Vajon (a pozitív lelki dolgokat most figyelmen kívül hagyva) milyen hatással van a gyermekünk apjára, ha bent van a szülésen és látja, ahogy eltorzult fejjel préseljük ki azon a helyen a gyereket, ahová ő a gyönyör reményében egész mást szokott dugni? Nem keltünk benne maradandóan rossz emlékeket, ha hagyjuk, hogy meglássa a disznóvágáshoz hasonlító körülményeket: vért, véres edényeket és rongyokat széttett lábaink között? Beszélgettetek már őszintén a párotokkal, hogyan élte meg a nem mindennapi látványt? Heti kérdés.
Eddig azt gondoltam, a szülés a pasik számára sokkal szebb élmény, mint nekünk, nőknek, hiszen úgy látják világra jönni gyermeküket, hogy közben egy kicsit sem fáj nekik (kivéve, ha anya elszorítja egy-egy fájásnál a kezüket). Nem értettem meg azokat a férfiakat, akik nem voltak hajlandók bemenni a szülőszobába, inkább kint várták meg, amíg asszony kipréseli magából a gyereket. Azt hittem, urban legend, hogy a szülés után egy életre elmegy a férfi kedve attól, hogy nőként érjen gyermeke anyjához, ám mostanában egyre több helyről hallom azt, hogy a pasikat megviseli a látvány.
Egy pszichoterapeuta ismerősöm egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: ő megtiltaná a férfiaknak, hogy bemenjenek a szülőszobára, mert olyan (akár tudat alatti) élményeket szerezhetnek, amelynek következtében a szexuális érdeklődése teljesen megszűnik asszonyuk irányában, hiszen a szüléssel a nőből anya lesz. Az anya és a szex pedig nem mindenkinél kompatibilis.
Apukák, mi erről a véleményetek?
