Annyira, de annyira féltjük gyermekeinket minden rájuk leselkedő veszélytől. Ezek közül is a drog tűnik az egyik legrémisztőbbnek. Az általános iskolások nagy százaléka már kipróbálta a drog valamelyik formáját, a para nem felesleges.
Egy nyugalmasnak induló napon becsöngetett hozzánk Luca (16), lerogyott a konyhaszékre, és elkezdett zokogni. Egy iskolai razziakor füves cigit találtak nála, nem is egyet. Most biztosan mindennek vége. A szüleivel nem mer vagy talán nem akar találkozni, ezért jött hozzánk. A lányokkal éppen vacsorázunk. A kicsi 4, a nagy 6 éves, látják a kétségbeesett arcokat, és kíváncsi szemekkel néznek, hogy akkor most mi van. Luca velünk eszik, és ez aztán így is marad egy pár hétig (persze a szülők hozzájárulásával). „Anya, mi történt?” – ismételgetik a csajok. És mi, felnőttek úgy döntünk, hogy elmondjuk az őszintét, úgyis hallják, hogy mit beszélünk. Szóval az történt, hogy Luca füves cigit szív, amitől sokkal szebbnek látja a világot és aztán újra és újra ebbe a világba vágyik, és már nem érzi jól magát enélkül és igen, sajnos beteg lett. Látom, hogy mindent értenek. Ha valaki füves cigit szív, az egyszerűen rossz.
A hirtelen jött magyarázatból aztán évről évre tudatosított emlék lesz Lucáról, a drogról, kisírt szemekről, egy veszélyről, amit el lehet kerülni. Nem csavarodok a témára, de küzdök a rém ellen, és megragadok minden alkalmat, hogy erről beszélgessünk. És alkalom adódik sajnos elég, bőven. Egy idő után már ők hozzák haza a történeteket a suliból, a Moszkva téri kába fiatalokról, ismerősökről, akik a drog rettenetes bűvöletébe kerültek. Rendesen megbeszéljük, mondhatni elcsámcsogunk a szereplőkön. Például gyakran látunk egy srácot, lehetne modell, szupersztár vagy bármi más, mindig nagy bandával mászkál, igazi vezér. Állítólag dealer.
Több év eltelt már azóta. A lányok épp' a közelmúltban reklamálták, hogy miért nem beszélek a füves cigiről a 8 éves öccsüknek, merthogy ideje lenne, nehogy elkéssünk! Igazuk van, majdnem elaludtam. Egyáltalán, számít bármit is, hogy miről mesélünk? (A félreértés elkerülése végett pontosítok: beszélgetünk.) Mindenesetre nem hagyom ki a drogmeséket, de kizárólag nappalra tartogatom...
Éva
P.S. Kedves Luca! Mindent köszönök!
