Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Zsömi legújabb beszámolójában arról mesél, hogyan zajlik egy meddőségi kivizsgálás.
Zsömi, akinek teherbe esési kísérleteit régóta nyomon követhetik az olvasók, legújabb beszámolójában arról mesél, hogyan zajlik egy meddőségi kivizsgálás: milyen vizsgálatokat végeznek a férfiakon és nőkön; és megosztja az olvasókkal saját átjárhatósági vizsgálatának eredményeit is.
Összesen egy év védekezés nélküli rendszeres, és peteérés-orientált házasélet és 6 Clostylbegittel támogatott, sikertelen ciklus után belekezdtünk egy alapos meddőségi kivizsgálásba. A WHO egy év rendszeres, és védekezés nélküli házasélet után javasolja a vizsgálódást, egy év alatt az egészséges párok 80-85 százalékánál beköszönt a gyermekáldás. Itthon néhány konzervatívabb orvos két évig kézlegyintéssel intézi el az aggódó anyajelöltet, ami egyrészt jó, mert sokan hajlamosak parázni, és már egy-két sikertelen hónap elteltével orvosért kiáltanak, másrészt viszont rossz, mert ha valami gond van, akkor csak az időt pazaroljuk és a homokba dugjuk a fejünket, ha nem kérünk segítséget.
Az sem mindegy, milyen szakembert keresünk fel, mert a doktor bácsi, akinél jómagunk is születtünk, lehet, hogy nagyon kedves és vizsgálat nélkül is felírta a fogamzásgátlót tinikorunkban, de nem valószínű, hogy naprakész a legújabb tudományos eredményekből és lépést tart a brit tudósokkal.
A vizsgálatok minden intézményben és szakorvosnál azonos protokoll szerint történnek, Budapesten és vidéken több meddőségi centrum áll rendelkezésünkre. Célszerű rögtön egy ilyenbe bejelentkezni, mert sok felesleges kört spórolunk meg és kérdéseinkre hozzáértő válaszokat kaphatunk. Mi is így tettünk, első körben egy fővárosi meddőségi központ orvosának magánrendelését kerestük fel, aki az első konzultáció során alaposan kikérdezett bennünket az előzményekről és figyelmesen áttanulmányozta korábbi leleteinket is – ezeket, ha vannak, mindenkinek érdemes magával vinni! Aztán elmagyarázta, hogy kinek milyen alapvizsgálatokat javasol, amelyeket majd az eredményektől függően továbbiak követnek.
1. Férfiaknak spermiogram és vérvétel
Férjem egyszer már átesett a spermavizsgálaton, de mivel azóta sok idő eltelt, és az eredmények hónapról-hónapra változhatnak, most újra hősiesen helytállt. A szakintézményekben általában 3-5 nap önmegtartóztatás után a helyszínen kialakított szobában kell ejakulátumot produkálni, amit az andrológusok megvizsgálnak. Megnézik az ejakulátumban a spermiumok abszolút számát, azt, hogy ezen belül mennyi az életképes spermium, milyen a mozgásuk sebessége, és iránya és milyen az alakjuk. Az ondóból és a vizeletből bakteriális tenyésztést, vérből pedig hepatitis panelt, HIV-tesztet és egyéb vírusokat néznek. Ritkán szükség lehet prosztatavizsgálatra is, de jó esetben a pasik ezt megúszva már végeztek is. A férjemnél szerencsére semmilyen problémát nem találtak.
2. Nőknek nőgyógyászati vizsgálatok, vérvételek és átjárhatósági vizsgálat
Mi nők, ennél jóval több macerát kell, hogy elviseljünk. A vérvétel a legkevesebb, aki gyereket szeretne, jobb, ha az ájuldozást leküzdi vagy elfelejti. A ciklus 3. és 21. napján hormonvizsgálatokat végeznek: a 3-on az FSH, LH, Ösztradiol, Prolaktin, Tesztoszteron, DHEA-S, TSH, T3, és T4, a ciklus 21. napján pedig a Progesteron és Prolaktin értékeket vizsgálják.
Szerencsére egy vérvétellel több bakteorológiai- és vírustesztet is letudhatunk, megnézik, védettek vagyunk-e toxoplazmózisra, voltunk-e rubeolásak, clamydiásak (ezt a férfiaknál is nézik), szűrik a HIV-et, a Hepatitist és még egy csomó más fontos dolgot.
A meddőségi központokban annyival könnyebb a helyzetünk, hogy egyrészt a hormonvizsgálatok miatt nem kell éhgyomorra menni vérvételre, másrészt a legtöbb intézményben külön laborban fogadják a kivizsgálásra és kezelésre várókat, tehát nem kell több órát sorban állni más vizsgálatokra érkezőkkel együtt.
Az orvosom a vérvételen kívül nálam alapos nőgyógyászati vizsgálatot is végzett: tapintással ellenőrizte a méhet, vett hüvely és méhnyak-váladékot rákszűrés és bakteorológiai tenyésztés céljából, majd jött a rettegett átjárhatósági-vizsgálat.
Ebből háromfélét szoktak csinálni: ultrahanggal vagy röntgennel – ezek ambulánsan elvégezhető, kevésbé megterhelő beavatkozások, vagy laparoszkópiás vizsgálatot, ami viszont már kisműtétnek számít, viszont a legpontosabb képet adja a méh és a petevezetők állapotáról.
Én az ultrahangos átjárhatósági vizsgálatot élvezhettem, ami a következőképpen zajlott: a doki egy kb. hímzőfonal vastagságú katétert megpróbált felvezetni a hüvelyen és a méhnyakon át a méhbe, de nem nagyon sikerült. Kb. 3 perc próbálkozás után elnézést kért, és egy csipesszel megfogta, majd kihúzta méhnyakat, hogy át tudja rajta tuszkolni a cuccost. Ez kb. olyan érzés, mintha a hüvelyeden keresztül akarnák kihúzni a méhedet, vagyis: borzalmas. Miután a katéter eljutott a célba, a doki egy kis folyadékot, vagyis kontrasztanyagot juttatott a méhen keresztül a petevezetőkbe és a folyadék útját ultrahanggal megfigyelte. A vizsgálat ezen része már fájdalommentes volt, és összesen 2-3 percig tartott.
Azt mondják, a röntgenes átjárhatósági kellemetlenebb, illetve ha elzáródások vannak a petevezetékekben, akkor fájdalmasabb is. Esetemben a „lötty"akadálytalanul kijutott a hasüregbe, vagyis a petevezetőim átjárhatóak voltak, de a méhszájam hegesedett a korábbi conisatio (méhszáj szövettan) miatt és a méhnyakam extrém módon hátrahajló és nehezen megközelíthető. Mindezek miatt a doki inszeminációt javasolt.
Zsömi
