Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mit olvassunk, ha gyerekünk egyfolytában kérdez, akaratos vagy krónikus mértékben autómán.
E heti könyvajánlónk a „hihhetetlenül” kíváncsi, „elképesztően különleges” érdeklődésű és/vagy „naggyon durván” éber és szófogadatlan gyerekek szüleinek szól.
Esti mese azoknak, akiket túlságosan sok megválaszolhatatlan kérdés gyötör
A Miért? című könyv nem szülőknek szóló terápiás olvasmány („Istenem, miért van gyerekem? Miért nem nő gyorsabban? Miért kérdezi folyton, hogy miért?”), de képes önbizalmat és új lendületet adni azoknak a hulla fáradt szülőknek, akiknek 3-4 év körüli gyereke egész nap megállás nélkül kérdez és kérdez és kérdez és csak kérdez, és csak még egyet utoljára hadd kérdezzen.
A könyv segít ráébreszteni a szülőt arra, hogy tulajdonképpen a gyerkőc a kérdéseivel a kommunikációt kívánja fenntartani, hiszen pontosan tudja, hogy a kérdésére választ kap majd, mivel ezt már ügyesen megtanulta. Tehát a miért-korszakban tulajdonképpen arról van szó, hogy a gyerek pusztán beszélgetni szeretne. Ha ilyenkor nem törekszünk arra, illetve nem idegesítjük magunkat azzal, hogy tökéletesen kielégítő, tudományosan precíz, mégis számára is érthető válaszokkal próbáljunk mindenáron szolgálni, hanem átvesszük a stafétát, és esetleg mi tesszük fel a kérdéseket, meg fogunk lepődni, hogy milyen kreatív válaszok születnek gyerekünk fejében. Érdemes megvárni, hogy ő fogalmazza meg a válaszokat, hiszen a célja úgyis a beszélgetés, nekünk meg sokkal kevésbé fárasztó, ha őt kell hallgatnunk, és csak kérdéseinkkel irányítanunk a társalgást, mintha a gépies miértezésbe kényszerítjük. Ehhez ad nagyon jó ötleteket Lila Prap könyve, amelyben egy-egy kérdésre sok-sok eredeti és humoros válasszal szolgál a szerző. A könyv kedves és egyszerű illusztrációkkal segíti kérdezni a szülőt, és egy igazán szórakoztató családi együttlétre teremt alkalmat.
Esti mese krónikus, gyógyíthatatlan autómániában szenvedő kisfiúknak
Autók, teherautók, kamionok, versenyautók, rendőr-, tűzoltó- és mentőautók, kisautó és nagyautó... Kisöcsém szobájában néztem körül a minap. Persze még mindig ott figyel a könyvespolcon a Kicsi piros autó összes kalandja rojtosra olvasva, A vakond autója, a Csúcsforgalom Tesz-Vesz Városban, és számos nélkülözhetetlen ismeretterjesztő könyv, mint például a Mi fán terem az autószervíz?.
Nyilvánvalóan fanatikus autóőrülttel állunk szemben, ezt most már beismerem. Emlékszem, hogy egy időben a családi összejöveteleken nekem a hideg garázsban az autóban kellett ülni az öcsémmel, aki akármeddig képes lett volna kattogtatni az indexet, állítgatni a lámpát, le- és felhúzni az ablakokat, na és dudálni, amit csak háromszor volt szabad fél óra alatt. Aztán körbejártuk a kocsit, minden apró karcolás láttán elkomorodott a kis tekintete, és hosszan kellett magyarázni, hogy mitől lett beteg az autó. És ez hosszú hónapokig így ment. Nagyot nőhettem a szemében, amikor egyszercsak – minthogy új barátom lett – egy aranyos kis zöld autóval érkeztünk hozzájuk, na innentől legalább nem én ültem a garázsban vele.
És noha ma már iskolás a kisöcsém, a szobájában még mindig csak egyre bonyolultabb lesz az épülő közlekedési hálózat. Nehéz is, és könnyű is neki ajándékot venni, hiszen mindegy hogy mi, csak valami autós legyen, ugyanakkor bármit is nézek ki, számítani kell rá, hogy már van olyanja. Meg persze azért nem szívesen veszek gagyi dolgokat csak azért, hogy tovább szaporítsam a 10 év múlva kidobandó kacatok sokaságát.
Idén Karácsonykor én ehhez az egész őrülethez legfeljebb már csak egy könyvet tudok nyugodt szívvel, tiszta lelkiismerettel hozzátenni: az Autósmeséket mai mesemondóktól.
A barátságos méretű, és kedves rajzokkal illusztrált kötetben többek között Berg Judit, Lackfi János, Kiss Ottó, Nógrádi Gábor és Békés Pál mesél na miről? Hát AUTÓKRÓL!!!
A meséket felolvasáshoz is ajánlom, de inspiráló első olvasmányélmény is lehet mindazoknak a gyerekeknek, akik autószerelőnek, benzinkutasnak, teherautósofőrnek, autóversenyzőnek vagy rendőrnek készülnek, esetleg ezeknek mind egyszerre.
Esti mese azoknak, akiknek képtelenség fellőni a pizsamát
Utolsó ajánlatom azoknak a kis hisztigépek szüleinek, bébiszittereinek, rokonainak és hozzátartozóinak szól, akik egyszeűen nem hajlandóak ágyba bújni este, ha már rég ütött az óra, mert ezer indokot találnak arra, hogy nekik mi minden dolguk van még aznapra, és egyébként sem álmosak egy kicsit sem. Legyen a valódi ok akár klasszikus túlpörgés vagy figyelemhiány, mindenképp javaslom az úgyis reménytelen kiabálás és kétségbeesés helyett utolsó-utolsó mesének a Tony Ross sorozatból a Nem akarok lefeküdni! című kötetet.
Egy aranyos, de rém durcás és nehéz természetű, enyhén szólva akaratos királylány – aki nyugodtan lehet persze királyfi is – lefekvés körüli hercehurcájáról szól. A kedves rajzokon el lehet mélázni, a történet pedig igény, eset és ízlés szerint némi kreativitással estéről estére átszabható. Citromfű teával és levendulaolajos aromalámpával kísérve a napi rutin záróakkordjaként biztosan meghozza a várva várt megnyugvást és elcsendesülést 2-5 éves korig.
A Pagony honlapján belelapozhatsz a könyvekbe!
