Bebea gátvédelemmel szerette volna világra hozni első gyermekét, ám aztán ő maga kérte az orvost, hogy siessen a vágással, hogy minél hamarabb túl legyen a szülésen. A kismama a vajúdás alatt morgott és annyira szétharapta a száját, hogy két napig úgy nézett ki szülés után, mint Geronazzo Mária. Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!
2009. június 22. hétfő: Sírva hívom Zolit (örömömben - bánatomban!?) , - Két csík lett. Most mi lesz? Ő virul. Már az esküvőkor elterveztük a nászút után jöhet a baba, igazából már évek óta nem szedtem gyógyszert így ezzel nem volt gond. De hogy ilyen hamar!?
Július 6. csütörtök: Dokim egy kis vidám, rendkívül udvarias, és nem utolsó sorban elismert nőgyógyász. Megvizsgál, halkan, megjegyzi: - Ez bizony egy szép terhesség, ott ver a kis szíve. Sírok. Zoli virul. Ekkor már hathetes várandós voltam.
Alapjában véve nagyon szép 9 hónapunk volt. Leszámítva a korai időszakban a hányást a lépcsőházban és az ülve alvást a gyomorégés miatt. De tudtam ennek előbb-utóbb vége lesz, bent nem maradt még pocaklakó. Kismamajóga, jókedv, készülődés, málnalevél tea.
A ctg vizsgálatok viccesek voltak, mindig meg kellett ismételni – miattam – mindig bepörgettem a kiscsajt, ha mellettem vajúdott valaki, vagy újszülöttet hoztak. Így már megszokott vendégek voltunk estefelé a szülőszobán... már egészen ráhangolódtam.
2010. február 16. kedd: Végre sikerül higgadtnak maradnom a tappancsokkal a pocakomon, így egy teljesen jó szívritmus összehoztunk. Örülök, végre. Azért doki még megvizsgál. Kétujjnyi.
- Holnap szülés-, közli. Ezt nem gondolja komolyan? De komolyan gondolta! Sírok. Most mi lesz? Zoli virul. Végre megérkezik Bogi.
Végül komolyan vettem, hogy tényleg szülünk, este még kis munka, kis hátfájás. Féltem, nagyon, de készültem, most már itt a vége már csak pár óra, akárhogy is, de végigcsinálom. (-juk). Természetesen, semmi nyafogás, hiába mondja az anyukám: - Ehhez neked nem elég magas a fájdalomküszöböd, biztos nem akarsz császárt? - Nem - inkább nem.
2010. február 17.
7:45 Másnap reggel, hopp bepisiltem, ja, nem... Zoli, ne menj dolgozni, ma ne!
8:00 A klinikára megyünk, szerencsére közel van, igazából közelebb van gyalog, mint kocsival, de most izgulunk, nem kockáztatunk, bár gondoltam nem leszek olyan szerencsés, hogy 5 perc alatt megszülök.
8:15 Felvesznek az osztályra, ott semmi extra, még sok mosolygás, 15 perces fájások. Elégedetten beülök a kádba, senki más nincs rajtam kívül, aki szeretné... Csak az enyém. Meleg víz, illóolaj. Zoli. 4 óra múlva még mindig ücsörgök, szépen tágul. Mondják ők. Persze nem nekik fáj. Vagyis dolgozik a méh - merthogy végig ezt mormoltam a fájások alatt.
13.00 Kitessékelnek ctg-re, minden rendben van, picurim okés. Küzdi magát lefele. Zoli dörzsöli a derekam. Erősebben. Ennek később még meglesz az eredménye. Dokim azt mondja, 2 óra múlva megszületik. Gondoltam, ez akkor gyors lesz. De persze nem.
15.00 Annyira lelassultak a fájások, hogy még pihenni is tudtam egy kicsit, (bár nagyon kicsi volt) ami akkor ott nagyon jól esett, hogy békén hagynak.
Mint később kiderült, Bogit beelőzte Zselyke, a dokim másik „babája”, aki második babaként, nagyon sietett és kibújt 3 óra alatt, így először az ő anyukáját kellett ellátnia. Bár akkor ez engem annyira nem érdekelt.
16:00 Végre rám került a sor, kaptam egy kis gyorsítót, hát az tényleg hat. Nem kicsit! Próbanyomás. „ Ne morogjon, anyuka, lefele nyomjon!” Hah, könnyű mondani, cseréljünk! Kérdezi, tudok-e úszni. Gondoltam, ilyenkor ilyen hülye kérdés. Persze, NEM. Akkor hiába próbálja így elmagyarázni. Zoli a kezemet szorítja. Ja, és befogja a számat, hogy ne morogjak. Még a felsőajkamat is elharapom, ott, akkor ezt nem annyira érzem, utána két napig úgy nézek ki, mint Geronazzo Mária. Utolsó nyomások. Látják a fejét, állítják. Nem hiszem el. Zoli benéz. Tényleg. Dokim magyarázza, hogy a következő nyomáskor érzéstelenít. Utána metsz. Mindegy, doki, siess, ne magyarázz - gondoltam. (Nesze neked gátvédelem, az érdekel a legkevésbé.) Segít és kész. Aztán jön a fájás. „Metsszen már, doktor úr!” - kiabálom, ők jót nevetnek.
17:08 Aztán kis pirosan, véresen, meggyötörve kicsusszan, fordul, és már sír is. Bogi. 2850 gramm, 51 cm. 10/10 pontot kap. Zoli, szerelem első látásra, (mint velem) és most már itt van velünk több mint három hónapja. Boglárka. A legjobb baba, sokat alszik, keveset sír, ritkán kakál.
Annyira nem is volt szörnyű.
Bebea
