Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
„A dokim szerint a hányás jó dolog. Szerintem nem, de biztos ő tudja jobban." Igen, jobban tudja. Egy poszt vigasztalásként, csak neked, Tünde... és persze mindenkinek, akit érint. A kutatók szerint ugyanis a koraterhességi rosszullétek nem hiábavalóak, hanem értelmük - sőt ÉRTELMÜK - van, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.
Az első hónapokban jelentkező, leginkább örökös fáradtsággal, hányingerrel és hányással járó állapotot még mindig némi homály övezi, nem tudják teljes részletességgel azt sem, hogy pontosan mi okozza. Annyi egészen biztos, hogy jó sok várandós nő életét keseríti meg: egyes felmérések szerint a kismamák nagyjából felénél jelentkezik hányinger és hányás, és további több mint egynegyedüknél gyakori és tartós, ámde minden „eredmény" nélküli émelygés. Az is bizonyosnak látszik, hogy hormonhatás áll a tünetek hátterében, a pontos részleteket illetően azonban még bőven lenne keresgélnivalójuk a kutatóknak. A kérdés terén uralkodó bizonytalanságot jól jelzi, hogy az angol nyelvben használatos „morning sickness" kifejezésnek is vajmi kevés köze van a tényekhez, mivel a hányinger gyakorlatilag a nap bármely szakában rátörhet a gyanútlan kismamára.
Már korábban is kiderült, hogy nem kizárólag kellemetlen következményei vannak a koraterhességi rosszulléteknek, mivel a felmérések szerint ritkábban fordul elő magzati szívfejlődési rendellenesség, illetve vetélés akkor, ha a rosszullétek hevesebb formában jelentkeznek, mint annál a „szerencsés" kisebbségnél, aki úgy vészeli át az első hónapokat, hogy hírből sem ismeri az ilyesmit. A Journal of Pediatrics legfrissebb számának egyik cikke szerint a magzati agy fejlődése szempontjából is kedvező, ha a kismama az első időkben gyakran kénytelen felkeresni a mellékhelyiséget.
Torontói kutatók 121 anyát kérdeztek ki arról, hogyan teltek terhességük első hónapjai, majd a gyerekek három- és hétéves korában az intelligencia-, a kifejezőkészség és a gondolkodási képességek mérésére alkalmas teszteket végeztek. Az adatok alapján nagyon úgy tűnik, hogy az anya terhességi rosszullétei a gyerekeknél magasabb IQ-értékekben és jobb verbális kifejezőkészségben kamatoztak, és ezek a gyerekek az egyszerű matematikai tesztek során is jobban teljesítettek. Jogos felvetés, hogy más tényezők is szerepet játszhattak a különbségekben, azonban az esetleges befolyásoló faktorok (anya IQ-szintje, terhesség alatti dohányzás és alkoholfogyasztás, szociális háttér stb.) figyelembevételével megismételt elemzés is ugyanerre a következtetésre jutott.
A kutatók feltételezik, hogy a jellegzetes koraterhességi tünetekért pontosan ugyanazok a hormonok felelősek, melyek a beágyazódás elősegítése és a terhesség biztonságos fenntartása révén kedvező feltételeket teremtenek a magzat fejlődéséhez, ami jó hatással van az agy fejlődésére, ezáltal a későbbi képességek alakulására. A végkövetkeztetésük értékét némiképpen csökkentő tényezőként említik, hogy a koraterhességi tünetek gyakoriságát és hevességét az anyák utólagos beszámolói alapján mérték fel, így nem zárható ki, hogy a visszaemlékezés pontossága (vagy inkább pontalansága) némiképpen torzította az adatokat.
A hányás valóban nem jó dolog, de a dokidnak is igaza van, hogy a hányás jó dolog - már amennyiben jó dolog minden, aminek oka és értelme van. Ennek tudatában talán könnyebb túlélni ezeket a napokat-heteket.
