Aggaszt a nyári szünet?
Ma van az utolsó tanítási nap az iskolákban, az óvodák pedig június eleje óta általában félgőzzel, összevont csoportokkal üzemelnek – és ferde szemmel néznek azokra a kicsikre, akiket bevisznek. A szülők törhetik a fejüket, hogy hogy oldják meg a két és fél hónapos nyári szünetet úgy, hogy a gyerek se unja magát halálra, a család is együtt legyen, és ne kelljen egyhavi fizetést kifizetni egy nyári táborra.
Mondhatnám, hogy szerencsések azok, akik kisebb testvérrel vannak otthon, így a gyermekfelügyelettel nincs gondjuk. Viszont nehezen hiszem, hogy az otthon lévő anyukák több mint 10 héten keresztül le tudják foglalni az egyébként már óvodás-iskolás gyerekeiket úgy, hogy a kicsik ne unatkozzanak, változatos programjaik legyenek – plusz legyen minden nap meleg étel az asztalon (és mindeközben ők ne váljanak frusztrálttá). Kivéve persze a bezzeganyákat.
A hozzám hasonló átlaganyák (bocs, szaranyák) számára rémálom is lehet a szünidő, ezért a minap elővettem egy naptárt és a nagyszülők segítségével megterveztem a nyarat. Sokat jelent, hogy van hadra fogható nagymama, aki 1-2 hétre bevállalja a gyerekeket. Az iskolai tábor is egy hét, és kacérkodom a gondolattal, hogy egy reggeltől délutánig tartó elfoglaltságot jelentő úszótáborba is beíratom a csajokat. Lesz még két hét közös családi nyaralás, és már szinte el is telt a nyár. A fennmaradó időben úgy érzem, képes leszek izgalmas közös programokat szervezni, játszóterezni, állatkertbe, strandra menni – és be fogom vetni a foglalkoztató füzeteket is, amikről egy külön posztban írok majd.
Barátnőkkel is össze lehet fogni, összeereszteni a kölyköket, fagyizni-kávézni, moziba menni, mesét olvasni, kézműveskedni, betenni egy mesedvd-t, társasozni vagy akár olvasást gyakorolni az iskolás korúakkal. Most, hogy végigvettem a lehetőségeket, már nem is annyira ijesztő ez a hosszú nyár. És nektek?
