születéstől az egyetemi tanulmányok végéig átlagosan 30 milliót költenek el egy gyermekre a családok, így évente átlagosan 1,26 millió forintba kerül egy gyermek nevelése.
A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet egy 2007-es felmérése szerint a születéstől az egyetemi tanulmányok végéig átlagosan 30 milliót költenek el egy gyermekre a családok, így évente átlagosan 1,26 millió forintba kerül egy gyermek nevelése. Ebben az összegben nemcsak a készpénz-kiadások vannak benne, hanem összegezték a háztartási munka becsült értékét is. Manapság egyre kevesebb gyermek jön a világra, viszont a megszületett gyerekek szüleiknél minden bizonnyal jóval magasabb színvonalon élnek majd. Mindez természetesen a vásárlóerő évtizedes növekedésének tudható be, ezzel párhuzamosan pedig a szülők is többet költenek gyerekeikre – derül ki a GfK Hungária kutatási eredményeiből, amelyet a Privátbankár cikke idézett
.
Egy gyermek születése alapvetően megváltoztatja a háztartás költségvetési szerkezetét: bizonyos kiadások csökkennek, viszont újak bukkannak fel. Mérések szerint egy gyermek évente 288-417 ezer forintnyi árut (élelmiszert és tartós fogyasztási cikket) fogyaszt el. Legtöbbe az egykék kerülnek, az egy főre jutó költség a három vagy több gyereket nevelő családban a fenti intervallum alsó szélén mozog.
A KSH adatai szerint a családok 35 százalékában nincsen gyermek, 34 százalékuknál egy gyermek van, míg a kétgyermekes családok aránya 23 százalék, a 3 vagy több gyermeket nevelőké pedig 8 százalék. Egy biztosító-társaság napokban végzett felmérése szerint a gyermekvállalás vágyát elsősorban az egzisztenciális félelmek szorítják háttérbe. A kutatásból az is kiderül, hogy ez a probléma leginkább a nőket érinti: nem érzik biztonságban munkahelyüket, és úgy gondolják, kisgyerekes anyukaként hátránnyal indulnak egy állás megpályázásakor. A válaszadók közel egyharmada fizetéséből és állami juttatásokból nevelné fel gyermekét. (azt hiszem, ebben nincsen sok újdonság – elkezdtem tűnődni, ugyan miből másból nevelnék fel, nem sorolták fel, mit lehetett még válaszként megadni).
A válaszadók, illetve általánosságban a kisgyermekes családok várakozásai és tapasztalatai szerint egy gyermek felnevelése mai árakon számolva mintegy 15 millió forint plusz költséget jelent a családnak a főiskola/egyetem elvégzéséig. Bár ez az összeg kevesebb a TÁRKI által korábban mértnél, az anyagi nehézségektől való félelem következtében a párok egyre kevesebb, átlagosan 1,6 gyermeket terveznek, valamint egyre inkább kitolódik az első gyermek érkezésének időpontja is.
Nézem a gyerekeket, egyelőre nem bírom kiszámolni, honnét kerülnének havonta és fejenként nyolcvanezerbe (környezetemben is csak egy ilyet ismerek, aki méregdrága magániskolába jár), de egy gondolatot azért elindítanak ezek a számok. Nevezetesen hogyha a természetbeni szolgáltatásokat (elsősorban az ovit, a bölcsit, az iskolát) beleszámítjuk, akkor a lesajnált magyar családtámogatási rendszer bizony hozzátesz havonta majdnem még ugyanannyit családi pótlék, valamint szolgáltatások formájában. Az ovikon, bölcsiken túl még számításba vettem a kerületben az egyéb intézményeket is, nem dolgoznak kevesen a nevelési tanácsadóban, sem a gyámügyön, sem a családsegítő szolgálatnál. Még ha személy szerint nekünk nem is volt nagyon dolgunk velük. Az IMF valószínűleg rossz helyen kapirgált, mikor az fejenként évi három-négyszázezerbe kerülő, maximum három évig járó gyest támadta – ennél sokkal nagyobb költségek jelennek meg máshol. Persze tippeket azért nem nagyon szeretnék adni nekik.
Ahol biztos, hogy nem költenek egy milliót évente a gyerekre
2009-ben több mint minden ötödik gyerek olyan családban élt, ahol nem volt aktív kereső. Hazánkban a szegény gyerekek kétharmada a kistelepüléseken él, s ez az adat várhatóan tovább nő a jövőben. Ezeken a helyeken nincs munka, és várhatóan nem is lesz – főleg nem azoknak, akik semmiféle piacképes végzettséggel nem rendelkeznek, mintát nem látnak maguk körül sem rendszeres munkára-tanulásra, sem a felemelkedésre. Magyarországon 620 ezer 18 évnél fiatalabb él a szegénységi küszöb alatt, és ezen belül mélyszegénységben nevelkedik legalább 2-300 ezer gyermek, de pesszimistább számítások szerint számuk ennek duplája is lehet, attól függően, mit is nevezünk mélyszegénységnek. Aki nem gondolja, hogy ma tömegeknek tekinthető csoportok élnek ma Magyarországon valódi, dickensi szegénységben, ahol sem fűtés, sem vakolat, sem cipő, sem külön ágy, időnként alapvető élelmiszerek sem, az olvasgathatja L. Ritók Nóra “Nyomor széle” blogját a Figyelőneten. Amíg nem kezdtem el olvasni, magam is nehezen hittem el mindezt, hiába nőttem fel valamikor a nyolcadik kerület pocsékabbik részén, a vécé nélküli szoba-konyhák világában, cipője és emberi fogyasztásra alkalmas ennivalója azért ott is mindenkinek volt, fel lehetett kapcsolni a villanyt, és a csapból folyt a tiszta ivóvíz. Ma sokaknak ennyi sem adatik meg, a családtámogatási rendszer pedig a visszájára fordulhat. “Van gyereke?”- tette fel valamelyikük a kérdést a segítőknek. “Nincs.”- jött a válasz, amire megdöbbentő kérdés érkezett “Hát akkor miből él meg?”
Szóval a skála egyik végén az évi egy-másfél millióba kerülő kicsik, a másikon pedig az önnön létükkel a család létfenntartásához jelentősen hozzájáruló apróságok. A két csoport közt természetesen nincs semmiféle átjárás, esélyegyenlőségről beszélni, akár a világ legjobb oktatási rendszerével együtt is, valószínűleg hiú ábránd. Mindez 2010-ben, Magyarországon.
