Heti kérdésünkben arra keressük a választ, hogy vajon íratlan szabály-e, hogy egy kislánynak már újszülött korában ki kell lövetni a füleit, mert így szokás és mert később úgyis szeretne majd fülbevalót, ha pedig ilyen fiatalon lyukasztják ki, akkor nem fog annyira fájni (vagyis nem emlékszik majd rá) vagy várjuk meg inkább, amíg eléri azt a kort, amikor tud arról dönteni, hogy akar-e lyukat a fülébe vagy sem? Mi az utóbbi csoportba tartozunk, eszünkbe nem jutott csecsemőkorban fület lyukasztani.
Heti kérdésünkben arra keressük a választ, hogy vajon íratlan szabály-e, hogy egy kislánynak már újszülött korában ki kell lövetni a füleit, mert így szokás és mert később úgyis szeretne majd fülbevalót, ha pedig ilyen fiatalon lyukasztják ki, akkor nem fog annyira fájni (vagyis nem emlékszik majd rá) vagy várjuk meg inkább, amíg eléri azt a kort, amikor tud arról dönteni, hogy akar-e lyukat a fülébe vagy sem?
Mi az utóbbi csoportba tartozunk, eszünkbe nem jutott csecsemőkorban fület lyukasztani. Úgy gondoltuk, majd ha elég nagyok lesznek a lányok és úgy döntenek, hogy szeretnének fülbevalót, akkor majd kilövetjük nekik. Viszonylag korán (4 és 6 éves korban) döntöttek úgy, hogy unokatestvéreikhez hasonlóan ők is szeretnének fülbevalót. Elmondtam nekik, hogy a füllyukasztás rövid ideig tart, de fájni fog. Így is vállalták a dolgot. Beültek az ölembe szép sorban és kilövették a fülüket. Láttam, hogy fáj nekik, de egyik sem sírt. Azóta csillog-villog a fülükben egy diszkrét kis kövecske. (Lelógó fülbevalót nem engednék, amíg kicsik, mert balesetveszélyes, de erről majd egy másik posztban.)
Olyanok is vannak, akik egész kicsi korban kilövetik a gyerek fülét, mondván, hogy így szokás és erre a fájdalomra nem emlékszik a gyerek. Ez kicsit olyan dolog, mint a körülmetélés, a szülő dönt, a gyereknek nincs beleszólása, a dolog pedig visszafordíthatatlan.
Ti kilövetnétek a csecsemő fülét?
