Johanna lerakta a cigit és nem ivott többé, amikor megtudta, hogy terhes. Új örömet talált azonban a fagyiban. Ezt most bukta.
Johanna lerakta a cigit és nem ivott többé, amikor megtudta, hogy terhes. Új örömet talált azonban a fagyiban. Ezt most bukta. Viszont a hozzáállása és a hamarosan itt is megjelenő receptek talán gyógyírt jelentenek majd azoknak a kismamáknak, akik szintén így jártak.
Alaptermészetemnél fogva olyan vagyok, hogy mindig felkészülök a rosszra is, és inkább kellemesen csalódok, megkönnyebbülök, vagy egyszerűen csak örülök. Az összes vizsgálatom eredménye eddig jó volt, talán kivéve az AFP-t, aminek pont az alsó határértékét sikerült megütnöm, de a doki és a védőnő is mondta, hogy ezen aztán végképp ne aggódjak, nincs itt semmi gond. Most pedig jött ez a terheléses cukor sztori, és peeeeersze, hogy kiderült, hogy terhességi diabéteszem van.
A glükóztrutyit meginni egyébként közel sem akkora kunszt, mint amennyire beijesztettek vele. Hányingerem sem volt utána, rosszul sem voltam, tehát eszembe nem jutott, hogy velem majd rossz hírt közölnek egy héttel később. Nagyon drámaian éltem meg a dolgot, mert az evés nálam ugyanolyan szenvedélybetegség, mint a cigi volt anno. Persze kajaügyileg inkább a minőségre megyek, nem a mennyiségre.
A doki elmondta, hogy diétát kell tartanom, itt és itt jelenjek meg diabétesz gondozáson, ahol majd mindent elmondanak. Sírtam két-három napig szinte megállás nélkül, hogy most aztán mi lesz velem, éhen fogok halni, és még ezt az élvezetet is megvonják tőlem.
Mentem hát a diabétesz tanácsadásra, morcosan, hajnalban, mindent és mindenkit utálva. Aztán persze oltári kedvesek és megértőek voltak velem, és rá kellett jönnöm, hogy itt szuper emberek dolgoznak, aminek köszönhetően elkezdett elillanni a rosszkedvem is, és kezdtem pozitívan szemlélni a helyzetet. Aztán néhány nap alatt kiműveltem magam cukorbajból, mit ehetek, mit nem, hogyan kell szénhidrátot számolni, és ami a legfontosabb: kiskapukat találtam! Azaz megtanultam, mit mivel tudok pótolni.
Számomra a legfontosabb az édesség megoldása volt, mert nagyon durván kívánom a terhesség első percétől kezdve, viszont mesterséges édesítők ilyenkor nem igazán jöhetnek szóba a baba miatt. Most olyan diabetikus sütiket gyártok, hogy őrület, a kenyeret is magam sütöm, a cukrom normális, és olyan rendszer állt az étkezésembe, mint még soha. Ja, és kívülről fújom az élelmiszerek szénhidrát-tartalmát :D Később ez még akármire is jó lehet, nem?
Tehát van jó oldala is. Valószínűleg ennek lesz köszönhető az, hogy szép sudár leszek szülés után. Na jó, szép nem, de sudár talán igen.
(Amit Johannáról eddig nem tudtatok: isteni szakács. Hamarosan itt is megtaláljátok az ínyenc terhességi diabéteszeseknek szóló recepteket, és bármilyen bizarrul is hangozzék: jó lesz ;) - a szerk.)
