idő után magától is tudni fogja, rossz fát tett a tűzre.
Minden gyakorló szülő ismeri azt az érzést, mikor csemetéjére a pénztárnál való sorbanálláskor, a postán, vagy épp a tömött buszon jön az „öt perc”. A szülők nagy többsége szinte kudarcként éli meg, ha gyermeke idegen emberek előtt borul ki, és kezd el hirtelen őrült módjára visítani, toporzékolni, követelőzni. Még ebben a kellemetlen szituációban se adjuk fel addig bevetett módszerünket, próbáljunk higgadtan reagálni! A bámuló közönségre pedig oda se figyeljünk! Valaha ők is voltak szülők, vagy lesznek, ugyanilyen gézengúzokkal felszerelve.
No. 5: Mutass alternatívákat!
Egy-egy agresszív kirohanás után várj, amíg gyermeked megnyugszik, majd lassan tereld a
szót afelé, vajon miért is történt, ami történt. Kérdezd meg, mi volt, ami kiváltotta belőle az
indulatokat. Hangsúlyozd ki, hogy az teljesen természetes, ha néha dühöt, haragot érzünk,
de az már nem, hogy ütéssel, harapással vagy más egyéb agresszív módon mutatjuk ki
érzéseinket. Bátorítsd arra, hogy találjon valamilyen más módot, ahogyan a helyzetre reagálni
tud, mondja ki, ha mérges, vagy szeretne valamit, illetve kérjen segítséget a felnőttektől a
megoldáshoz.
Győződj meg arról, gyermeked tisztában van azzal, hogy ha bánt valakit, utána bocsánatot
kell kérnie. Bocsánatkérése lehet, hogy eleinte nem lesz teljesen őszinte, de idővel ez a magatartás természetessé válik, és szemtanúi lehetünk olyan helyzeteknek, mikor ő maga int valakit bocsánatkérésre, ha megbántották.
No. 6:Dicsérd meg, ha jól viselkedik!
Akkor is szentelj figyelmet gyermekednek, ha éppen nem az idegeiden táncol. Vedd észre,
ha ahelyett, hogy kilökné a barátját a hintából, megkérdezi, hogy hintázhat-e! Fejezd ki
felé elismerésedet, hogy örülsz, hogy ezúttal kérdéssel fejezte ki akaratát. Eljön az idő, mikor a
kisgyerek rájön, a szavak ereje óriási.
No. 7: Kösd le a felesleges energiáit!
Sok szülő tisztában van azzal, hogy amíg gyermeke fel nem használta minden felesleges
energiáját, addig mérgezett egér módjára viselkedik. Biztosítsunk megfelelő mennyiségű
szabadtéren töltött játékidőt gyermekeink számára. Ha van rá lehetőség, járjon a kicsi
valamilyen sportra, úszásra, tornára, ami amellett, hogy az egészséges életmódhoz vezető első
lépcsőfok, energialevezetésnek is tökéletes.
