A gazdasági válság egyik pozitív hozománya lehet, hogy többet gondolkodunk, és nem feltétlenül pénzzel akarjuk megoldani a karácsonyt. A karácsony ugyanis nem megoldandó kérdés. Hanem szeretet. Na de, hogyan függ össze mindez a környezettudatossággal?
A karácsony eredetileg meghitt, családi ünnep. Mégis, az elmúlt húsz évben egyre gyorsuló ütemben egyre inkább ”elkommercializálódott”. A gazdasági válság egyik pozitív hozománya lehet, hogy többet gondolkodunk, és nem feltétlenül pénzzel akarjuk megoldani a karácsonyt. A karácsony ugyanis nem megoldandó kérdés. Hanem szeretet. És, hogy hogyan függ össze mindez a környezettudatossággal? Most kiderül.
Még van egy kis idő karácsony előtt, most érdemes végiggondolni, milyen karácsonyt is szeretnénk. Érdemes ezt a környezet szempontjából is megfontolni, nem csak divatból: környezettudatosan karácsonyozni ugyanis egyszerre jelent pénzmegtakarítást és azt, hogy
gondolunk a jövőre – a sajátunkra és gyermekeinkére.
Sokan azt gondolják, hogy az egyén úgysem tehet semmit, amikor a milliónyi autó meg a giga-gyárak úgyis tönkreteszik a környezetet. Minél többen változtatják meg azonban a gondolkodásukat, annál nagyobb esélyünk van egy élhető bolygót hagyni a gyerekeinkre. Néha elég pár apró változtatás, és legalább a saját ökológiai lábnyomunkat csökkentjük egy kicsit. A sok kicsi pedig... hát igen, sokra megy.
Első pillantásra például hihetetlennek tűnik, de az igazi karácsonyfa például sokkal kisebb környezetterheléssel jár, mint a műfa. A műfa ellen szóló legkomolyabb érv, hogy műanyagból készül, általában valahol a távoli Kínában gyártják, nem túl környezet- és egészségbarát körülmények közepette. Ez után pedig még több ezer kilométert utazik is, mire a nappalink dísze lehet. Ezzel szemben a fenyőfákat erre a célra telepített ültetvényeken nevelik, a legnagyobb részük pedig csak néhány tucat kilométert utazik Magyarországon belül. Ráadásul a fenyőfa, miközben több évig növöget, legalább annyi széndioxidot megköt, mint amennyi elégetésével a levegőbe kerül.
Fontos az is, hogy egyre több helyen válthatjuk vissza a cserepes fenyőfákat, illetve olyan áruházláncokban is vásárolhatunk, ahol vállalják, hogy minden eladott fa után egy újabbat ültetnek el magyar erdőkben. A legjobb megoldás pedig az lehet, ha saját kertünkbe ültetjük ki a fenyőfát, illetve ott nevelgetjük a kivágásra szánt növényt – esetleg kint díszítjük és minden évben gyönyörködünk benne!
Bár az áruházláncok és lakberendezési üzletek, -hálózatok szeretnek minket rávenni arra, hogy minden évben lecseréljük fenyőfadíszeinket, erre semmi szükség nincsen. Bőven elég a megújuláshogy egy-egy új dísz – vagy a meglévők variálása, – nem szükséges csak azért megvenni, mert meg lehet. A díszeket tehát lehetőleg ne cseréld le minden évben, sőt ha vásárolsz újakat, keresd a régiségeket, lebomló anyagokból készülteket. Az időtálló darabokat
pedig hidd el, sokkal szívesebben teszed majd a fára. Baráti családokkal is évről évre ki lehet
cserélni a készletet, így mindig más színben pompázhat a fa, de a gyerekek úgyis azoknak a
réges-régi díszeknek örülnek majd a legjobban, amiket ők készítettek saját kezűleg.
Karácsonykor tetőzik az ország papírszemét-termelése is, iszonyatos mennyiségű csomagolóanyagot használunk fel ilyenkor. Az a minimum, hogy ezek a szelektív gyűjtőbe kerüljenek, de még jobb, ha már eleve újrahasznosított papírból készülő csomagolóanyagot használunk. Varrhatunk textilzsákot, amibe aztán akár 10 évig is mindig elrejtheti a Jézuska a meglepetést, máris minimumra csökkentettük a csomagolópapírt. Az se baj egyébként, ha maga a tárgy a csomagolás, egy sál, egy váza vagy hasonlók esetében, vagy csupán egy szép
szalaggal díszítjük fel a meglepetést.
Az ajándékok kiválasztásánál lehetőleg törekedjünk arra, hogy ne a szeméthegyeket növeljük, egyszóval olyasmit vegyünk, ami hasznos a megajándékozottnak és másnap nem dobja ki. Sokan jobban örülnek egy élményajándéknak, vagy kisgyerekek esetén az unokák fotóival, rajzaival díszített naptárnak. Egy biztos: ha emlékezetes ünnepet szeretnénk, emlékezetes ajándékokat érdemes keresni.
