Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Zsömi folytatja küzdelmét a gyermekért, gyógyszeres kezelésnek veti alá magát.
Zsömi folytatja küzdelmét a gyermekért, a sok sikertelen kísérlet után bizakodva kezdi el szedni azt a gyógyszert, amelyről az orvosa azt mondta, segítségével 2-3 hónap alatt teherbe fog esni. A vágyott két csík azonban nem hajlandó megjelenni a teszten, így kétségbeesett lépésre szánja el magát: specialistához fordul kivizsgálásra.
Izgatott voltam. Elérkezett végre a nap, amikor elkezdhettem szedni azt a gyógyszert, amit még körülbelül 8 hónapja írt fel a prof „ettől 2-3 hónap alatt terhes lesz" – felkiáltással. Mit nekem 2-3 hónap – gondoltam vidáman és kissé elbizakodottan, majd rögtön a tabletta lenyelése után beütöttem egy kalkulátorba az utolsó menstruációm időpontját, hogy lássam, mikor szülök. Az első gyógyszeres ciklusban a 2. naptól az ötödikig napi egy tablettát szedtem, a második hónapban már napi kettőre nőtt az adagom. Rendszeres orvosi kontrollra is szükség volt a mellékhatások – cisztaképződés, hiperstimuláció – elkerülése érdekében.
A menstruációs ciklus 10. napja körül a doktornőm hüvelyi ultrahanggal ellenőrizte, hogy melyik petefészekben hány darab tüsző érik, illetve hogy érik-e egyáltalán. Nem volt gond, 3-4 petesejt is növekedett egyszerre, így akár ikrekre is volt esély. A doktornő a tüszők mérete alapján megsaccolta, hogy mikorra várható a tüszőrepedés, és javasolta, hogy a kijelölt időpontig tartózkodjunk a házasélettől, de utána ne fogjuk vissza magunkat. Az első hónapban még vicces volt orvosi utasításra szexelni, a negyedikben már kissé kínos. A csodaszer nálunk nem vált be, nem lettem terhes.
Közben lassan és alattomosan elkezdődött egy változás, szinte észrevétlenül csúsztunk bele. Életünket ciklikussá tette a hőmérőzés, peteérés-figyelése, az orvoshoz mászkálás. A menstruáció közeledtével egyre kétségbeesettebben figyeltem a jeleket, magas-e a hőm, feszül-e a mellem, érzek-e már VALAMIT? Soha nem tartoztam a mániákus tesztelők közé, akik már a szeretkezés másnapján reménykedve figyelik a csíkokat és a nem létező jelekről készült fotókat különböző fórumokon osztják meg sorstársaikkal. Engem inkább idegesített a teszt, hogy nem és NEM akar pozitív lenni, szinte már gyűlöltem a lakmuszt, hogy lehet ilyen szart gyártani, hogyhogy nem képes egy nyomorult kis csíkot produkálni? Rajzoljak rá filccel, csak hogy legalább egyszer lássak 2 csíkot?
Hat sikertelen hónap elteltével jutott eszembe ez az elmebetegség, aztán lehiggadtam, és beletörődtem, hogy itt bizony alaposabb kivizsgálásra lesz szükség. Nyár lévén, adtam magunknak még néhány spontán hónapot, ami szintén eredménytelenül telt. Ősszel remegő gyomorral tárcsáztam egy barátnők által ajánlott specialista számát, akinél elkezdtük a kivizsgálást.
