Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A játszóterünkön van egy kismama, aki még nálam is kiveri a biztosítékot a nyilvános szoptatásával.
Először is leszögezném, hogy semmi problémám nincs a nyilvános helyen történő szoptatással, magam is gyakran tettem mellre közterületen kisbabámat, ha épp út közben éhezett meg.
Igaz, arra mindig figyeltem, hogy lehetőleg feltűnés nélkül etessem meg, rejtve a kíváncsi tekintetek elől. A játszóterünkön viszont van egy kismama, aki még nálam is kiveri a biztosítékot a nyilvános szoptatásával.
Olyan, mintha direkt provokálná az oda járó anyukákat és apukákat: reggel elfoglalja helyét egy padon, és míg nagyobb gyereke játszik, addig fütyire vetkőztetett hat hónap körüli babája az ölében tölti az időt, cirka félóránként a mellre tapadva. A hölgy nem szégyellős, seperc alatt előkapja hatalmas tőgyeit és akkor sem zavartatja magát, ha a kölyök már rég teljesen másra figyel – mellei ilyenkor is szabadon folynak szerteszét, környezete legnagyobb megdöbbenésére.
Ha egy helyes anyukáról lenne szó, lehet, hogy mindenki másképp állna hozzá, de ez a nő egy ápolatlan, zsíros hajú, szakadt, gyűrött nő, vagy tizenöt kiló súlyfelesleggel és még így is folyton tömi magába az édességet a padon. (Amikor épp nem a csöcseit mutogatja.) Mióta Miss Csöcsi a játszótérre jár, az apukák elmaradoznak, mint mondják, elmegy az életkedvük is a látványtól. Az anyukák pedig egy emberként fordulnak el félóránként, amikor a nő emelni kezdi a pólója szélét.
Nóra
