Egy kötött néni, sámánhajjal, két szétálló, fütyire emlékeztető, rózsaszín mellbimbóval éppen egy gyereket nyom ki a kötött, szőrös punciján. Ő a szülős baba, aki egy anyuka, Sharon Coleman kötőtűjéből pattant ki.
Coleman szerette volna, ha hároméves kislánya is jelen van kishúga születésénél, - mivel otthon szülést tervezett,- így oktataó céllal kötött neki egy szülősbabát. A termék azóta igen népszerű lett, ezért Coleman árulja is, 150 dollárért (mintegy 28 ezer forintért) az interneten.
Kapott érte számos díjat és dicséretet, de inkább kritikát: művét legtöbben hátborzongatónak, sőt gusztustalannak tartják. Ezek azonban nem tántorítják el, mivel szerinte a negatív kritika alapja pusztán a tudatlanság, mert a szülés szép és természetes. Az áru fogy, de arról Coleman sem tud, hogy a szülők a gyerekeknek veszik-e a babát, vagy inkább maguknak, emlékbe. Valószínűleg az utóbbi, hiszen többnyire mindenki olyan nénit rendel, amilyen ő maga, megegyező haj- és szemszínnel, van, aki még tetoválást is kér rá, jegygyűrűt pedig alapból mindegyik baba visel. A néni egy kisfiút nyom ki magából, a kisbabának még köldökcsonkja és legombolható köldökzsinórja is van, a végén egy szép piros méhlepénnyel. Aki majd' meghal egy szülős néniért meg a kisfiáért, ám sokallja érte ezt az összeget, az a kötésmintát is megvásárolhatja, és legyárthatja maga, ez mindössze 15 dollár.
Amikor először megláttam, hogy egy kötött baba egy másik babát nyom ki magából egy bozóton keresztül, úgy gondoltam, ez a világ legocsmányabb dolga. Most azonban, hogy ennyit írtam róla, és nézem megszállott, ábrándos tekintetét, kezdem megszeretni. Ne izguljatok, kötni azért nem kezdek el.
