Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szülők leírják, hogyan tűnt el (és lett meg végül) gyermekük, vagy ők maguk gyerekkorukban hogyan szöktek el szüleiktől.
Gyerekelvesztés elleni ötleteket bemutató posztunkra rengeteg érdekes hozzászólás érkezett, amelyben a szülők leírják, hogyan tűnt el (és lett meg végül) gyermekük, vagy ők maguk gyerekkorukban hogyan szöktek el szüleiktől. A leírt történetekből szemezgettünk.
„Egy szép májusi ovis kiránduláson a Szegedi Vadasparkban, ahova elkísértem a gyerekeimet, s az óvónénik kérésére - más szülőkhöz hasonlóan - néhány elkíséretlen gyerekre is figyeltem, szóval ott történt, hogy valami játszótéri kavarodásban megfogtam egy csöpp kisfiú kezét, s magammal húztam. Nem is lett volna semmi baj, csakhogy a kisfiú egy másik város másik ovijának növendéke volt..." – számol be Brumibaby.
Pikka nevű olvasónk 40 évvel ezelőtti megoldást mutat be a gyermek vízparton történő biztonságban tartásához: „Egy ismerős, jó 40 évvel ezelőtt gyakran járt a gyerekeivel a Dunához a telkükre. Bement a vízbe, megnézte, meddig mehetnek be a kölykök. Fogott egy kötelet, megfelelő hossznál egy fához közözte, másik felét meg a gyerek derekára. Nem volt gond."
Szövetszöcske saját sztorikat mesél gyermekkorából:
„Emlékszem amikor kb. 4-5 éves voltam, nagyáruházban shoppingolni voltunk a szülőkkel, én meg meguntam, felléptem a ruhaosztályon fellógatott kabátok közé, aztán órákon keresztül gondolkodtam a világ folyásán, közben bemondták a nevemet a hangosbemondóba, bezárt az áruház, mindenki engem keresett (hasonkúszásban is, emlékszem egy eladónő pont előttem hasalt, próbált lábakat nézni, persze nem látott, mert én ugye a dobogón áltam, kabátok meg eltakartak). Aztán egy idő után kielmélkedtem magam és előjöttem. Ugyanazon a nyáron nyaraltunk a Balatonnál, persze rossz idő volt, irány a veszprémi állatkert, félúton megálltunk egy pihenőben, amíg a szülők valamin vitatkoztak, meg a kaját keresték a csomagtartóban, besétáltam az erdőbe, meg akartam keresni az erdő közepét, hogy biztosan ott lakik a farkas. Aztán visszasétáltam (nem volt nehéz visszatalálni, úgy emlékszem csak egy valamire való ösvény volt, a szülők mégsem találtak meg valamiért). És még volt pár hasonló történet, amit szülőként nem biztos, hogy szívesen végigélnék..."
„Én egyszer "vesztettem el" a fiamat. Édesanyja válogat nagyáruházban, mi meg fogócskázunk mindenki legnagyobb örömére. (Ruhaosztály.) Gyerek bekanyarodik az egyik polcsorba, én kb. HÁROM LÉPÉSsel utána, sorban sehol senki. Tök üres! Mint két perc múlva kiderült, bebújt egy sor a folyosóval párhuzamosan állított farmernadrág mögé. Hála Istennek hamar megtaláltam és csak röhögtünk egy jót. Az édesanyjában jobban megállt az ütő, amikor elmeséltem neki. Mondjuk én biztos voltam benne, hogy 10 méteren belül van, csak elbújt valahova." – írta Disloc.
Mpbm azt meséli el, hogyan tűnt el egy tó mellett és hozta a frászt rá a lánya: „Az én lányom egy nagy tó partján lévő játszótérről tűnt el egyszer, pedig megmondtam neki, hogy mehet akárhova (a játszótéren belül), csak mindig fusson előtte oda hozzám, és mondja, hogy hova megy. Aztán egyszer csak nem láttam a homokozóban... ez ősszel volt, szóval a tó nem volt használatban, persze az első dolgom az volt, hogy ott megnéztem, nincs-e, de semmi.. kb. 5 percig kerestem, de aki keresett már gyereket, az tudja, hogy ez olyan, mintha 5 óra lenne, aztán megláttam mégiscsak a tó parton, csak nem ma játszótérhez közeli részen, hanem kb. 80-100 m-rel arrébb. Egy vödörbe merített vizet, de hogy minek ment olyan messzire, azt nem vágom. Na nekem ez volt a szívinfarktust kapó elvesztésem."
Mimas pedig arról számol be, hogyan vesztette el kisfiát édesapja és nagyapja, amíg ő az anyósával mit sem sejtett otthon: „Az én fiamat az apja és nagyapja vesztette el (együtt), egy nyaraló részen, kevés ember, autó egyáltalán nem volt. Szegény gyerekem tovább biciklizett egy utcával, mint kellett volna. Szerencsére meglátta apósék egyik barátját, oda szépen bement, szólt, hogy ő elveszett. Mi anyóssal semmit sem tudtunk, csak jött a Laci bácsi, hogy nem hiányzik a kisfiú? Nem. Fogadjunk? Aztán hazavittem a gyereket, aki addigra evett süteményt, ivott szörpöt. Az apja meg nem értette, mi bajom van (!!!), elvégre megvan a fia."
