Egy állat – leginkább kutya – támadása nemcsak testi, hanem lelki sérülést is okoz áldozatának.
Egy állat – leginkább kutya – támadása nemcsak testi, hanem lelki sérülést is okoz áldozatának. Egy most megjelent kutatás szerint gyermekkorban különösen nagy a hosszan tartó és nehezen megszüntethető lelki panaszok, a poszttraumás stressz szindróma esélye.
Ki ne emlékezne még arra, hogy még néhány évtizeddel ezelőtt is a televízió híreibe kívánkozó esemény volt, ha egy kutya valahol megharapott egy kisgyereket, mely után a sajtó nyilvánosságát kérték az állat gazdájának megtalálásához és az oltási könyv adatainak beszerzéséhez. Az utóbbi években mintha eltűntek volna ezek a hírek a tévéből és a rádióból, ami persze nem jelenti azt, hogy mostában megritkultak volna a kutyatámadások.
Az állat fogai által okozott sérülés azonban szerencsés esetben viszonylag gyorsan meggyógyul – nem úgy, mint az átélt izgalom okozta lelki károsodások. Egy most megjelent cikkben kínai kutatók arról számolnak be, hogy az állattámadások gyermekkorú áldozatai esetében lényegesen nagyobb az úgynevezett poszttraumás stressz szindróma (PTSS) kialakulásának esélye, mint felnőttkorban. A tünetcsoport jellegzetessége, hogy rövidebb-hosszabb idővel az átélt megrázkódtatás után indokolatlan félelemérzés, szorongás jelentkezik az érintettnél, aki gondolatban újra és újra átéli a történteket. Gyermekeknél nem ritka, hogy hallgatásba burkolóznak, magukba fordulnak, senkinek nem beszélnek problémájukról, melyre így csak későn derül fény.
A pekingi egyetemen most lezárult vizsgálatban 358, öt és tizenhét év közötti gyereket vizsgáltak, akik legtöbbjét kutya támadta meg, de nem volt ritka a macska-, nyúl-, patkány- vagy tengerimalac-harapás sem. A sérülés akut ellátása után három hónappal elvégzett vizsgálatok szerint 19 gyereknél észlelték PTSS tüneteit. A betegség előfordulását nem befolyásolta a gyermek életkora és neme, azaz minden életkorban nagyjából azonos gyakorisággal jelentkezett a lányok és a fiúk körében is. Egyedüli befolyásoló tényezőnek a kórházi ellátás számított, hiszen a 19 eset több mint fele azok körében fordult elő, akik sérülésük folytán kórházi kezelésre szorultak – noha ők a teljes csoport mindössze egytizedét alkották.
A Pediatrics című lapban a szerzők hangsúlyozzák, hogy az általuk észlelt 19 eset valószínűleg csak a jéghegy csúcsa, hiszen sok gyerek nem osztja meg problémáját a felnőttekkel, és elég nagy lehet azon esetek száma is, amikor a tünetek súlyossága még nem indokolja ugyan a PTSS diagnózisának kimondását, ahhoz viszont eléggé súlyosak, hogy az áldozat későbbi életét és fejlődését megnehezítsék.
De mit tehetünk akkor, ha éppen egy acsarkodó kutyával nézünk farkasszemet? Az MTI szakértője válaszol.
